Pethő Zoltán fényképalbuma II. – A jövőnk hirnöke

Ma feltárul Pethő Zoltán fényképalbumának utolsó kötete. A képeket nézve a múlt iránti tisztelet és lelkesedés mellett az aggódás is úrrá lett rajtam. Ahogy egymás után tárultak elém a múlt emlékei, úgy kezdett el motoszkálni bennem a kérdés: vajon lesznek a jövőnek ilyen hí­rnökei, mint Pethő Zoli bácsi? Lesznek olyanok akik a Ferencváros történetének minden apró rezdülését megőrzik? Vajon lesznek olyanok akik tovább viszik a lángot? És vajon lesznek olyanok akikért érdemes lelkesedni, érdemes egy életen át szolgálni? Nézegetve a képeket, a válaszom igen. Még akkor is, ha most bizonytalan vagyok és látom, hogy jelenünk zaklatott világában nem lesz könnyű olyan eredményeket elérni, mint régen. Tudom azt is, hogy a változások nem csak a sportot befolyásolták, de a klubhűséget is.

Annak ellenére, hogy szerkesztőségünk már közel egy hónapja próbálja feldolgozni Zoli bácsi adományát, talán még mindig nem tudjuk igazán, hogy mit is kaptunk. Mert itt nem csak arról van szó, hogy a tárgyi emlékek mellé egy olyan képtárral gazdagodtunk mely a labdarúgáson kí­vül olyan bajnokokat idéz meg a jelen számára, akik halhatatlanná tették a Ferencvárost, hanem arról is, hogy amit az elmúlt hetekben az oldalunkon bemutattunk, az a jövőnket is jelenti. Ha élni tudunk azzal, mi bennünk rejlik, lehetőségeinknek semmi sem szab határt. A jövő kilátásokkal teli. A jelen pedig reménykedéssel. De ha megtagadjuk reményeinket, és ha nem harcolunk legbelsőbb félelmeink ellen, minden kiszámí­thatatlanná válik.

Azt meg nem szabad hagyni, mert az elődök felépí­tették a jövőnket is. A mi Via Appiánk is örökké mutatja az utat, mely a múlton át vezet a jövőig. Ezért is tartozunk örök hálával nem csak a bajnokoknak, hanem a hí­rnököknek is. Pethő Zoltán egy olyan örökséget bí­zott ránk melyet nem csak őrizni kell, nem csak megmutatni kell, hanem a szí­vünkbe is kell zárni. Szurkolónak, játékosnak, versenyzőnek és mindenkinek akinek fontos, hogy a Ferencváros száz év múlva is ott ragyogjon a csillagok egén.

Paulo Ceolho í­rta egyszer, hogy a múlt és a jövő csak az emlékezetünkben él. De a jelen pillanat túl van az időn: maga az Örökkévalóság. Ezt kaptuk Pethő Zoltántól, aki a jövőnk hí­rnökeként elhozta a múltat azért, hogy lehessen jövőnk.