Ötperces bemutatkozás

Wukovics László bemutatkozása klubjában, a Ferencvárosban kettős premiert jelentett. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, pedig igaz: idén tavasszal, március 27-én játszott fennállása óta először norvég klubcsapattal a zöld-fehér együttes. Ez a nap minden bizonnyal örökké emlékezetes marad a fiatal játékos számára is, mert első alkalommal készülhetett mérkőzésre a felnőttek között.

A bemutatkozás sikerült, ennek bizonyí­tékaként nem sokkal később a bajnokság tavaszi folytatásában, igaz, csak csereként és csak öt percet, de játszhatott a Videoton elleni találkozón. És ezzel már NB I-es játékosnak vallhatja magát.

De hogyan lett ebből a csendes, halk szavú fiatalemberből labdarúgó? Amikor az egyik edzés végén leültem vele beszélgetni, megtudtam, hogy nyolcéves korában édesapja — korábban szintén aktí­v labdarúgó volt — látta, hogy fia szinte mással nem is játszik, mint a labdával. Megfogta a kezét és a család szí­véhez legközelebb álló egyesületbe, az Üllői útra vitte.

Az előkészí­tő csoporttól a korosztályos együtteseken keresztül vezetett útja. Az ifjúsági csapatban leginkább jobbszélsőt, vagy középcsatárt játszott, s az ellenfelek védői hosszasan mesélhetnének Wukovics tudásáról, hiszen nem kevesebb mint harminc alkalommal lőtt vagy fejelt gólt.

Az idén nyáron már az első csapat keretével készülhetett. Amikor csapatba kerülésének esélyeiről kérdeztem, szerényen mondta, neki még bőven van pótolnivalója. Elsősorban szerelőkészségben, rúgótechnikában, de természetesen minden vágya, hogy stabil csapattag váljon belőle.

Örömmel újságolta, hogy az idősebb játékosok is nagy szeretettel fogadták, s ha esetleg valamit elrontott, nem korholták, sőt, biztatták.

Itt tartottunk a beszélgetésben, amikor Rákosi Gyula edző lépett mellém, s kéri, feltétlen í­rjam meg, hogy a tatai nyári alapozáson Wukovics társai közül is kitűnt szorgalmával, hozzáállásával. Akik ismerik a szakembert, azok tudják róla, nem szokása szórni a dicsérő jelzőket. No, de kis kitérő után térjünk vissza a fiatal labdarúgó terveihez. Megtudtam még, hogy az idén érettségizett, s bár elkésett jelentkezésével a vendéglátó üzletvezetői tanfolyamra, de jövő szeptemberben mindenképpen szeretné folytatni a tanulást. Mert azt tartja, biztos háttér nélkül nem lehet élvonalbeli labdarúgó.

Természetesen figyelemmel kí­sérte a tévén keresztül az NSZK-ban rendezett Eb-küzdelmet, s elsősorban a spanyol Butragueno és az olasz csatár, Vialli játéka volt számára a legnagyobb élmény. Rögtön hozzátette, hogy szeretne legalább megközelí­tőleg olyan meghatározó játékos lenni klubjában, mint az emlí­tett két csatár.

B. F.