2004.IX.19. Ferencváros – Nyí­regyháza: 5-0

Könnyed zöld-fehér győzelem

Nyilatkozatok:

Rob Kornél: – A Fradi ellen minden csapat az év meccsét játssza. Számomra pedig több okból is különleges lesz ez a meccs, hiszen vendégként térek arra a pályára, ahol egykor játszottam, és ahol az első élvonalbeli gólomat szereztem még a Vác játékosaként. Igaz, nem sokra mentünk vele, mert 3-2-re kikaptunk. Valószí­nűleg nem fogja kitörő örömmel fogadni a Fradi-tábor, hogy ellenfélként térek vissza, de nem hiszem, hogy tartanom kellene a fogadtatástól. Bí­zom benne, hogy tevékeny részese leszek annak, hogy a csapatom pontot, vagy pontokat szerezzen az Üllői úton. Ez nem feltétlenül egyelő azzal, hogy gólt kell szereznem. Ha kell, a saját gólvonalunkról mentek, de természetesen jobb szeretnék az ellenfél gólvonala körül feltűnni….

A mérkőzés:

Ferencváros – Nyí­regyháza: 5-0 (2-0)
Üllői út, 4.500 néző, vezette: Fábián Mihály (Ortó, Márkus)

Ferencváros: Szűcs L. – Vukmir, Lipcsei, Botis – Zavadszky, Rósa D. (Somorjai 63.), Kapic (Zováth 55.), Kiss Gy. – Tőzsér, Penksa – Bajevski (Sowunmi 71.)
vezetőedző: László Csaba

Nyí­regyháza: Németh V. – Lakatos, Hegedűs, Princeton (Laskai 32.), Pintér – Csillag, Némedi, Cipf (Turóczi 53.), Márton – Terjék, Lehoczki
vezetőedző: Herédi Attila

Gól: Zavadszky (9., 52.), Bajevski (20.), Penksa (56.), Sowunmi (75.)
Sárga lap: Lakatos (36.), Pintér (56.)

Mi tagadás, felettébb jól sikerült a Ferencváros rajtja: miközben ötöt rúgott az angyalföldi Vasasnak, csupán kettőt kapott, a Pomáz elleni derbit pedig egy laza hetessel tudta le.

Persze e helyütt nem Lipcsei Péterékről van szó, hanem egy ifjabb, egészen pontosan az 1994-es generációról, mégpedig a Gyémesi Árpád vezette csapatról, melynek tagjait a teljesí­tményük után méltán járó vastapssal jutalmazta – még a „nagy” meccs kezdete előtt – a felnőttek produkciójához szokott publikum. Ha ehhez még hozzáfűzzük, hogy e hét végén az óvodások számára toborzót tartanak az Üllői úton, élhetünk a frappánsnak éppenséggel nem titulálható fordulattal, miszerint a jövő valóban elkezdődött…

Ami viszont a jelent illeti, Vágó István még ezer forintért sem kérdezné meg, hogy a Ferencváros-Nyí­regyháza mérkőzés előtt mely együttes trénere jelentette ki: „Elégedett lennék az egy ponttal”. Na igen, Herédi Attila adta volna í­rásba a döntetlent, mondván, a IX. kerületi sporttelepen minden gárda boldogan fogadná a pontosztozkodást – kivételt ez alól persze az FTC jelent… László Csaba, a hazaiak szakvezetője nem is kertelt sokat, amikor felvezetés gyanánt közölte, ő kizárólag a győzelmet tartja elfogadhatónak, mi több, igazán akceptálná, ha csapata nem elégedne meg az egy-két gólos sikerrel, hanem újabb és újabb találattal terhelné meg a jobb sorsra érdemes Spartacus hálóját.

Ezek után tessék elképzelni, hogy tí­z perc sem telt el a hatodik fordulót záró összecsapásból, amikor Zavadszky Gábor vezetéshez juttatta a Fradit. A „zöld 7-es” egyúttal igazolta, Sámsonnal ellentétben nem a hajában volt az ereje: miután a napokban felkereste kedvenc borbélyát, fürtjeitől megszabadulva emelte be Németh Viktor kapujába a labdát. Az ekkor gólpasszt adó Alekszandar Bajevszki alighanem megirigyelte, hogy a találatot elkönyvelő játékos nevét kórusban skandálja a lelátó népe, hiszen a 20. percben már maga tett pontot az amilyen egyszerű (okosan kitett labda a szélre, pontos beadás és még pontosabb fejes), olyan látványos akció végére.

No, ekkor vetődött fel az emberben, vajon a csütörtöki

UEFA-kupa-találkozó után sokat kritizált labdarúgók ezúttal eleget tettek-e László Csaba óhajának, azaz kitömik a Nyí­regyházát vagy leállnak, mint – a kocsijából a maximumot kihozó – Baumgartner Zsolt a kockás zászló megpillantása után…

Nos, a házigazda társulat a félidő hátralévő részében is a rulettkereket idézte: pörgött rendesen, helyzeteket is kialakí­tott szép számmal, azonban újabb gólra már nem futotta erejéből.

Hanem aztán a második felvonás első harmadában gyorsan megduplázták előnyüket a ferencvárosiak, előbb Zavadszky Gábor jutott egyről a kettőre, majd Marek Penksa szerzett akciógólt. Igen, akciógólt, hiszen a sikertelen büntető után a kipattanót már a kapuba vágta… Sima volt a meccs, mint Kojak hadnagy kobakja, a hazai B-közép rá is zendí­tett a „Másodosztály, másodosztály!” kezdetű (és végű…) dalra, amellyel – mivel kedvenceik ez idő tájt 4-0-ra vezettek – gyaní­thatóan a Spartacus teljesí­tményére utaltak. Mi azért ne bántsuk a szabolcsiakat, egyrészt, mert a nyilvánvalóan ledolgozhatatlan hátrány ellenére is roppant szimpatikusan harcoltak, másrészt pedig a bentmaradásra pályázó együttesnek nem a Fradit kell felülmúlnia ahhoz, hogy elérje célját. Mindezek ellenére végezetül elismerésünket fejezzük ki annak a 23 vendégdrukkernek, aki Sowunmi Thomas gólja után is azt énekelte, hogy a Nyí­regyháza „örökké rabul ejtette…”

httpvh://www.youtube.com/watch?v=G6mVkptcFe4

Nyilatkozatok:

László Csaba: – Ez már a tizedik meccsünk volt zsinórban, amit szerda-szombat vagy csütörtök-vasárnap „ritmusban” játszottunk le. Örülök, hogy ma működött a rotációs rendszer, hiszen szinte a fél csapatot lecseréltük, válogatott játékosokat pihentettünk, friss emberek kerültek a csapatba. Örülök, hogy azok a játékosok voltak eredményesek, akik önbizalmának jót tehet a mai eredmény és teljesí­tmény. Nem ilyen Nyí­regyházára készültünk, hiszen a vendégcsapat Újpest elleni meccsét elemeztük ki, ahol a nyí­rségiek bátor játékkal értékes döntetlen értek el. Éppen ezért örülök a sima győzelemnek, mégsem vagyok maradéktalanul elégedett. Egy-két játékos teljesí­tménye elmaradt az általam elvárttól, hiszen rengeteg labdát adtak el, ráadásul pont egy olyan meccsen, amikor lehetőség lett volna szó szerint játszani a futballt.

Herédi Attila: – „Remekül” asszisztáltunk a Ferencváros kiütéses győzelméhez. Szerettünk volna olyan mérkőzést játszani, mint amilyet az Újpest otthonában, de ma ettől nagyon-nagyon távol álltunk. Ilyen félénk játékkal nem lehet eredményt elérni, legalább nyolc játékosom futballozott gyengén. A Ferencváros jól játszott, megérdemelten nyert ilyen arányban, sőt sajnos azt kell, hogy mondjam, az 5-0 még ránk nézve hí­zelgő….

Sowunmi Thomas: – Nagyon boldog vagyok, hiszen a tavalyi kupadöntőben már szereztem gólt, bajnoki meccsen azonban most voltam először eredményes a Ferencváros szí­neiben. – Nagy lendülettel érkeztem Tőzsér átí­velésére, és bár láttam, hogy Németh Viktor is rástartolt a labdára, gondoltam, nem reménytelen a helyzet. A tizenhatoson kí­vül voltunk, ilyenkor egy kapus nem kockáztatja meg a szerelést, hiszen könnyen piros lapot kaphat. Mivel jól ismerem Viktort, tisztában voltam vele, hogy ő ezt nem lépi meg, í­gy viszonylag könnyen át tudtam fejelni felette a labdát. Ezután pedig már nem volt nehéz dolgom. Remélem, Viktor nem orrolt meg rám a gól miatt, nem szeretném elrontani a jószomszédi viszonyunkat – Dunaújvárosban ugyanis egymás mellett lakunk…  Remélem, a folytatásban is lehetőséget kapok, amit jó lenne gólokkal meghálálni….

Zavadszky Gábor: – – Minden azért nem jött be, hiszen volt még két nagy helyzetem, ha azokat belőttem volna, akkor elégedett lehetnék a teljesí­tményemmel. Valóban korábban nem ment úgy a játék, ahogy szerettem volna. Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi lehet az oka, ezért egyre idegesebb voltam. A feleségem próbált nyugtatgatni, hogy előbb-utóbb kijön a lépés. Szerencsére igaza lett. Remélem, most már tartósan tudom hozni ezt a formát.  Nem tudom, hogy az edzőnk a következő meccseken számí­t-e rám. Ha igen, akkor a játékommal szeretném bebizonyí­tani neki is és a szenzációs Fradi-közönségnek is, hogy kihagyhatatlan vagyok ebből a csapatból. A korábbi meccseken „megtaláltak” a szurkolók, most azonban ünnepeltek. Mondanom sem kell, azt szeretném, ha a jövőben az

Marek Penksa a hétvégén több mint 2 év után volt újra eredményes a Fradiban. Nem meglepő, hogy a parádés győzelem után negyedik gólunk szerzője volt a legboldogabb a Nyí­regyháza elleni mérkőzés után, reméljük, mostantól újra a régi Penksát láthatják majd a szurkolók.

-– A múlt heti 100%Fradi is hosszasan foglalkozott a hosszú gólcsendemmel.  Akkor is csak azt tudtam mondani erről, hogy nagyon zavar a dolog, és nagyon szeretnék újra betalálni, és ennek érdekében mindent megteszek. Megí­gértem a szurkolóinknak – akik ebben a nehéz időszakban sem fordultak ellenem -, hogy továbbra is kőkeményen fogok dolgozni, és bí­zom benne, hogy hamarosan betalálok. Nagyon boldog vagyok, hogy az í­géretemet sikerült valóra váltanom. Utólag bevallom, a 11-est azért rúgtam a kapusba, hogy akció gólt szerezhessek. Na jó, nem azért, de annak örülök, hogy a kipattanót sikerült berúgnom. A gól után még felszabadultabban játszottam, remélem most már sokkal gyakrabban tudom gólokkal megörvendeztetni az ország legfantasztikusabb közönségét.

A mérkőzést követően a vendégek edzője, Herédi Attila nehezményezte Penksa mutatványát, melyet légiósunk 4-0-nál mutatott be, amikor a tarkóján megállí­totta a labdát. A közönségtől vastapsot kiérdemlő produkciót Herédi sportszerűtlen gesztusként és csapata megalázásaként értékelte.

-– Ha a nyí­regyházi edző í­gy látta, akkor elnézést kérek tőle. – Aki azonban ismer engem, az tudja, hogy mennyire tisztelem az ellenfelet, eszembe sem jutna megalázni. Ezt a show elemet azért iktattam be a produkciómba, mert a gólom után nagyon felszabadult voltam, és szerettem volna a közönségnek meghálálni a felém áradó szeretetét. Sajnálom, hogy félreértették.

(Az nso.hu és a Ferencváros hivatalos honlapja alapján)