1904.X.9. Ausztria – Magyarország 5:4

Osztrák—magyar 5:4

Budapest — Bécs ellen. 5:4 a bécsiek javára.

A MLSz. válogatott csapatát, mely október 9-én Bécsben fog játszani az Österreichischer Fussball Union válogatott csapata ellen, az intéző bizottság a mult hétfőn a következőképen állí­totta össze: Holics (MUE.)—Nagy F. (MTK.), Szentey (Főv.TC )—Kolhanek (Postás), Ordódy (BEAC.), Nirnsee (MAFC.)—Borbás (MAC.), Oláh (BTC.), Pokorny (FTC.), Károly (MTK.), Niessner (MAFC.). Az összeállí­tással bevezető sorainkban foglalkozunk.

(Nemzeti Sport, 1904. október 2.)

Mai mérkőzések. Ma szünetelnek a bajnoki mérkőzések. Sportköreink főfigyelme Bécs felé irányul tehát, ahol a magyar válogatott csapat mérkőzik az immár ismét egész Bécset és a vidéki német egyleteket képviselő Oesterreichischer Fussball Verband válogatott csapatával. Az uj alakulás folytán az osztrákok igen erős csapatot fognak a mieink ellen kiállí­tani, úgy hogy velük szemben a mi gyengébb védelmünk alig fog boldogulni. A mérkőzés a Cricketerek új sporttelepén folyik le. A két csapat a következő:

Magyarok: Holics (MUE.)—Nagy F. (MTK.), Szentey (Főv TC.)—Kolhanek (Postás), Ordódy (BEAC), Niernsee (MAFC )—Borbás (MAC.), Oláh (BTC.), Pokorny (FTC.), Károly (MTK), Niessner (MAFC.).

Osztrákok: Pekarna (IVFC.)—Fischer (WAC.), Eipel (IVFC )—Schrammel (Cricketer), Feldmüller (Rapid), Dick (IVFC.)—Taurer (WAC.), Studnicka (WAC.), Stainfield (Cricketer), Bugno (Cricketer), Dettelmayer (WAC.).

*

Kivonat az Intéző Bizottság 1904. szeptember 26-iki üléséből. Szövetségi kapitány előterjesztése alapján megállapí­totta, illetve kijelölte a szövetségi játékosokat: Borbás (FTC.), Oláh (BTC.), Pokorny (FTC.), Károly (MTK.), Niessner (MAFC.)—Kolhanek (Postás), Ordódy (BEAC), Nirnsee (MAFC.)—Nagy F. (MTK.), Szentey (Főv.TC.)—Holics (MUE.). Játékosokat és egyletek az intéző bizottság nevében a szöv. kapitány értesiti.

(Nemzeti Sport, 1904. október 9.)

Szövetségek mérkőzése. A magyar és osztrák labdarúgó-szövetségek szokásos mérkőzése őszszel Bécsben szokott döntésre kerülni. Az Oesterreichischer Football Verband azonban hosszas, kí­nos vonaglás után múlt héten jobb létre szenderült s a megmaradt egyesületek közül a Wiener Athletik- Sport-Club, a Rapid és a Viktoria átléptek az immár megerősödött Oesterreichische Football-Verbandba. A kimúlt Unio örökségképen 800 korona adósságot és egy revanche-matchet hagyott a Verbandra, mely a nevezett egyesületek átlépése alkalmával a régi „Unio“ kötelezettségeinek teljesí­tését magára vállalta; ennek folytán a Magyar Labdarugó-Szövetséggel tartandó mérkőzést is a Verband rendezi, mely erről a M. L. Sz.-et átiratban értesí­tette A Magyar Labdarúgók Szövetségének reprezentatí­v csapata ma Bécsbe megy Stobbe Ferencz kapitány és Németh Andor főtitkár vezetése mellett.

A magyar csapat összeállí­tása a következő: Holics (MUE.)—Nagy F. (MTK.), Szentey (Főv TC.)—Kolhanek (Postás), Ordódy (BEAC), Niernsee (MAFC )—Borbás (MAC.), Oláh (BTC.), Pokorny (FTC.), Károly (MTK), Niessner (MAFC.).

Osztrákok: Pekarna (I. V. F. C.)—Eipel (I. V. F. C.), Fischer (W. A. C.)—Dick (I. V. F. C.), Feldmüller (Rapid), Schrammel (Kricketter)—Dettelmayer (W. A. C.), Bugno (Kricketter), Stainfield (Kricketter), Studnicka (W. A. C.), Taurer (W. A. C.). Tartalék: Dettelmayer II. (W. A. C.), Lang (Kricketter), Blooncy (I. V. F. C.), Hussak (Kricketter), König (Kricketter), Kreisl (I. V. F. C.) és Schediwy (Rapid).

A magyar csapat összeállí­tásában csak a védelem kifogásolható. Niernsee ez idő szerint nincs kellő formában, Szentey-t pedig még komolyabb matchen nem próbálták ki eléggé. A csatársor egyénileg csupa kiváló erőt képvisel s ha sikert remélhetünk, azt a forwardsok gyors játéka és kitűnő lövőképessége révén érhetjük el; összjátékról aligha lesz szó. A bécsi csapat összeállí­tása a lehető legjobb s nagyon meglátszik, hogy annak létrejöttén semmiféle protekczió nem dolgozott. A match eredményéről olvasóink vasárnap este 8 és 9 óra között, a Sztanoj kávéházba érkező távirat révén értesülhetnek.

(Sport-Világ, 1904. október 9.)

1904. október 9., –:–, Bécs, Cricketter-pálya, ÖFV csapat — MLSZ csapat 5:4 (2:3)
vezette: Theodor Holley (angol-osztrák)
nézőszám: 2 000
*ÖFV csapat: Pekarna (Vienna) — Fischer (WAC), Eipel (Vienna) — Schrammel (WAC), Feldmüller (Rapid), Dick (Vienna) — K. Dettelmayr (WAC), Bugno (Cricketer), Stanfield (Cricketer), Studnicka (WAC), Taurer (WAC)
MLSZ csapat: Holics (MUE.) — Nagy F. (MTK), Szentey (Főv. TC.) — Friedrich (MAFC.), Ordódy (BEAC), Nirnsee (MAFC.) — Borbás (MAC.), Braun (FTC.), Pokorny (FTC.), Károly (MTK.), Niessner (MAFC.)
Gól: Stanfield (?., ?., ?., ?.), Bugno (?.) illetve Károly (4.), Pokorny (?. – 11-esből, ?.), Borbás (?.)
Szövetségi kapitány: Stobbe Ferenc (a válogatást az MLSZ intéző bizottsága végezte)

Osztrák—magyar 5:4. A mult vasárnap Bécsben mérkőztek a magyar és az osztrák szövetség válogatott csapatai. A mérkőzés elé igen nagy várakozással néztek mindkét ország sportkörei. Mig ugyanis mi magyarok, különösen a védelemre, katonáskodás és egyéb okok miatt nem a legjobb embereinket küldtük el, addig az osztrákok különösen a két szövetségük egyesülése után, igen erős csapatot állí­thattak ki. Mindamellett ifjaink jól dolgoztak s ha a védelem megfelel a beléje helyezett bizalomnak, a mérkőzést í­gy is megnyerhették volna. Nagyon ártott a magyar csapatnak a rossz, esős idő, mert az í­gy csúszósabb gyepes pályán teljes gyorsaságát kifejteni nem tudta, pedig ez egyik főfegyverünk az osztrákokkal szemben. így is jóval gyorsabbak voltak a mieink. Általában a csapat csatár- és fedezetsora nagyon jól bevált, ha Károly önzésétől s Ordódy magas és nem mindig biztos adogatásától eltekintünk. A támadás nagy önfeláldozással dolgozott, úgyszintén a fedezetsor: mindenki a lehető legjobbat nyújtotta. A csatársorban Borbás, Pokorny és Niessner, a fedezetsorban Nirnsee és Friedrich arattak legtöbb tapsot. A védelemben — sajnos — csak Nagy játéka felelt meg a csapat szí­nvonalának. Szenteyire nézve igazoltak voltak aggályaink, sem tudás, sem rutin dolgában nem volt kielégí­tő játéka. Nem értette meg a kapust sem s a kezdő hátvédek módjára örökösen a kapus nyakán játszott, akadályozva annak önálló működését is. Holics is gyengébb volt a szokottnál; két gólt könynyen kivédhetett volna.

Az osztrák csapat teljesen megfelelt a várakozásnak. A csapat minden része jó, egyöntetű összmunkát végzett; fölülmúlták a mieinket összjáték és labdatechnika dolgában, a mieink viszont őket gyorsaságban. Jobb volt a mi fedezetsorunk is, s ez volt az oka annak, hogy szélső csatáraik érvényesülni nem tudtak. Különösen jól fogta Tuurert s Studnickát Nirnsee; az oldalon gól nem is esett. Az osztrák támadás főleg középütt érvényesült, ahol Stainfield igazán első osztályú játékot produkált. Ő volt a mezőny legjobb embere. Mellette is feltűnt még Pekarnának, a kapusnak bámulatos védése. Ha a magyar kapuban véd valaki úgy, mint Pekarna, csapatunk biztos győzelmet arat.

A két szövetség válogatott csapatainak ez volt az ötödik találkozása. Eddigi eredmények: 1902. október 12. Bécsben 5:2 az osztrákok javára; 1903. június 11. Budapesten 3:2 a magyarok javára; 1903. október 11. Bécsben 4:2 az osztrákok javára 1904. június 2-án Budapesten 3:0 a magyarok javára, 1904. október 9-én Bécsben 5:4 az osztrákok javára. Osztrákok győztek háromszor, magyarok kétszer. Érdekes, hogy mindig az a csapat győzött, amelynek területén a mérkőzés lefolyt. Gólarány 16:14 az osztrákok javára.

A két csapat a kővetkező összeállitásban játszott:

ÖFV. válogatott csapata: Pekarna (IVFC.) — Fischer (WAC.), Eipel (IVFC.) — Schrammel (Cricketer), Feldmüller (Rapid), Dick (IVFC.) — Taurer (WAC.) Studnicka (WAC.), Stainfield (Cricketer), Bugno (Cricketer), Dettelmayer II. (WAC.)
MLSz. válogatott csapata: Holics (MUE.) — Nagy F. (MTK), Szentey (Főv. TC.) — Friedrich (MAFC.), Ordódy (BEAC), Nirnsee (MAFC.) — Borbás (MAC.), Braun (FTC.), Pokorny (FTC.), Károly (MTK.), Niessner (MAFC.).

A játékot a magyarok heves támadása vezeti be, amely már a negyedik percben megszerzi Károly révén a vezető gólt. Hatalmas iramban ostromolják a mieink a bécsi kaput, de Pekarna ott bámulatosan véd. Lassanként, felnyomué az ellenfél is s Studnicka egy igen jó alkalmat hibáz el. A félidő közepe táján végre azonban a bécsiek Stainfield révén kiegyenlí­tenek, sőt Bugno egy korner után Bécs számára megszerzi a vezetést is. Nem sokáig örülhetnek sikerüknek: egy büntető rúgás meghozza a magyarok kiegyenlí­tését is, sőt Pokorny megszerzi a vezető gólt is. Első félidő 3:2 a magyarok javára.

Rendkí­vül izgatottan kezdődik a második félidő. Mindjárt az első percekben büntető rúgást szenvednek a mieink, amit azonban Studnicka szerencsésen a kapu oszlopnak lő. Heves támadással felel erre a magyar csatársor. Percekig ostromolja a bécsi kaput; hiába, Pekarna mindent kivéd. A legszebb támadást a bí­ró sí­pja akasztja meg: Károly szabálytalan játéka miatt, szabad rúgást szenvednek a mieink. Eipel hatalmasan rúgja a labdát, a melyet a kitűnően helyezkedő Stainfield körülbelül 20 méterről a kapuba fejel. A labda Holics lábai között perdül a magyar kapuba. — 3:3 — Heves és váltakozó játék folyik a vezetésért, egyre élesebb iramban. A szerencse nekünk kedvez: Niessner centerez s a labdába futó Borbás védhetetlenül lövi a negyedik gólt. Azonban hasztalan: az osztrák csapatba beállí­tott kitűnő angol, Stainfield, gyönyörű egyéni játékkal, amit nagyon megkönnyit Szentey és Holics határozatlansága, nemcsak kiegyenlí­t, hanem a vezető gólt is megszerzi. A hátralévő idő alatt a magyarok valósággal bombázzák a bécsi kaput. Hasztalan, Pekarna gyönyörű stí­lusban mindent kivéd

Theodor Holley igazságos jó biró volt. A mérkőzést igen nagy, mintegy 2000 főnyi közönség nézte végig, pedig csúnya esős idő volt. A magyar csapat kisérő nélkül ment fel, mert a kiküldött szövetségi kapitány hirtelen közbejött akadályok miatt a vonatról lekésett, azért, mivel az ingek nála voltak, a csapat a Cricketerek szí­neiben játszott.

(Nemzeti Sport, 1904. október 16.)

A két szövetség múlt vasárnapi mérkőzésének eredménye mindenütt nagy meglepetést keltett, de legfőképen Budapesten, hol a magyar csapat vereségére voltak sportköreink elkészülve. A Magyar Labdarúgók Szövetsége két héttel ezelőtt állí­totta össze csapatát, melynek azonban egyetlen egyszer sem adott alkalmat és módot trainingre. A csapat tagjai — Szentey kivételével — egytől-egyig ugyan kipróbált erők voltak, kiknek egyéni tudását olyannak ismerjük, hogy a repräsentativ csapatban méltó hely illeti meg őket; a training mellőzését azonban nagy hibának tartjuk s most, hogy az eredményt ismerjük, e hiba elkövetését annál is inkább sajnáljuk, mert kellő traininggel a csapat Bécsben esetleg győzelmesen képviselhette volna a magyar football-sportot. A csapat — daczára annak, hogy két hete nyilvánvalóvá lett az összeállí­tás — nem a tervezett összeállí­tással játszott. Oláh és Kohlhanek helyén Braun illetve Friedrich szerepeltek, a kik azonban kitünően pótolták az elmaradottakat. A csapat vasárnapon d e. 8 órakor indult Bécsbe s csekély hí­ja, hogy lemaradt. A szövetségi kapitány — a kinél dress, útiköltség stb. volt — nem jelent meg s jó szerencse, hogy a csapat kapitánya egyik sportegyesületünknek a pályaudvaron tartózkodó elnökétől az utolsó pillanatban az odautazásra szükséges összeget ki tudta kölcsönözni, különben az kimaradással a Magyar Labdarúgó Szövetséget a legszégyenletesebb blamage érte volna. A szövetségi kapitány ittrekedésében sokan azt hitték, hogy a csapat sem utazott el s midőn a kapitány — kit hirtelen közbejött fontos események késztettek kimaradásra — az ellenkezőről szolgáltatott felvilágosí­tást, szabadí­totta meg az érdeklődőket a lidércznyomástól A fogyatékos csapatösszeállí­tás és elutazással járó malheurök után már csak nagy pessimismussal néztünk a csapat bécsi mérkőzése elé s ezért lepte meg a magyar sportköröket az az elismerésre méltó eredmény, melyet a mieink a bécsi Unió repräsentativ csapatával szemben elértek.

A magyar csapat ezúttal tényleg oly remekül játszott, hogy nem tudjuk dicsérni azt az önfeláldozást és lelkesedést, melyből a csapat minden egyes tagja kivette részét. A csatárok gyorsaságukkal és éles lövéseikkel domináltak s az egyéni játék pótolta az összjáték hiányát, mely a training mellőzésének tulajdoní­tható. A fedezetsor erélyes és szí­vós volt; a kapuvéd is a szokott kiváló modorban játszott, mí­g a hátvédek közül csak Szentey nem felelt meg a belé helyezett bizalomnak. Lassú és kissé bizonytalan játéka folytán az ellenfél csatárai gyakran áttörték a magyar csapat védelmét.

A bécsi csapat ezúttal oly erős összeállí­tásban szerepelt, mint eddig soha; hogy a magyar csapat felett csak az utolsó perczekben tudott győzni s az egész match folyamán amannál gyöngébbnek bizonyult, az főleg főleg indolens, túlságba kombináló és egymást meg nem értő játékának tulajdoní­tható. A csapat minden egyes tagjának egyéni tudása és összjáték iránti érzéke sokkal fejlettebb a magyarokénál; erély, gyorsaság és leleményesség szempontjából azonban messze ellenfele mögött maradt.

A matchet esős időjárás daczára szokatlan nagyszámú (kb. 2000 főnyi) közönség nézte végig s a Kricketer-dressben megjelenő magyar csapatot nem fogadta valami nagy lelkesedéssel. Holley bí­rónak igazságos, correct működésével úgy a magyar, mint az osztrák csapat nagyon megvolt elégedve.

A match lefolyását a következőkben foglaljuk össze:

Budapest vehemensen kezd s kezdetben erélyes játékával meglehetősen uralja a helyzetet. A bécsiek a hirtelenben jött erős támadás okozta meglepetésből csak akkor ébrednek öntudatra, mikor a magyar csapat már goalt lőtt. Budapest továbbra is a helyzet ura s a kedvező hátszél által támogatva újabb ostrom alá veszi Bécs kapuját, melyet meglehetős fejvesztetten védnek a meglepett hátvédek. Jó ideig Bécs kapuja előtt táboroz a magyar csapat, mely különösen szélső csatárainak gyorsasága és precziz beadása folytán erősen foglalkoztatja Pekarna kapuvédet. A helyzet csak a félidő közepe után kezd változni, a mikor a bécsi csapat is offenzivába jut; Bécs középcsatárja, az angol Stainsfield, Dettelmayertől nyert labdát goallá értékesí­ti, melyet Bugno révén újabbal toldanak meg. Az erős támadás okozta reakczió azonban csak hamar bekövetkezik s Budapest állandó bombázása újabb két goalt eredményez a magyarok javára, úgy, hogy a félidő 3:2 arányban a mieink javára végződött.

A II. félidő első perczeiben egyik csapatnak játékmodora sem határozott jellegű; Bécs lassú kombinácziókkal nyomul ellenfele térfelébe s Stainsfield részéről elért újabb goal az eredményt kiegyenlí­ti. Budapest jó ideig védekezik a túlsúlyba jutó bécsiek ellen, de a győzelem reményét nem adja fel. Egy sikerült támadás a a 4-ik goalt eredményezi. A játék ettől a pillanattól kezdve meglehetős hevesen és változatosan folyik s csak a vége felé sikerül a bécsieknek két goal által a győzelmet kierőszakolni. A játék utolsó részében a magyarok ismét bombázzák a bécsi kaput, de Pekarna remek védelmén minden törekvésük hajótörést szenvedett.

(Sport-Világ, 1904. október 16.)

*Illustriertes (Österreichisches) Sportblatt, 1913. április 26.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK