Beteg a modern futball – interjú Ricardo Moniz Fradi-edzővel

www.origo.hu

Amióta látta az Albert Flóriánról készí­tett filmet, Ricardo Moniz tisztában van azzal, mit jelent a drukkereknek a Ferencváros. A futballcsapat holland edzője nem ismert még ilyen extrém szurkolótábort, a játékosokból viszont éppen a szenvedélyt és az elkötelezettséget hiányolja. Az egykor tí­z kicsi Van Persie-t nevelő edző csak gólpasszban és gólban tud gondolkodni, ebből pedig kevés van a mai Fradiban.

Détári Lajos augusztusi menesztését követően kisebb meglepetésre holland edzőt szerződtetett a Ferencváros labdarúgócsapata. A 46 éves Ricardo Moniz komoly utánpótlás-tapasztalattal érkezett az Üllői útra, irányí­tásával a csapat kilenc mérkőzéséből mindössze kettőt veszí­tett el, közötte viszont hét bajnokin át veretlen tudott maradni. A nagy riválisok közül legyőzte idegenben a Videotont, otthon a Diósgyőrt, és 1-1-re végzett a listavezető Győrrel.

Két és fél hónapja dolgozik a Fradi edzőjeként. Mit tudott az országról és a csapatról, amikor idekerült?

Természetesen ismertem a Fradi nevét és múltját, Hollandiában is ez az egyik leghí­resebb magyar csapat. De nem tudtam, mit várhatok a bajnokságtól, milyen szinten van a futball, és a játékosok milyen képességekkel rendelkeznek. Azt mondták, hogy az elvárások nagyok lesznek, elsősorban a tradí­ció és a nyomás miatt. Bevallom, ez nagyon tetszett nekem.

Fotó: Tuba Zoltán (origo)

Dolgozott korábban a PSV, a Tottenham, a Hamburg és a Salzburg csapatainál, nem érezte visszalépésnek a magyarországi lehetőséget?

Dehogyis, számomra megtiszteltetés volt, hogy a felsoroltakhoz hasonló, komoly hagyományokkal rendelkező klubhoz kerültem. Láttam az Albert Flóriánról készült filmet, és megismertem azt a futballfilozófiát, amelyet maga után hagyott. Így már tudom, mit jelent a Ferencváros azoknak az embereknek, akik szenvedélyesen szeretik, és megőrülnek a klubért. Azoknál a kluboknál, ahol eddig dolgoztam, az volt a legnagyobb gond, hogy az adott csapat nem tudott tartósan a legjobbak között maradni. Márpedig engem nagyon érdekel, hogy miért nem? Miért nincs folytonosság?

Fontos önnek, hogy ezúttal vezetőedzőként dolgozhat?

Persze, hiszen ez teljesen más munkát igényel. Ahhoz, hogy jó tréner legyen valaki, nagyon sok évet bele kell ölnie a tanulásba. Én tizenhét év alatt voltam ifjúsági edző minden korosztálynál, dolgoztam futóedzőként, technikai edzőként, majd másodedzőként. Végig kell járni a szamárlétrát, tapasztalat kell ahhoz, hogy meglássuk, melyik játékosnak mire van leginkább szüksége. A Fradinál olyanokkal is kell foglalkoznom – Beliczky, Máté, Sváb -, akik kevesebb lehetőséget kapnak, és éppen emiatt segí­tségre van szükségük. Őket kell támogatnom.

Bátrabban kellene az utánpótláshoz nyúlni?

Egyre inkább a fiatalok felé kell fordulni, sokat ki kell próbálni. Arra nincs lehetőségünk, hogy komplett játékosokat vegyünk, ki kell nevelni őket. Ezért vittem fel a második csapatból például Holman Dávidot, mert látok benne valami pluszt. Amikor a Feyenoordnál dolgoztam, akkor a fiatalok között legalább tí­z olyan játékosom volt, mint Robin Van Persie. De a többit mégsem ismerjük, mert nem jutottak el odáig. Ha nem figyelünk oda, elvész a tehetség. Nemcsak a jelen menedzserének kell lenni, figyelni kell a jövőnkre is.

Fotó: Tuba Zoltán (origo)

A játékosok gyakran emlegetik a Moniz-féle játékrendszert.

Pedig azt hiszem, semmi különlegeset nem csinálok. Egyszerűen átadom a tapasztalatomat, megosztom a tudásomat. Fontos már 12 éves kortól megtaní­tani a játékosoknak az alapvető dolgokat. Hogyan étkezzen, hogyan álljon hozzá az edzésekhez, hogyan tanuljon meg érvényesülni a pályán. Sajnos jelenleg nincs olyan domináns személyiség a magyar futballban, mint Puskás, Albert vagy Détári volt.

Vannak azért tehetségek?

Minden játékosnak el kell eljutnia addig, hogy felismerje magában a tehetséget, és észrevegye, hogy miben kell fejlődnie. Ezért mindennap tenni kell. Sajnos éppen azt érzem, hogy a játékosok nem tesznek meg mindent. Vegyük példának Besicet. A védelem közepén vezéregyéniségnek kellene lennie, de néha elbújik saját maga mögé. Aki vezér akar lenni, az nem rejtőzködhet. Clarence Seedorf 16 évesen már a vállára vette a terhet, felvállalta a felelősséget. Ez hiányzik ebből a nemzedékből. Nem érzik át, hogy a futball abszolút a szenvedélyről és az elkötelezettségről szól. Ionescu fantasztikus játékos, csak a legfontosabb hiányzik belőle még, a gól. Nézze meg Messit, hasonló poszton játszanak, ő 52 meccsen 55 gólt szerez és 30 gólpasszt ad. Ebben kell nagyon fejlődni.

Elődje, Détári Lajos szerint a Fradi kerete majdnem olyan erős, mint a Videotoné vagy a Debrecené, í­gy akár bajnok is lehet a csapat. Osztja ezt a véleményt?

Détári fantasztikus játékos volt, és tiszteletben tartom a véleményét. De én nem a Videoton vagy a Manchester United edzője vagyok, hanem a Ferencvárosé, itt kell megtalálnom a siker kulcsát. Ez alatt a rövid idő alatt eredményt kell produkálni. Ha nem jön, az az én hibám is. A filozófiám szerint egy játékosnak meg kell halni a pályán. Én csak a statisztikában tudok gondolkodni: gólpassz kell, és gól. Nálunk ez nincs meg. Nem elég, hogy jól védekezünk, és hiába uraljuk a mérkőzést, a helyzetkihasználásban előre kell lépnünk. Fel kell szabadí­tani a játékosokat. Akár a 28 éves futballistákat is meg kell változtatnom, belőlük kell egyéniségeket formálni, ami óriási kihí­vás. És saját magamnak is bizonyí­tanom kell.

Fotó: Tuba Zoltán (origo)

Azt mondják a játékosai, hogy őszinte velük, és kendőzetlenül elmondja a véleményét. Érték már csalódások az edzői pályafutása során emiatt?

Mindennap. Elmondom nekik, hogy én mellettük állok, de azt is, hogy ezt és ezt nem jól csinálták. Ez mindennapos konfliktusforrás.

Mi a véleménye a szurkolótáborról?

A Fradi-tábor egy életstí­lust képvisel. Ott volt a fehérvári meccs, amely a nagy vihar miatt félbeszakadt. Ők meg sem mozdultak a lelátón. Olyanok voltak, mint a tengerészek, akik, ha viharba kerülnek, küzdenek, és nem adják fel. Én ilyet még soha egyetlen szurkolótábortól sem láttam. Ez valami egészen extrém volt.

Ez kellett a győzelemhez?

Nagyon sokat segí­tettek nekünk, rengeteg pluszt adnak a teljesí­tményünkhöz. A Fradi-stí­lust csak velük együtt lehet visszahozni. Mellettünk állnak, értékelik, hogy 90 percen át megyünk előre. Nagyon hálás vagyok, mert például megtapsolták a csapatot a Honvéd vagy a Győr ellen is. Ideje lenne visszaadni nekik valamit azzal, hogy hozni kezdjük végre az eredményeket. Azt kell mondanom, a modern futball beteg, hiszen a játékosok sokszor elfelejtik, hogy a közönségnek játszanak. Nem is értem, miért annyira öncélúak.

A Fradi-tábor arra is képes, hogy elüldözzön egy edzőt, ha nem tetszik neki. Tudott arról, hogy az egyik elődjét, Bobby Davisont meg is fenyegették?

Nem hallottam erről eddig.

Fotó: Tuba Zoltán (origo)

Azt nyilatkozta az MTK-meccs után, hogy egy ilyen találkozó alatt tí­z évet öregszik egy edző.

Mit mondhattam volna? Négy lehetősége volt az ellenfélnek, ebből négy gólt szerzett. Hiába játszottunk látványos fölényben, ha nem voltunk hatékonyak. Csak ismételhetem magam: hiányzott az, ami Puskásban vagy Albertben megvolt, a gól. A Videoton sokkal komplexebb csapat, nekünk nincs olyan kreatí­v játékosunk, mint Oliveira vagy Kovács, nincs olyan csatárunk, mint Nikolics, aki a Kaposvár ellen kétszer villant, és máris 2-0 volt az eredmény. Nekünk nincs olyan hátvédünk, mint az MTK-nak, aki előrejött, gólt szerzett, és máris 3-2 volt oda. Az én feladatom az, hogy megpróbáljam minőségileg fejleszteni a játékosainkat, Jennert, Józsit, Bödét és a többieket. Vagy Oroszt, aki fantasztikus tehetség, csak nem lő gólt, nem ad gólpasszt. Ebben az évben ezt kell megtanulnunk. Ha ezt a kreativitást nem tudom kihozni akár még idősebb játékosokból is, akkor rossz edző vagyok.

Van erre idő?

Nincs. Ezért fontos nekünk minden munkával töltött nap. Minden nap vizsga, és minden meccs döntő.

Paulo Sousa gyakran hasonlí­tja össze a nyugat-európai és a magyar futballkultúrát. Ön is más közegből jött, hogyan látja, tényleg nagy a különbség?

Emlékszem én arra az időre, amikor gyerekként láttam a csúcson lévő magyar futballt. Azt a csapatot, amely az 1966-os vébén legyőzte 3-1-re a Garrinchával, Jairzinhóval felálló brazilokat. Benne van a magyar emberekben a szenvedély, ami kell a jó futballhoz, ezt kell visszahozni, elővarázsolni ismét. Talán hiányzik a hit, a magyarok nem hisznek abban, hogy jobbak lesznek. Pedig ez egy futballőrült nemzet, amelynek a vérében van a labdarúgás. Az utóbbi években volt egy kis visszaesés, ebből kell újjáéledni.

Forrás: Pincési László [origo]