Kemény mindkét lábát a Ferencváros rendelkezésére bocsátotta

Kemény Tibor, a Ferencváros balszélsője a francia-német portyán végre ismét visszanyerte régi formáját, azzal a különbséggel, hogy most már mindkét lába egyformán használható.

Kemény az egyszerű gyors kapásból való játék hí­ve és ez meglátszik abból is, hogy a legnehezebb kérdésekre is kapásból és habozás nélkül felel.

– Szóval végre mindkét lábát a Ferencváros rendelkezésére bocsátotta?
– Igen. Csupa kötelességtudásból gyakoroltam a másik lábammal – nekem ugyanis nem hiányzott.

– Hány éves?
– Huszonkettő. Ebből két évet töltöttem bölcsőben, négyet átgomboztam, a többi futball. A Tisza Kálmán téren kezdtem, ott még ötkapura játszottunk és egy-egy csapatban negyven gyerek játszott, de mind csatár. Később elkergettek és átmentünk a Népligetbe. Amikor onnan is elkergettek, akkor az FTC-be mentem.

– Akadnak, akik azt mondják, hogy gyáva…
– Egy év alatt mindössze két agyrázkódást, térdsérülést és izomszakadást szereztem be. A bécsi Austria meccsen Najemnik addig fojtogatott, amí­g maga is megijedt, mert már egészen kék volt az arcom. A kladnói mérkőzésen Scorsoni kiállí­tott, saját szavai szerint azért, mert már féltette a testi épségemet Állandóan fizikailag exponált helyzetekben vagyok – nyilván gyávaságból…

– Viszont azt is mondják, hogy senki se tud olyan lehetetlen szögekből, lehetetlen labdákat fordulás és állí­tgatás nélkül kapu elé csavarni a vonalról, mint maga.
– Ezzel kapcsolatban már megállapí­tották, hogy egészen lehetetlen lábformám is van, amivel minden helyzetből oda tudom csavarni a labdát, ahová akarom. De sajnos, az volt eddig a baj, hogy huzamosabb ideig sohasem tudtam épen maradni és kifutni az igazi formámat. Én csak kapásból szeretek lőni és ahhoz egyrészt formában kell lennem, másrészt pedig játékban kell lennem. Tehát sokat kell próbálkozni. Most végre minden rendben van. Most azonban szabadságot kaptunk. Ez nekem olyan, mint a büntetés. A Lázár Gyuszi is mondta: amikor nem lehet játszani, akkor szeretnék.

– És amikor lehet?
– Akkor is. Én ebben a tavaszi fordulóban végre egyenletesen jó formát akarok játszani. Hogy amikor kapura török, ne az én lábaimat figyeljék, hanem a kapus kezeit. Szeretnék visszajutni a válogatottba!

Aszlányi Károly vidám hangvételű cikkrészletét a Sporthí­rlap egyik 1936-os januári számából idéztük.