Egy fotelszurkoló feljegyzései, avagy a szombat reggeli gyomorgörcs
Gondolkoztam egy ideig, hogy felvállaljam-e a fenti címet. Néztem a Magyar Értelmező Kéziszótárban, de még az Idegen Szavak Szótárában is, de pontos definíciót nem találtam rá. Valószínűleg Kazinczy sem így gondolta a fotel szót kiegészíteni, de a köztudatban az elmúlt egy-két évben általánossá vált a kifejezés. Főleg pejoratív jelleggel. Mert sokak szerint ki is a fotelszurkoló? Aki lusta és tohonya rendszeresen mérkőzésekre járni, aki a meccs nézése közben is sört szeret inni, aki hajlamos az unalmas pillanatokban elbóbiskolni egy kicsit, és aki csak akkor riad fel, amikor kiesik a kezéből a sörös üveg és a drága szőnyegre ömlik a maradék (ha maradt még benne egyáltalán).
És az, aki nem igazi Fradi szurkoló.
Ez volnék én? Valami kis igazság van a felsorolásban, ez tény, de azért van egy másik értelmezése is a szónak. Gondoltam is rá, hogy alkotok egy új szócikkelyt az értelmező szótárban. Nem leszek vele népszerű sokak szemében, de mivel mi is sokan vagyunk, hátha érvényesül a közmondás a ludakkal kapcsolatban, de mivel nem szeretném, hogy ezt is valaki félreértse, inkább hanyagolom a hasonlatot.
Ha igazak a felmérések a 600 ezer Fradistáról, akkor a szólásszabadságra való hivatkozással, igenis jogunk van hallatni a hangunkat (sicc!). Az öngúnyt félretéve a szónak azért van igazi tartalma is. Nem sorolom fel az okokat, mert azok a legtöbb esetben más és más, hiszen nem vagyunk egyformák, az ország (vagy a világ) különböző pontjain élünk, más a sorsunk, mások a lehetőségeink. De egy valami azért közös bennünk: igenis mi is élünk és halunk a Fradiért!
Nálunk is vannak szertartások, mi is készülünk egy hétvégi mérkőzésre. Itt nem a sörvásárlásra gondolok, bár az is egy fontos teendő. Sokan vagyunk, akik a tévé, vagy a számítógép elé is zöld-fehér mezben ülnek le. Mi is szoktuk a közönséggel együtt énekelni az indulót és mikor a Szentélyben felzúg a „Hajrá Fradi”, a mi torkunk is csatlakozik a világméretű buzdításhoz.
A Fradi közeg már csak ilyen. Nem egy városhoz kapcsolódik, hanem egy eszméhez, egy hitvalláshoz. Egyet érzünk, egyet gondolunk, legyünk a IX. kerületben, az ország legeldugottabb településén, vagy Felvidéken, Erdélyben, de akár Londonban vagy a tengerentúlon. De tudjuk azt is, hogy mit vesztünk azzal, hogy nem tudunk rendszeresen mérkőzésekre járni. Mert azt vallom én is, hogy csak az tudja igazából átérezni, hogy mi is az igazi Fradizmus, akinek a szíve már dobbant a Szentélyben a többi fanatikussal együtt. Nekem többször volt már részem benne és ezek után is lesz. De biztos vannak olyanok is, akik talán még soha nem jártak a Szentélyben, mert egyszerűen még esélyük sincs arra, hogy lehetőségük legyen rá. Ettől még tagjai a Fradi családnak.
Szombaton reggel sokan fogunk gyomorideggel ébredni. De szeretjük ezt az állapotot, mert tudjuk, ha már reggel görcsbe rándulnak az izmaink, akkor aznap Fradi meccs. Lelkiismeret furdalásunk is van, nem mert tudunk a Szentélyben lenni és titokban azért imádkozunk, hogy telt ház legyen, hogy mi, fotelszurkolók annyira ne hiányozzunk. A szívünk, a lelkesedésünk, a buzdításunk azért ott van.
Ott lebeg az Üllői út 129. felett és ott egyesül az ottani szurkolókkal, és alkot egy olyan erőt, amit soha, de soha nem tudtak legyőzni és megtörni.
Fogjunk össze ma este is! Legyen az bárki ezen a világon. Mert együtt nagyok vagyunk, mert együtt sikerülni fog!
(Lalolib)
13 hozzászólás a(z) Egy fotelszurkoló feljegyzései, avagy a szombat reggeli gyomorgörcs bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
A szerkesztők szíve ilyenkor dobban a legnagyobbat, amikor egy fél éves íráshoz érkezik egy friss komment, mert ez azt is jelenti, hogy a kedves olvasó „kutakodik” és igazából böngészik az oldal tartalmai között.
A Fradista szívem azért is dobbant, mert olyant olvasni, hogy együtt játszhattál a Fradi és a magyar foci ikonjaival, az tényleg csodálatos érzés lehet.
Az emberi szív meg azért dobbant, mert jó volt olvasni amit írtál, mert éppen arról van benne szó, ami manapság nagyon kiveszendőnek látszik.
Én köszönöm +trebla77, hogy megosztottad gondolataidat.
Mindíg örömmel olvasgattam az írásaidat, ha valaki szimpatikus avval jólesik elbeszélgetni, de sajnos sok fórumon ez inkább vitatkozás mint beszélgetés. Volt némi vitám már nekem is az úgynevezett fotelszúrkoló kifejezés miatt, bár én mindig meccsre járó voltam, úgy éreztem, hogy meg kell védenem a fotelszúrkolókat. A hatvanas években sokat jártunk a városligetbe focizni, Füvön budapesten nem engedték a gyerekeket játszani, nem úgy volt mint most. A ligeti focink alkalmábol csatlakozott hozzánk egy mozgássérült fiú is aki mankóval tudott csak járni. Kérte, hogy hagy álljon be közénk. Mivel mi mind bajnoknak hittük magunkat mindig bevettük, mert nem az eredmény számított, hiszen mi voltunk a legjobbak. Játszott velünk többek között Albert Flóri, Varga Zoli, Fazekas Laci, Hartyáni Gabi, később Jakabházy, Enyedi Feri. De ez a mozgássérült fiú volt aki fontos lett mindannyiunk számára, Őt mindig bevettük a csapatba. játszani. Ennyit hozzá tettünk az életéhez és boldogok voltunk, hogy erre a néhány órára elfelejtheti, hogy mit mért reá a sors. Fradista volt Ő is. Később láttam még egy darabig a Fradi meccseken az akkori népstadionban, a futópályára beengedték Őt is sorstársaival. Onnan nézhette a Fradi diadalmenetét a 60-as 70-es években. Én azóta védem a fotelszúrkolókat. Remélem amig járni tudok azért kint leszek a Szentélyben. Szeretném megérni az új stadionunk és új csapatunk diadalát. Köszönöm neked Lalolib, hogy hozzászólhattam.
🙂
Remek irás, jó kis vitainditó lehetne. A grafika meg egyszerűen tökéletes.
Kivalo iras Lalolib!
30 eve kovetem a Fradit Ausztraliabol –
a Ferencvaros az eletem egyik fontos resze, (szo szerint a Fradi Taborban nottem fel), es ezt a reszet sohase akarom eletemnek elveszteni
Kedves Lalolib !
Nagyon izgalmas ez a kérdés!Hihetetlen messze vivő problémakört feszegetsz ! Hogyan jön létre egy közösség, Van-e a racionális értelme ,vagy valami mögöttes transzcendens okot kell keresnünk magyarázatként? Mitől tartós az egyik és miért esik szét a másik? stb. Szóval gratulálok ehhez az értékes íráshoz!
Nyilvánvaló, hogy aki valamilyen oknál fogva nem tud meccsre járni pedig nagyon szeretne az nem elítélhető. Viszont ha valaki megtehetné és mégsem jár arra én nem tudok igazi szurkolóként tekinteni maximum szimpatizánsként.
fotelszurkoló kárt még nem okozott a klubnak
Jó írás Lalolib! 🙂
A „fotelszurkoló” nem minden esetben degradáló vagy pejoratív kifejezés, az én számat sem olyan értelmezéssel hagyja el sok esetben.
Hát mostanában sokminden dolog – ebből a legfontosabb az egészségi állapotom – engem is „fotelszurkolóvá” (elnézést: esetenként „netszurkolóvá”) tett. Pedig volt hogy zuhogó esőben néztem végig meccset. Igaz, akkor még húsz sem voltam, nemhogy a hetvenhez közel… Hogy mikor kit és mi tesz fotelszurkolóvá – külön tanulmány. De aki valaha látta, ahogy Fenyvesi faképnél hagyta sorozatban a Vasas védelmét (szegény Sárosi László csak loholt utána…), ahogy Albert átment egy fél csapaton, ahogy Bálint a 90. percben lőtt bombagóllal pontot mentett vagy Nyilasi első gólját súlyos sérülése után… az azért előbb-utóbb visszatér, ha egy módja van.
A grafika pedig csudapofa, gartula! A humor is kell az élethez.
Szia Lalolib!
A grafika szenzációs! :)). Már megérte idejönni. Ami írást illeti: sok igazság van benne. Holnap szép napra ébredünk. Nálam egész nap tombolni fog a Fradi-zene! Induljon a banzáj!
OFF, nagyapából, apámból szerettem volna (legalább) fotelszurkolót csinálni, de úgy néz ki erre határokon túl hivatalosan esély sincs. óriási ledöbbenés volt, hogy a sport1-2 hivatalosan itt nem köthető be.
On: Lalolib, ez a kép hatalmas! az írás pedig sok igazságot rejt magában! sokáig én is fotelszurkoló voltam, sokszor most is az vagyok, ettől nem gondolnám hogy akár én akár más hasonló helyzetben levő kevésbé lenne a család tagja!
95-ben úgy néztük a BL meccseket, hogy a tv-t körbe raktam a suliban festett (meccsnapon már nem lehetett másra figyelni) plakátjaimmal. átjöttek rokonok, szomszédok és ugráltunk, ordítottunk, szurkoltunk…
Ez kép az év No1., óriási fugura vagy Lalolib 😉