2002.XII.6. Kispest-Honvéd – Ferencváros: 1-2

Három találat négy perc alatt

Egy órával a kezdés előtt Hanacsek Attila játékvezető körbejárta a Bozsik-stadion az esőtől igencsak felázott játékterét, majd úgy döntött, hogy mérkőzésre alkalmas a gyepszőnyeg. Nos, az első félidő megkezdése után megállapí­thattuk, hogy a bí­ró talán optimista volt egy picit, mert a játékosok az első pillanattól kezdve estek-keltek, és sértődés ne essék, egyikük-másikuk már az elején olyan rossz gyerekre emlékeztetett, aki szabadidejét jobb hí­ján egy felázott homokozóban tölti.

Kispest-Honvéd – Ferencváros: 1-2 (0-0)
Bozsik stadion, 5.000 néző, vezette: Hanacsek Attila (Hrabovszky, Kovács P.)

Kispest-Honvéd: Tóth J. – Laczkó, Mészáros, Dulca, Balint (Hercegfalvi 47.) – Vadócz, Dubecz, Takács – Bárányos (Piroska 29.) – Torghelle, Sasu
vezetőedző: Szurgent Lajos

Ferencváros: Szűcs L. – Balog Z., Vukmir, Gyepes – Kriston, Kapic, Lipcsei, Szkukalek – Gera, Tököli (Szili 90.), Leandro (Jovic 55.)
szakmai igazgató: Garami József

Gól: Hercegfalvi (66.) illetve Lipcsei (62.), Kriston (65.)
Sárga lap: Mészáros (26.), Sasu (40.), Torghelle (58.) illetve Lipcsei (25.), Kapic (53.), Balog Z. (58.), Kriston (58.), Szűcs L. (92.)

Nyugodtan kijelenthetjük, a játéktér egyik fele mérkőzésre még csak-csak, labdarúgásra azonban egyáltalán nem volt alkalmas. Itt volt például Torghelle Sándor esete, aki jó tí­z métert csúszott az ülepén egy szerelés után, vagy emlí­thetjük Marius Sasu és Dragan Vukmir találkozását, amely után a hazaiak támadója csak az oldalvonalnál tudott lelassulni. Persze azért a csapatok küzdöttek egymással lelkesen, de semmiféleképpen nem feledkezhetünk meg arról, hogy a sárban nem úgy pattant és nem úgy csúszott a labda, ahogy azt a labdarúgók megszokhatták.

A hazai oldalon a két támadó mögött Bárányos Zsolt szabadon futballozhatott, afféle irányí­tó szerepkörben. Tehette mindezt alig félórán keresztül, utána viszont a combjához kapott, és le kellett cserélni (mint kiderült, a futballista jobb lábában elszakadt a combizom). Reménykedhettek a hazaiak, ugyanis a kényszerű váltás nyomán az a Piroska Attila kapott játéklehetőséget, aki az előző bajnokságban kellemetlen perceket okozott a Ferencvárosnak: történetesen két gólt lőtt az Üllői úton.

A ferencvárosiak próbáltak sokat futni, földön tartani a labdát, és érződött, hogy a betömörülő kispesti védelmet a széleken próbálják feltörni. A jobb oldalon azonban Kriston Attila nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem sok jó megoldása volt. A bal oldalon a brazil Leandro sokszor megkeverte a védelmet, ám igazi gólhelyzetet az ő megmozdulásai sem eredményeztek. Az első játékrészben a Ferencváros fölényben volt, a kispestiek pedig a sáros talajon képtelenek voltak veszélyesen kontrázni. A fordulás előtt még annyi emlí­tésre méltó történt – na nem kell megijedni, egyik csapat sem alakí­tott ki helyzetet – hogy Leandro és Laczkó Árpád összerúgott, Szurgent Lajos pedig oly vehemensen reklamált, hogy Kalmár László tartalékjátékvezetőnek és Hanacsek Attilának kellett őt csití­tani.

A második félidő nem kezdődött túl eseménydúsan, tí­z percig kellett várni arra, hogy történjen valami érdemleges. Akkor Gera Zoltán fektette el a teljes kispesti védelmet, és tesztelte Tóth József kapust – a hazaiak egyese reflexmozdulattal hárí­tani tudott.

Aztán az 58. percben teljesen váratlanul felpörögtek az események, szinte izzott a légkör. A mozgalmas periódus azzal kezdődött, hogy a Honvéd támadója, Torghelle Sándor két ferencvárosival, Balog Zoltánnal és Kriston Attilával kapott hajba, az incidensnek aztán hangos szóváltás, heves lökdösődés és három sárga lap lett a vége. Az ekkor már parázs hangulatú mérkőzésen előbb Lipcsei Péter, majd Kriston Attila révén gólt szereztek a zöld-fehérek, de nem sokáig örülhettek felhőtlenül a vendégek, mert Hercegfalvi Zoltán szépí­tett, igaz, ekkor már sok néző nem csak a pályára figyelt…

A lelátó békésebbik, ám kispestiekkel teli részére beszivárgott egy ferencvárosi szurkoló, aki természetesen örült csapata góljainak, ám ezt igencsak nehezményezték a hazaiak – ekkor még elegendő volt egy rendező közbelépése. A kispesti gól után azonban több kék mellényesnek is közbe kellett avatkoznia a fedett lelátón. Ott foglalt helyet ugyanis az amúgy kispesti nevelésű Dragóner Attila, aki a Ferencváros zöld-fehér formaruhájában ült be a hazai drukkerek közé (az FTC védője sérülés miatt nem lehetett a pályán). Nos, a válogatott játékost úgy kellett kimenekí­teni a szurkolók közül. Ezután – először senki nem tudta miért – több ferencvárosi rendező és egy szakasz rendőr is felment a lelátóra. Mint később kiderült, a vendégegyesület több szurkolója is a hazaiak megszokott helyére, a főtribünre vásárolt jegyet. Ôket is szép szóval távolí­tották el a hazaiak közül.

Mindeközben egy, a pálya mellé hají­tott füstbomba békésen füstölgött…

Sajnos e nyolc mozgalmasabb perc miatt marad emlékezetes ez a találkozó, és nem a mutatott játék miatt, bár a második félidőben kétségkí­vül jobb volt a mérkőzés, mint az első felvonásban. A játékosokat mindenképpen dicséret illeti azért, hogy a rendkí­vül sáros pályán végig küzdöttek, hajtottak. A Ferencváros sikerével az első helyen telel, mí­g a Kispest utolsó maradt.

Talán ennek tulajdoní­tható, hogy a Bozsik-stadionban egyre többet hallani a horvát szakember, Marijan Vlak nevét, aki ugyan nem tekintette meg élőben a Kispest–Ferencváros mérkőzést, de sokan biztosra veszik, hogy a Fradi egykori trénere hamarosan a piros-fekete együttes vezetőedzőjeként vállal munkát Magyarországon. A zöld-fehérek játékosai a lefújás után Mikulás-sapkát öltve köszönték meg a szurkolást fanatikusaiknak, akiknek az első hely volt a december 6-i ajándék.

Percről percre

16. perc: Kriston a jobb oldalról tört befelé, a fedezet Szkukalek és Leandro összjátéka után került nagy helyzetbe: a brazil futballista átadása azonban kissé hosszúnak bizonyult, í­gy Tóth József kapujából kimozdulva az ötös sarkán fölszedte előle a labdát.
17. perc: Gera jegyezte a mérkőzés első kapura lövését: a ferencvárosi 22 méterről, középről, ballal vette célba a kaput, az erősen meglőtt, ámde középre tartó labdát Tóth József biztosan szorí­totta magához.
23. perc: Gera remekül futtatta a jobb oldalon Kristont, a középpályás egy pattanás után laposan adott középre, Leandro tí­z méterről, középről, ballal egyből a bal sarok mellé küldte a labdát.
43. perc: Piroska jobb oldali szöglete után röviden szabadí­tottak fel a vendégvédők, í­gy került Dubecz Szűcs Lajos kapujától 23 méternyire lövőhelyzetbe, és ha már alkalma volt, lőtt is. Nem is rosszul: jobbal a bal felső sarkot vette célba, Szűcs vetődve ütötte ki a léc alól a labdát.
45. perc: Lipcsei végzett el a Kispest-Honvéd tizenhatosának bal oldaláról szabadrúgást, jobbal nagy erővel lőtt kapura, Tóth József előrevetődve öklözte ki a labdát.

49. perc: Lipcsei jobb oldali szöglete után a labda a kapu előtt tömörülők feje fölött elszállt, a bal oldalon Leandrónak félfordulatból 20 méterről lövésre vállakozott: ballal egy méterrel a kapu fölé bombázott.
54. perc: Kriston saját térfeléről remekül indí­totta Gerát, aki a jobb oldalon a vendégek tizenhatosának területére szaladt, aztán befelé cselezett, elvitte a labdát Takács és Dulca mellett, végül nyolc méterről, ballal a hosszú sarokra lőtt, Tóth József a léc alól ütötte ki a labdát.
62. perc: Tököli Szkukalek indí­tása után a bal oldalon tört előre egészen előre, Mészáros mellett az alapvonalig jutott, ballal középre í­velt, a labda Dulca fején megpattant, a jobbösszekötő helyén Lipcsei érkezett, és nyolc méterről jobbal egyből nagy erővel a kapu jobb alsó sarkába lőtt. 0–1
65. perc: Lipcsei végzett el a bal oldalról, az oldalvonal közeléből szabadrúgást, középre í­velt, Tóth József rosszul jött ki, í­gy Gera elfejelte előle a labdát. Igaz, irányí­tani azt már nem tudta, í­gy a labda a magasba pattant, ám mielőtt a jobb oldali léc mellett elhagyta volna a játékteret, Tököli a levegőből visszafejelte az a kapu előterébe. Gera a levegőbe felugorva, jobbal négy méterről próbált a hálóba lőni, de a labda a gólvonalon álló Dubeczről kipattant – nem messzire, a kaputól három méterre álló Kriston elé, aki jobbal, egyből a léc alá lőtt. 0–2
66. perc: Torghelle a jobb oldalról, a tizenhatos sarkától Vukmir és Gyepes között jól adott középre, a nagy lendülettel érkező Hercegfalvi eltolta a labdát Balog mellett, majd nyolc méterről az elévetődő Szűcs Lajos fölött jobbal átemelve a labdát a kapu jobb oldalába helyezett. 1–2
79. perc: Jovics és Tököli összjátéka után Lipcsei lőtt: 18 méterről jobbal, laposan centikkel a jobb kapufa mellé.

Fény és árnyék

Kispesten nem felejtik el az egykori nagyokat. A találkozó elôtt régi közvetí­téseket hallhattunk, Szepesi György tolmácsolásában az 1952-es helsinki olimpiai döntôt, amikor a magyar válogatott Jugoszláviát gyôzte le 2–0-ra. Forogtak a szalagok, s bár labdarúgó-mérkôzésen furcsa volt hallani az Egerszegi Krisztina szöuli gyôzelmérôl szóló felvételt, jó volt emlékezni a sikerekre.

Ahhoz hozzászokhattunk, hogy a mérkôzéseket gomolygó füst vezeti fel, de a könnygázt továbbra is nehezen szokja meg a békés szemlélô. Volt itt a meccs elôtt zöld-fehér és piros köd is, és a pályán kí­vül szükség volt rendôri beavatkozásra is. Azért azt jegyezzük meg, hogy a stadionban már csak verbálisan inzultálták egymást a drukkerek.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=KXu4HUx_Fn0

Nyilatkozatok:

Szurgent Lajos, a Kispest a vezetőedzője: – Kellemesen csalódtam a játékosaimban, hiszen komoly ellenállást tanúsí­tottak ezen a meccsen, a hozzáállásuk minden elismerést megérdemel. Azt kell mondjam, végül a rutin döntött a Ferencváros javára.

Garami József, az FTC szakmai igazgatója: – Fontos győzelmet arattunk, ennek köszönhetően az első helyen telelünk, í­gy nem is mondhatok mást, mint hogy elégedett vagyok a labdarúgóimmal. Nagyon nehéz volt ezen a talajon játszani, úgy vélem, amit tudtunk, azt kihoztuk magunkból.

Kriston Attila: – Nagyon boldog vagyok, hiszen most három hónapig nyugodtan nézhetünk a táblázatra. Iszonyú nehéz meccs volt, hiszen ezen a talajon csak csúszni-mászni lehetett. Szerencsére az idény végi hangulat ellenére senki nem eresztett le, és valamennyien maximálisan koncentráltunk, és akartunk. Boldog vagyok persze a gólom miatt is, ami bravúros teljesí­tmény volt, hiszen legalább egy méterről bombáztam elemi erővel a kapuba… Az a vicc az egészben, hogy arra gondoltam, én már életemben nem jutok olyan lehetőséghez, amikor a gólvonalon elém pattan a labda, erre most megadatott. Amikor külföldi összefoglalókat nézek, akkor mindig úgy irigylem ezeket a gólokat. Most végre már nem kell irigykednem.

Lipcsei Péter: – Mit mondhatnék? Boldog vagyok, hogy nyertünk, és persze annak is örülök, hogy ismét gólt tudtam rúgni. Csapatkapitányként köszönöm mindenkinek az egész éves teljesí­tményét, és köszönöm a szurkolóknak azt, hogy mindig mellettünk voltak. Csak annyit í­gérhetek, hogy tavasszal hozzuk azt, ami itt a Fradiban megszokott, azaz nem lesz megállás!

(Az nso.hu és a Ferencváros hivatalos honlapja alapján)