Selenka Tamás
A Bp. Építőktől érkezett jöbbösszekötő az 1970-es tartalékbajnoki címet nyert csapat oszlopos tagjának mondhatta magát.
’70 szeptemberében a Liverpool elleni EVK találkozón mutatkozott be az első csapatban. Az NB I-ben háromszor kapott játéklehetőséget Csanádi Ferenctől, így tagja volt az ezüstérmes csapatnak.
1972-től a VM Egyetértésben folytatta pályafutását, a későbbiekben pedig a Tatabánya színeiben szerepelt az élvonalban.
9 hozzászólás a(z) Selenka Tamás bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Az ilyen „szürke eminenciások” is megérdemlik, hogy becsben tartsuk őket.
HAJRÁ FRADI !
Igen! Igazad van, Gábor! Bár szürkének szürke volt, „Eminenciás Uramnak” azért nem nevezném … mert mi volt akkor a „vargazoli”, vagy a „Császár”??? :-DDD … Nem bántásként írom, hisz én is emlékszem Selenka Tamásra … de, szerintem a VM Egyetértés volt az Ő szintje … ezzel együtt köszönet minden percért, amit NÁLUNK töltött … gondolom, Ő is kibírta valahogy :-DDD
Tisztázni kell végre a „szürke eminenciás” fogalmát. Az elnevezés a francia királyság virágkorának idejéből származik, amikor az állam irányítása a csillogó ruhájú „eminenciás urak” (zömükben főpapok) kezében volt, ám számukra nagyon sokszor a „szürke” (civil ruhás, a >népség< számára észrevehetetlenül dolgozó) emberek adták az ötleteket. Innen született meg a "szürke eminenciás" fogalma: a háttérben maradó, de nagy befolyású, legtöbbször kiváló képességű emberek megjelölésére.
Szerintem a pályán nincs (mert nem is lehet) is szürke eminenciás, csak a vezetésben lehetséges – ha éppen van valahol.
Tudom, Imre bácsi, és nem is akartam megbántani senkit … ha jól tudom, a magyar (sport)köztudatba Szepesi György hozta be, Zakariás („Zaki”) kapcsán … kb. tudom, hogy mi a jelentéstartalma, viccelni akartam: ha egy -egyébként általam nagyra becsült és kedvelt- Selenka Tamás „eminenciás”, akkor mi a „Flóri”, vagy a”Zoli”? Ennyi lett volna a gyenge élcem tárgya, sajnálom, ha bárki félreértette … a mai futballban vízhordónak vagy zongoracipelőnek neveznék a „szürke eminenciást” … aki NÉLKÜLÖZHETETLEN a kiváló produkcióhoz, csak épp nem Őt ünnepli őrjöngve a közönség … pl. a mai spanyol válogatottban – és a Barcában- tipikus „szürke eminenciás” Busquets … nálunk meg Nagy Ádám … (hál’Istennek, hogy van végre ilyen fantasztikus adottságú játékosunk) … ők azok a futballisták, akikre azt szoktam mondani, hogyha ott van a pályán, észre sem veszed, de ha nincs ott, azt rögtön észre veszed! Ebből látszik, mennyire nélkülözhetetlenek … az általam csak olvasott ’48-49-es GALAKTIKUS Fradiban ilyen lehetett -gondolom én- Kéri, Lakat, Mészáros … a már általam is -halványan- látott ’67-es „WUNDERMANNSCHAFT”-ban ilyen lehetett „Juci” és „Matyi” … lehet, hogy nem róluk szólt a legtöbb meccs, de nem is szólt volna rólunk annyi meccs, ha ŐK nincsenek ott!!! … 😀 … Mert:”ha ott van a pályán, észre sem veszed, de ha nincs ott, azt rögtön észre veszed!” copyright by me :-DDD Szóval, a pályán IS van szürke eminenciás, sőt! A labdarúgásra jellemző leginkább, hogy a háttérből irányító, csendben robotoló „szürke” emberkék legalább annyit tesznek hozzá a sikerhez, mint a csillogó, az „I”-re a pontot feltevő klasszisok … de ha Önnek más a véleménye, biztos nem fogunk összeveszni! Jó egészséget, és rengeteg közösen átélt Fradi-győzelmet kívánok Önnek!
Tulajdonképpen ugyanazt mondjuk, csak máshogy. A „zongoracipelőket” látjuk, ha van valamelyes érzékünk a focihoz, értékeljük is, de a szürke eminenciás soha nem volt szem előtt, a háttérből irányított vagy súgott. Ezért szerintem ilyen a játékosok között nem lehet. De ilyen volt például Sebes Gusztáv mellett (vagy néha helyett?) Mándi Gyula az ötvenesévek elején. Szerintem ha egy játékos >szürke eminenciás<, akkor baj van, mert ezt magyarul "játékosuralomnak" hívják.
Egyébként nem elsősorban neked akartam elmagyarázni, hogy miről van szó, – a hozzászólásodból érződött, hogy érted a lényeget – de sokaknak fogalmuk sincs arról, hogy mit is jelent valójában.
Az ’50-es években nem Bukovi volt elsősorban a „szürke eminenciás”??? Sok, akkoriban már mindent átélt rokonom, ismerősöm szerint a világ egyik legnagyobb „futballguruja” volt, igazán Ő találta ki az Aranycsapatot is, a játékrendszert is (A Textiles – Bástya – V. Lobogó álnevű MTK Marci bácsinál állítólag mér évek óta 4-2-4-et játszott!), de politikai szempontból kellett egy megbízható et. a válogatott élére … aki persze eljátszotta a zsenit,mint 30 évvel később Gyuri bácsi, Mexikó előtt … „minden érdem az enyém, a kudarcokhoz semmi közöm” … szóval, csekély ismereteim szerint, Bukovi, Mándi, Titkos tényleg „szürke eminenciások lehettek … ha jól értem szavaidat … igazából ők találtak ki mindent, ők alkották meg a futballtörténelem legnagyobb (Na, jó, a 2 legnagyobb egyike) válogatottját, de háttérbe húzódva hagyták, hogy a „Király” (Sebes et.) arassa le a babérokat … ők meg csak DOLGOZTAK, DOLGOZTAK, DOLGOZTAK, GONDOLKODTAK, GONDOLKODTAK, GONDOLKODTAK … Ha jól értem, EZ a „szürke eminenciás” lényege … és kezdem érteni, mit mondasz, ilyen szempontból a pályán tényleg nem LEHET „sz. e.”, de ha jól tudom, ezt a fogalmat Szepesi Gy. hozta be a köztudatba, Zaki kapcsán, onnan kezdve minden „szürke”, de hasznos játékost „sz. e.”-nak kezdett el hívni a sportsajtó …
Igen Laci, jól érted.
Egyébként Szepesi kiváló sportriporter volt, ám néha nem értette meg egy egy-egy kifejezés lényegét- Pl. a >hibát véthibázik< helyett, noha ez azt jelenti (jelentené), hogy elhibázza a hibát. Nagy – és jogos – népszerűsége folytán elterjedt.
Bukoviról már évekkel ezelőtt megírtuk itt a Honlapon, hogy ő a 4-2-4 szülőatyja.
Köszönöm válaszod, Imre bácsi … vajha az egész világ tudná, hogy Marci bácsi az egyik legnagyobb professzor volt, aki valaha járt-kelt e Földön … talán a maga korában egy Rinus Michels, vagy egy Guardiola lehetett … Állítólag edzéseken rögbiztek(!!!) – hogy gyakorolják a kemény ütközést-, kosárlabdáztak (!), hogy gyakorolják az elzárásokat … miután ’45 után a „jugó” foci a világ élvonalába került, azt mondták, hogy MINDENT Bukovinak köszönhetnek … tragédia, hogy a magyar futball évtizedeken át -vagy 70 éven át- a világ élvonalát képviselte (sokszor évekkel megelőzte), az utóbbi kb. 45 évben meg a béka se … lehetne lejjebb … EKKORÁT senki nem zuhant … köszönjük meg Gyuri bácsiéknak, Sanyi bácsiéknak, a hazai edző”képzés” kiváló „professzorainak”? Vagy kinek köszönjük meg ezt a gyalázatot? Mint ősfradista, hetente olvasom, hogy évtizedekkel ezelőtt hol tartottunk! És halványan még emlékszem is rá! Erről jut eszembe, egy újabb gyöngyszemre leltem, a ’68. januári Liverpool – Fradihoz felteszem … mai fiatalok (40 év alattiak) úgysem hiszik el, hogy ilyen is volt … amikor a Liverpool csapatát, a világ akkori egyik legnagyobb klubját ’68-ban is, ’74-ben is kiverte egy „Ferencvarosi” nevű csapat … 😛 ahogy Angliában hívták klubunkat 😛
Imre bácsi! ígéretemhez híven feltettem a ’68. januári ‘Pool- Fradihoz … amit az akkori -pozsonyi- Új Szóban találtam … talán érdemes az akkor angol sajtó kommentárjain csemegézni … hátborzongató … ’65-ben a MU-t, 67-68-ban a Liverpoolt vertük ki …és mit ad Isten, ’66-ban volt Anglia világbajnok, és 64-67 között csak ez a két csapat volt bajnok … Hát, itt (pontosabban: OTT) tartottunk!!!