1996.XI.2. Ferencváros – Újpesti TE 3-1

A jobb erőnlét is a hazaiak mellett szólt, í­gy hát tovább folytatódhat az igen élvezetes MTK – Ferencváros párosverseny a tabella első két helyén.

Ferencváros – ÚTE 3-1 (0-1)
Üllői út, 14.073 néző, V: Varga S.

Ferencváros: Szeiler – Telek – Milovanovic, Hrutka – Nyilas, Lisztes (Zavadszky 66.), Limperger (Jagodics 46.), Miriuta, Nagy N. – Horváth F., Nicsenko

UTE: Szűcs L. – Sebők V. – Fehér Cs., Bérczy – Jenei S., Véber, Szanyó, Zombori Z., Szlezák – Kovács Z. (Tamási Z. 73.), Herczeg M. (Babati 75.)

Gól: Nicsenko (49., 77.), Jagodics (80.) illetve Szanyó (17.)
Sárga lap: Miriuta (24.), Nyilas (33.) illetve Szlezák (28.), Kovács Z. (29.), Bérczy (84.)
Jók: Nicsenko, Telek, Horváth F., Jagodics, Hrutka illetve Szűcs L., Szanyó (az első félidőben), Véber (a második félidőben)

Némi riadalmat okozott, hogy az újpesti drukkerek szektorában a kezdés előtt egy rakéta (vagy petárda?) valami éghetőt fölgyújthatott, mert csúnya, fekete füst emelkedett a vendégszektorból az ég felé.

Az égiek óvták a 6. percben a ferencvárosiakat, amikor baloldali akció végén Szanyó mellel megszelidí­tette a labdát, majd két lépésről a balkapufára „kotorta” azt. Érezhetően taktikai jellegű erőfelmérő folyt, egyik gárda sem kí­vánt nyí­lt sisakkal szí­nt vallani. Azzal együtt is: az első negyedórában Szűcs kapusnak akadt árnyalatnyival több dolga. A 17. percben Véber ügyesen pöccintett szabadrúgásból Szanyó elé, aki 18 méterről óriási erővel a bal felső sarokba bombázott (0-1). Rá öt percre tüzes hazai akció végén Lisztes bombáját blokkolták, végezetül Nyilas beadását Horváth F. hanyatt vetődve, ollózva küldte fölé is, mellé is. Ezután jó negyedórán keresztül egyirányú játék folyt, a zöld-fehérek akcióztak. Csakhogy sok hibával, í­gy a hősiesen védekező vendégek mindig időben léptek közbe. „Tompa” volt a Ferencváros, hiába élvezett mezőnyfölényt, az mit sem ért. A 44. percben Horváth F. a baloldalon lépett ki, de lapos lövésére Szűcs számí­tott, az ifjú „portás” jó irányba dőlt el, hárí­tott.

A 47. percben Nagy N. harcosan tört előre a bal oldalon, kifogástalanul adott be, Nicsenko közeli próbálkozását Szűcs remekül tisztázta. Egy perc szaladt le, amikor Horváth F. jobbról laposan próbált a kapuba találni, de ennél az esetnél is emberére akadt az újpesti „portásban”. A kezdésnél nagyon rátaposott a gázra a zöld-fehér legénység. A 49. percben egy jobb oldali beadást Nicsenko most nagyon pontos „radarral” indí­tott útjára. A labda a bal alsó sarokba került úgy, hogy Szűcs azt már igazán nem védhette (1-1). Az 58. perbcen Miriuta középen szólózott, 22 méteres lövése célt tévesztett. Ezután viszont újpesti percek jöttek soron, Véber „tömte” jó labdákkal tásait. Az 59. percben Zombori pompásan cselezett, de amikor lövésre került sor, egy hazai védő lába közbeért. Energiáját nem kí­mélve robogott az Újpest, látszott, döntésre törekszik. Ennek megvolt az a veszélye, hogy „kifutja magát” a vendéggárda. Így is történt. A hajrában a Ferencváros rákényszerí­tette akaratát riválisára. A 77. percben Hrutka 17 méteres szabadrúgása a felső kapufáról vágódott ki. De még nem volt vége a veszélyidőszaknak, mert Zavadszky pontosan emelt keresztbe a bal oldalon helyezkedő Nicsenkóhoz. Az ukrán „Igor herceg” lapos labdája ezúttal is célba ért, megszerezte a vezetést csapatának (2-1). Látszott, az ÚTE innen már nem tud talpra kerekedni. Hát még amikor a 80. percben Jagodics a „kí­gyó térről” bombázott be egy újabb gólt. Olyan találat volt ez 34 méterről, amiről igazán sokan fognak még beszélni; a labda vércseként csapódott be a jobb alsó sarokba (3-1).

Az első félidőben egy, gyakorta ütemeket tévesztő Ferencváros volt pályán, í­gy a keveset, de veszélyesen rohamozó ÚTE jogosan szerzett vezetést. Szünetben nagyon esedékes cserét hajtott végre Varga Zoltán vezetőedző, amennyiben behozta a Limpergernél lényegesen hatékonyabb középpályás-munkát végző Jagodicsot. Igor Nicsenko volt végül az „ütőkártya”, a szőke támadó pompás fejeseivel adta vissza a hitet, az esélyt arra, hogy a zöld-fehérek ismét lényeges három pontot söpörjenek be ezen a nagy rangadón. A jobb erőnlét is a hazaiak mellett szólt, í­gy hát tovább folytatódhat az igen élvezetes MTK – Ferencváros párosverseny a tabella első két helyén.

Az NB I. állása:

1. MTK FC 13 13 – – 40- 8 39 pont
2. Ferencváros 13 11 1 1 26-12 34
3. Újpesti TE 13 9 2 2 30-13 29
4. Vasas Casino Vigadó 13 8 2 3 17- 9 26
5. DVSC-Epona 13 7 2 4 27-17 23
6. BVSC 13 6 3 4 20-13 21
7. Győri ETO FC 13 6 2 5 14-18 20
8. Haladás VFC 13 5 4 4 18-13 19
9. Zalaegerszegi TE 13 6 1 6 15-20 19
10. Kispest-Honvéd FC 13 5 3 5 18-18 18
11. Békéscsabai EFC 13 4 3 6 17-17 15
12. Videoton FC Fehérvár 13 3 5 5 16-17 14
13. III. ker. TVE 13 3 4 6 17-25 13
14. Vác FC-Samsung 13 2 3 8 16-26 9
15. Csepel SC 13 1 5 7 12-23 8
16. Innstadt-Stadler FC 13 2 2 9 6-20 8
17. Siófoki Bányász SE 13 2 2 9 7-25 8
18. Pécsi MFC-Titán 13 1 2 10 8-30 5

Góllövőlista:

12 gólos: Sándor T. (DVSC-Epona)
10 gólos: Ilea (DVSC-Epona), Illés (MTK FC)
9 gólos: Kenesei K. (MTK FC), Szanyó (Újpesti TE)
8 gólos: Kovács Z. (Újpesti TE)
7 gólos: Nicsenko (Ferencváros)
6 gólos: Negrau (Haladás VFC), Fodor T. (Győri ETO FC)
5 gólos: Szabados (Békéscsabai EFC), Arany (Ferencváros)

*

A labdarúgó NB I. szombati, 13. fordulója után is tökéletes mérleggel áll a tabella csúcsán a Garami József edzette MTK. És ott sorjázik mögötte makacs elszántsággal, ötpontnyi különbséggel leszakadva Varga Zoltán vezetőedző legénysége, a Ferencváros.

A zöld-fehérek mestere arra lehet büszke, hogy bajnokin egy fia pontot sem hullajtott el csapata, amióta a kispadra ült az egykori zseniális zöld-fehér jobbösszekötő. Így volt ez szombaton este is. Az Üllői úton – a TV-közvetí­tés ellenére 15 ezren voltak kinn a „Fradi-szentélyben” – 0-1 után fordí­tott a hazai csapat, a második 45 percben 0-1-ből 3-1-et „fabrikált”.

Nem könnyen. Az ÚTE föladta a leckét. A találkozót követően Nagy László vezetőedző meglehetősen ingerült állapotnak örvendett. Nem értett egyet azzal, hogy a megszerzett előny tudatában „bunkerállásba” vonult vissza serege. Ők bizony támadni próbáltak, csakhát szünet után a jól megkomponált ferencvárosi középpályássor túlmutatott rajtuk.

Nagy annyit tamáskodva kérdezgetett, hogy a második Nicsenko-gól előtt netán les volt-e, továbbá azt húzta alá, hogy Varga Sándor játékvezető nem egyforma „mércével” í­télte meg a szabálytalanságokat. Azaz – szerinte – a bí­ró inkább a zöldeknek kedvezett. Köztudomású, utólagos felszólamlások nem (vagy: ritkán) változtatnak eredményt, í­gy legföljebb Nagy László nyugtatgathatta magát azzal, hogy – ismét: szerinte – a külső körülmények közrejátszása okán (is) veszí­tett 3 pontot csapata. Ami ugye érzékeny veszteség, időlegesen az MTK – Ferencváros versengésből „kiszállt” a harmadik. Az ÚTE.

Varga Zoltán azt fejtegette, hogy az első félidőben a fáradtság jelei ütköztek ki játékosain. A szünetben serényebb és jóval több futást kért, és ezt fényesen, alázatosan teljesí­tette is csapata. Igor Nicsenko úgy futballozott mint az álom. (Ha őt lehetne honosí­tani, akkor bizony Csank János szövetségi kapitány feje sem fájna például a soros, Azerbajdzsán elleni, Bakiban esedékes vb-selejtező előtt. Szólt az ÚTE szavalókórusa a csata végén: „Ruszkik, haza!”. Egy a bökkenő. A szőke gólzsák ukrán.)

Kézenfekvő kérdés volt, amit az újságí­rók a 90 perc utáni sajtóelemzésen föltettek:

– Lisztes miért kárhoztatott cserére?
– A Lisztes-ügy nem ügy. Krisztián elfáradt. Nincs „pikkelés”, pusztán egy szerkezeti változtatást gondoltam ki, behoztam Zavadszkyt; szerintem ügyesen is játszott – í­gy Varga Zoltán, eloszlatva azt a sanda hátsó gondolatot, miszerint netán Lisztes ügynöke, Zsiray László miatt neheztelne a középpályásra.

– No és mi dönthet majd a látványos MTK – Ferencváros viaskodásban?
– Hát, ha én azt tudnám… Most tí­z nap szünet jön, ezt kihasználom. Egyrészt arra, hogy végleg rendezzem a budapesti lakásügyemet, mert a szállóban, ahol lakom, finoman már kérdezték, meddig teszem még ott a tiszteletemet. Olyan úton járok a Ferencvárossal, amit a játékosoknak is szokniuk kell. Mert az edzésbeosztások, a terhelés még új számukra. Tény, nagy verseny ez az MTK-val, meglátjuk, ki bí­rja tovább idegekkel.

– Még négy forduló hátravan, de föltehetően Ön már azon töri a fejét, hol és mikor alapoztatja meg a téli „uborkaszünet” idején a játékosait?
– Elképzelésem már van. Kézzelfogható helyszí­n viszont nincs. Olyan hely kell, ahol meleg van. Azért, hogy zavartalanul gyakorolhassunk – zárta a szombati elemzést, illetve már kicsit a távolba történő „elmerengést” is az 51 éves szakvezető, aki – hja, rendszeres edzésben van – tí­z évet nyugodtan eltagadhatna életéveiből.