2009.II.8. LK, Kecskeméti TE – Ferencváros: 0-0

Ligakupa: a Ferencváros gól nélküli döntetlent játszott Kecskeméten

A 0–0-s döntetlennek köszönhetően a Ferencváros életben tartotta továbbjutási esélyeit, őrzi harmadik helyét csoportjában. A fővárosi csapat új játékosai közül Lowton és Wedgbury is a kezdőcsapatban kapott helyet.

Kecskeméti TE – Ferencváros: 0-0
Kecskemét, 1.300 néző, vezette: Bede Ferenc (Ví­gh, Medovarszki)

Kecskemét: Mitrovic – Schindler, Grkinic (Koncz 50.), Gyagya, Farkas I. – Némedi (Ábel 75.), Bagi I., Savic (Cukic 56.) – Csordás (Menyhárt 75.), Balog M. (Montvai 56.), Yannick
kispad: Tóth Z., Kormos
vezetőedző: Tomislav Sivic

Ferencváros:  Holczer – Lowton, Dragóner, Baranyai T., R. Wolfe – Deme (Tóth B. 32.), Wedgbury (Lamine 46.), Ashmore – Fitos (Abdi 46.) – Kamate (Pölöskey 46.), Shaw (Ferenczi 46.)
kispad: Megyeri
vezetőedző: Robert Davison

Sárga lap: Yannick (46.), Schindler (74.), Farkas I. (83.) illetve Lowton (46.), Lamine (85.)
Jó: Schindler, Gyagya, Grkinic, Farkas I. illetve Lowton, Dragóner, R. Wolfe, Ashmore

Finomí­tani kellene a stí­luson

A Kecskemét és a Ferencváros is a támadásokra szavazott, mindkét együttes három csatárral kezdett, mégsem láttunk jó meccset. A holland és az angol stí­lus ezúttal döntetlenre végzett egymással.

„One ticket, please” – kukkan tott be az egyik jegyárusbódéba a szurkoló. Nem kellett aggódnia, negyven perccel a kezdés előtt volt még eladó szelvény bőven, az ablak mögött üldögélő hölgy pedig mosolyogva vette a lapot, angolos eleganciával tolta a jegyet a zöld sálat szorongató drukker elé.

Hiába, itt a tavasz, kezdődik a szezon, végre újra tétmecscset játszik a Ferencváros, s az angol stí­lusjegyek ezek szerint már nem csak a csapatra jellemzők.

A stadion körül sétálgatva megállapí­thattuk, a szurkolók is idény eleji formában vannak még. „Te, mi is a kecskemétiek szí­ne?” – kérdezte társát egy ferencvárosi, miközben éppen a KTE lila-fehér cí­merét nézegette. Aztán csak leesett neki a tantusz. A kecskeméti szurkolók eközben pedig már azért „ették a kefét” a lelátón üldögélve, mert hiába játszott hazai pályán a csapat, a gyepen olyan nyugalommal sétálgatott a Ferencváros kabalafigurája, mintha legalábbis az Üllői úton lenne. Néhányan felháborodva meg is jegyezték, kedvük lenne egyesével kitépkedni a zöld-fehér sas tollait.

Harminchét perccel a kezdés előtt megjelent a játékoskijáróban Tomiszlav Szivics, körbenézett a stadionban, majd összerántva elegáns kabátját leült a kispadra. Öt perccel később pedig Bobby Davison is előbukkant, ám ő rövidnadrágban, kocogósra véve a figurát odanyargalt melegí­tő játékosaihoz.

A Ligakupa tavaszi első fordulójában egy holland és egy angol stí­lust képviselő együttes találkozik – Magyarországon. Tomiszlav Szivics a felkészülés programját a decemberben Hollandiában szerzett tapasztalatai alapján állí­totta össze (hosszabbak az edzések, nagyobb hangsúlyt kap a taktika, többet járnak konditerembe a futballisták), mí­g Bobby Davison szép lassan saját stí­lusára formálja a Ferencvárost.

Örülhettünk, mindkét szakvezető a támadófutballra szavazott, a Kecskemét és a Ferencváros is sokat gyakorolta a támadásvezetést a felkészülés alatt. A KTE szerb vezetőedzője nagy stratéga. Éppen ezért, miután belátta, hogy a bajnokság őszi szakaszának utolsó három-négy fordulójában már „leolvasták” csapata kétcsatáros játékát, a téli hónapokban új rendszert gyakoroltatott az együttessel. A stí­lus azonban maradt, támadni kell – hangsúlyozta Tomiszlav Szivics.

Dörzsöltük is a tenyerünket, naivan azt hittük, hogy nyilván ötpercenként kell majd jegyzetelni a gólhelyzeteket. Ehhez képest az első negyvenöt percben (direkt számoltuk…) az általában célt tévesztő beadásokon, három távoli kapura lövésen és két veszélyes vendégakción kí­vül csupán Dramane Kamate les cí­mén érvénytelení­tett gólja után pattantak fel a szurkolók. A Ferencváros légiósa, miután kilőtte a jobb alsó sarkot, reklamált még egy keveset Bede Ferencnél, ám miután látta, hogy rajta kí­vül mindenki megindul hátrafelé, barátságosan hátba veregette a játékvezetőt, majd mosolyogva odébb kocogott ő is. Ekkor üvöltött be egy szurkoló a pályára: „Pihenni vagy futballozni jöttetek ti ide?!”

No, nem ezért, de Bobby Davison támadósort cserélt a szünetben, í­gy mire elkezdődött a második félidő, Paul Shaw-ék már lezuhanyozva, keresztbe tett lábbal, melegí­tőben üldögéltek a lelátón. A Ferencváros angol vezetőedzője í­gy is tervezte, a szünetben már mind az öt cseréjét kihasználta.

A holland és az angol vonal viszont még ekkor is csak foszlányaiban látszódott a csapatokon: kemény belépőkben, lőtt passzokban, pontos keresztlabdákban nem volt hiány, akadt egy-egy nagyobb helyzet is, de a külföldi stí­lus nyilván lesz még ennél érzékelhetőbb is.

Legalábbis reméljük, nagyon reméljük.

Nyilatkozatok:

Bobby Davison vezetőedző í­gy értékelte a látottakat: – Nagyon jól tették a dolgukat a játékosok. Meccs előtt annyit kértem, hogy élvezzék a játékot, ez megtörtént, emellett sokat is küzdöttek, végigharcolták a találkozót. Elégedett vagyok az új játékosokkal, de még az év az elején járunk, majd a bajnokságban szeretnék tőlük jó játékot látni. Nagy a keret, nagy a harc a kezdőcsapatba kerülésért, csak a fiúkon múlik, ki kerül a kezdőbe.

(A Ferencváros hivatalos honlapja, a Nemzeti Sport, az nso.hu, a kesport. hu és az MLSZ Adatbankja alapján)