2024.VI.4. Írország – Magyarország: 2-1

VÉGE A VERETLENSÉGNEK: HAJRÁBELI GÓLLAL KIKAPTUNK AZ ÍREKTŐL

A csereként beálló Parrott döntötte el a dublini mérkőzést a házigazda javára a magyar válogatott ellen.

A magyar labdarúgó-válogatott kedd este 2–1-re kikapott Írországban felkészülési mérkőzésen.

ÍRORSZÁG — MAGYARORSZÁG 2-1 (1-1)
Dublin, Aviva stadion, 29.424 néző.
vezette: Luis Godinho (asszisztensek: Teixeira, Pereira – portugálok; tartalékjv.: McLaughlin – ír)

ÍRORSZÁG: Kelleher — Coleman, Duffy (Scales, 46.), D. O’Shea — Doherty (J. O’Brien, 46.), Cullen (Knight, 79.), Smallbone, Brady (O’Dowda, 62.) — Azaz (Parrott, 62.), Idah (Obafemi, 71.), Smodic
kispad: O’Leary, Harrington, Stevens, Sykes, Johnston, McGrath, Cannon, Lawal
Ideiglenes szövetségi kapitány: John O’Shea

MAGYARORSZÁG: Gulácsi (Dibusz, 46.) — Lang (Balogh B., 73.), Orbán, Dárdai M. — Nego (Botka, 46.), Nagy Á., Schäfer (Styles, 71.), Kerkez (Nagy Zs., 70.) — Sallai, Szoboszlai — Varga B. (Kleinheisler, 61.)
kispad: Szappanos, Szalai At., Fiola, Ádám M., Bolla, Gazdag, Csoboth, Horváth K., Kata
Szövetségi kapitány: Marco Rossi

Gól: Idah (36.), Parrott (90+2.) illetve Lang (40.)
Sárga lap: Coleman (65.), Scales (78.), Knight (85.) illetve Szoboszlai (65.), Styles (90.)

Nem tört ki a futball-láz Dublinban az Írország−Magyarország felkészülési mérkőzés miatt, sok jele nem volt annak, hogy este Eb-felkészülési mérkőzést rendeznek az Aviva Stadionban. Az utóbbi években korábbi önmagához képest gyengélkedő szigetországi válogatott hazai meccsei iránt egyre gyérebb az érdeklődés, csökken a nézőszám: márciusban a Belgium elleni, gól nélküli döntetlennel végződő találkozóra 38 128-an voltak kíváncsiak, majd a Svájc elleni 1−0-s vereséget 35 742-en látták a helyszínen. Az Ír Labdarúgó-szövetség ugyan remélte, kedd este 37 ezren lesznek a nemzeti stadionban, ám ez a szám mind a 24 ezer bérlettulajdonos megjelenését feltételezte, és utóbb kiderült, a becslés túlzottan optimista volt – bezzeg ha rögbimeccset játszottak volna az ország legnagyobb stadionjában… A The Irish Times cikke szerint az ír válogatott olyannyira távol van az 1988-as stuttgarti dicsőséges napoktól (Európa-bajnoki mérkőzésen 1−0-ra legyőzte Angliát), amennyire csak lehet, ezzel szemben Magyarország jó úton jár, hogy újra átélje az 1950-es évek mágikus csapatának sikereit. Érdemes a helyén kezelni az ehhez hasonló kijelentéseket, felelőtlenség lenne ilyen terhet a magyar válogatottra rakni, ugyanakkor tény, a 14 meccses veretlenségi sorozata hallatán a futballkedvelők Európa-szerte felkapták a fejüket.

Marco Rossi szövetségi kapitány a legkevésbé sem kísérletező jelleggel rakta össze csapatát, a lehető legerősebb összetételben küldte pályára. Noha egyelőre a sajtóban nem adott választ arra a kérdésre, hogy a németországi Európa-bajnokságon Gulácsi Péter vagy Dibusz Dénes lesz-e az első számú kapus, Dublinban a Leipzig kapuvédője állt a vonal előtt az első félidőben, majd a szünet után a Ferencváros játékosa következett, úgyhogy ez ügyben továbbra is minden nyitva van. A lábközépcsont-sérülését teljesen maga mögött hagyó Lang Ádám a március 26-i, Koszovó ellen 2−0-ra megnyert mérkőzés után lépett ismét pályára, és amint azt a kapitány előre jelezte, Dárdai Márton játszott bal oldali belső védőt Willi Orbán oldalán. A középpályán nem volt semmi meglepő, hacsak az nem, hogy a hétfő esti sajtótájékoztatón megjelenő Callum Stylest cselesen a cserék közé nevezte a szakmai stáb, a tengelyben Nagy Ádám és Schäfer András kapott helyet, elöl pedig Sallai Roland és Szoboszlai Dominik támogatta visszavontabban Varga Barnabást.

Másfél perc sem telt el, ügyes akciót vezetett a vendégcsapat: a jobbhátvéd helyére kihúzódó Lang Ádám passzolt középre Loic Negónak, aki a csapattársa helyére bemozgó Sallai Rolandhoz továbbított, a támadó a jobb szélről középre adott, az ék helyére fellépő Kerkez Milos felett elszállt a labda, a francia Le Havre-ben szereplő futballista pedig már nem tudta kontrollálni a lövését, Caoimhín Kelleher kezébe hullott a labdája. Ebből a támadásvezetésből is kitűnik, amint az jellemző a válogatottra, a futballisták gyakran változtatták pozíciójukat, Schäfer és Nagy is sokszor lépett vissza a labdáért a védővonalba, Kerkez időnként a tízes helyére sprintelt, a keveredés pedig nem mindig volt könnyen lekövethető az öt védővel felálló hazaiak számára. A 12. percben Varga Barnabás használta ki Shane Duffy megingását, a tizenhatoson belülre érve pontosan gurított Negóhoz, ám hiába volt az ígéretes lehetőség, nem találta el jobb belsővel a kaput.

Feltűnő volt, hogy Szoboszlai eleinte keveset találkozott a labdával az ellenfél térfelén, a 24. percben azonban már-már lövőhelyzetig cipelte a labdát – úgy véljük, ha az utóbbi időben többet játszik, a tizenhatos előterében lövésre vállalkozik, ám ehelyett Schäferhez passzolt, aki nem találta el a kaput. A 29. percben azonban okosan ismerte fel, hogy a balján felfutó Kerkeznek kell passzolnia, ám a szárnyvédő 13 méterről megeresztett lövése után Kelleher nagyot védett. Önbizalomhiányról véletlenül sem beszélhetünk a Liverpool klasszisa esetében, megpróbálta ugyanis a saját térfeléről átemelni az ellenfél kapusát, akivel egy csapatban játszik…

A vonalak közé bemozgó ír játékosok felvételével néha meggyűlt a baja a védelemnek, a házigazda 36. percben szerzett gólja viszont a semmiből jött: a középen berobbanó Adam Idah levált Orbánról, és a kapuba bólintotta a jobb szélről beívelt labdát. Épp az a játékos hibázott (Lang Ádámmal együtt), akitől a legkevésbé vártuk. De a legjobbak ismérve, hogy javítják megingásukat. Négy perccel később így is történt, Szoboszlai blokkolt lövése után Orbán csúsztatta a labdát a hosszú sarok felé, Lang Ádám pedig hidegvérrel a léc alá bombázott – a leosztás a szerbiai Eb-selejtező második, győzelmet jelentő találatának fordítottja volt.

Rossi a szünetben kettőt cserélt: Gulácsi Péter helyett beállt Dibusz Dénes, Loic Negót pedig Botka Endre váltotta. A második játékrész első tíz perce az eseménytelenség jegyében telt, majd Kelleher percei következtek, mert előbb Sallai ballábas lövése után szögletre mentett, majd Schäfer kellemetlenül csapódó labdáját fogta magabiztosan. Az utolsó fél órában Varga nélkül futballozott a válogatott. A helyére nem Ádám Martin, hanem Kleinheisler László érkezett, az ék helyén onnantól Sallai futballozott – sajnos ezután sem találkozott többet a labdával. A letámadás továbbra is intenzív volt, az írek nem igazán tudtak épkézláb támadást vezetni, a felezővonalat átlépve elfogyott a tudományuk, rendre elvesztették a labdát. Ugyanakkor a magyar válogatott hiába robotolt és próbált előretörni, nem tudott a védelem mögé kerülni, a széleken szinte nem is támadott, és középen sem sikerült a tizenhatoson belül emberhez juttatni a labdát.

Ahogyan az első félidőben, a másodikban is a semmiből jött az írek drámai gólja: a hosszabbítás második percében Kleinheisler labdavesztése után Troy Parrott vezethette a felezővonaltól ziccerig a labdát, és abba Dibusz ugyan beleért, a labda a kapuban kötött ki…

Véget ért egy sorozat: megszakadt a válogatott tizennégy meccses veretlenségi sorozata. Ugyanakkor fontosabb, hogy a Skócia elleni, utolsó csoportmérkőzésre való felkészülést leginkább ez a találkozó szolgálta, így elmondható, hogy az Európa-bajnokságon nagy valószínűséggel ugyanezzel a kezdő tizeneggyel felálló, majd a második félidőben kissé megváltoztatott összetételű csapatnak van még mit csiszolnia a játékán a torna kezdetéig – június 8-án Debrecenben az Izrael elleni főpróbán lehet gyakorolni a játékelemeket. 2–1

További képek: mlsz.hu

Nyilatkozatok:

A mérkőzés után Marco Rossi szövetségi kapitány értékelt a hivatalos sajtótájékoztatón.

– Mit gondol a csapat játékáról, a mérkőzésről?
– Nem lehettünk volna a döntetlennel sem elégedettek, mert sok lehetőséget dolgoztunk ki – kezdte Marco Rossi a sajtótájékoztatón. – Győzni akartunk, megnyerhettük volna a meccset, a hosszabbításban is mentünk előre, és bár hibáink is akadtak bőven, nem érdemeltünk vereséget. Írországnak voltaképpen két helyzete volt, és mindkettőből betalált. Az első félidőben teljesen üresen hagytuk, nem őriztük. A kilencvenkettedik percben azonban ilyen gólt egyszerűen nem lehet kapni. A szögletet követően nem volt meg az egyensúly a csapaton belül, ezért rohantak át rajtunk. Hiba és hiba között van különbség, nekünk ebből most tanulnunk kell. Ha nem sikerül begyötörni a győztes gólt, tudni kell megtartani a döntetlent. Olyanokat hibáztunk bele, amit a jövőben nem engedhetünk meg magunknak. Ma kisebb fizikális problémákkal kellett megküzdenünk, Loic Negónál tapasztaltunk problémát, és Dárdai Mártonnak is volt fájdalma, és mikor utóbbit le kellett volna hozni a pályáról, addigra már kihasználtuk mind a hat cserelehetőségünket.

– Hogyan látja, Szoboszlai Dominik miért nem tudott ezen a mérkőzésen kibontakozni?
– Ezúttal közepes volt a játéka, Sallai Rolandnak ezúttal jobb napja volt. Természetesen voltak jó megoldásai, mint mindig, de rá nem jellemző váratlan hibákat is elkövetett – a hiba azonban minden labdarúgó életében előfordul. A csapat hozzáállását nem érheti kritika, ha kontextusba helyezzük a mérkőzést, tizennégy, veretlenül megvívott meccs után csak ismételni tudom magam, nem vagyunk Angliához, Németországhoz hasonlítható topcsapat. Egy folyamat kellős közepén tartunk, jó úton haladunk. Remélem, nem történt semmi különös ezen az estén, és Izrael ellen bevethető lesz az összes játékosom.

– Lehet-e bármilyen pozitív hozadéka annak, hogy megszakadt a tizennégy meccses veretlenségi sorozat?
– Nem volt rajtunk extra nyomás, emiatt nem voltunk görcsösebbek. Ahogyan már korábban is mondtuk, olyan ellenféllel csaptunk össze, amely kemény és agresszív játékstílust képvisel, a letámadása mégsem működött, mert irányítottuk a játékot, diktáltuk a tempót. Úgy játszottunk, ahogyan kellett volna, de ellenfél is volt a pályán, gratulálnunk kell az íreknek. Nem kritizálhatom a játékosaimat, de az eredmény a legfontosabb a futballban – teljesen más kommenteket kapnánk, ha ezt a találkozót megnyerjük. El kell fogadnunk, ami ma történt, keményen kell dolgoznunk, ki kell emelnünk a pozitívumokat, mint például a játékosok hozzáállása.

– Az első félidőben Gulácsi Péter, a másodikban Dibusz Dénes védett – elárulja, Németországban ki lesz az első számú?
– Magyarországon mindig azt hallom, hogy miért az egyik vagy a másik futballista játszik. Ha ugyanígy működnének a dolgok Németországban vagy Angliában, minden percben vitát lehetne folytatni arról, ki miért vagy miért nem lép pályára. Már eldöntöttem, ki lesz az első számú kapus az Európa-bajnokságon, de majd az első csoportmérkőzésen látják meg, kit állítok be a kapuba. Elmondtam már jó néhányszor, ezen a poszton minden rendben van.

A hazaiak ideiglenes szövetségi kapitánya, John O’Shea szerint ebből a győzelemből erőt meríthetnek, továbbá beszélt a Liverpool kapusáról is.

Írország a magyarok elleni meccs előtti 11 mérkőzés során csak kétszer nyert, mindkét alkalommal Gibraltár ellen. „Ez a mérkőzés azt bizonyítja, hogy visszatértünk a győztes útra, egy olyan csapat ellen, amely hosszú veretlen sorozattal jött. Az ilyen győzelmek létfontosságúak, ha ki szeretnénk jutni nagy tornákra. Szeretnénk meccseket nyerni, legfőképp hazai pályán” – nyilatkozta a mérkőzést követően John O’Shea, az ír válogatott ideiglenes szövetségi kapitánya.

„Van mit javítani, de a lényeg számomra az volt, hogy különböző szakaszokban promlémát tudtunk okozni a magyaroknak, egy kis odafigyeléssel még jobbak lehettünk volna – értékelt O’Shea, majd hozzátette: – A teljesítményt nézve jobbak voltunk Belgium és Svájc ellen, de akkor nem kaptuk meg, amit megérdemeltünk. Most megmutattuk, hogy tudunk alkalmazkodni és éhesek voltunk.”

„Kellehernek nem volt túl sok dolga. Lehet, hogy vitatkozna ezzel, de csak egy nagy védése volt. Hihetetlen érzés, amikor az ember menedzserként megnyer egy meccset a hazájának, azok után, hogy a pályafutásom során annyi emléket szereztem Írországgal. Nekem, mint Waterfordban született fiatal srácnak, ez hihetetlen érzés” – idézi az Irish Independent az ideiglenes vezetőedzőt.

(A Nemzeti Sport, az nso.hu, valamint az UEFA hivatalos honlapja alapján)