1904.V.23. FTC – Berliner „Britannia” 1:1

A »Britannia« Budapesten. Ferenczvárosi T. C. — Britannia 1:1.

A berlini Brittannia Budapesten. A sok alkudozás, huzavona mégis csak kedvező befejezést nyert. A berlini Brittanniának, a melynek a pünkösdi ünnepek alatt kellett volna döntő mérkőzést ví­vnia Németország bajnokságáért, végtére mégis sikerült halasztást nyernie a német labdarúgó-szövetségtől és igy a pünkösdi ünnepek alatt alkalmunk lesz látni a berlini bajnokcsapatot. Pünkösd vasárnapján a Magyar Testgyakorlók Köre, pünkösd hétfőjén pedig Ferenczvárosi Torna Club a millenáris pályán, mérkőzik a Brittaniával.

(Sport-Világ, 1904. május 22.)

E heti mérkőzések. A pünkösdi ünnepek úgy a fővárosban, mint a vidéken egész csomó érdekes mérkőzést hoznak. A főérdeklődés természetesen a berlini Britannia itteni szereplése felé irányul. A Berliner Thor und Fussball Club „Britannia” Berlin 1902/03, 1903/04 évi bajnokcsapata, most játszik először Magyarországon. Képességeire szép fényt vet az, hogy már bejutott Németország bajnokságának a döntőjébe. Ránk magyarokra nézve még különös érdekességgel bí­r az a körülmény, hogy kapujában egy, hazánkfia, a MFC. népszerű tagja, Gilly (Goldberger) játszik. A csapat pünkösd vasárnapján a MTK. hétfőjén pedig a FTC. ellen játszik a millennáris pályán a következő összeállí­tásban:
Britannia: Gilly — Faber, Jestram — Vierke, R. Müller, Reiser — Büchlein, Perry, Schmidt, Damaschko E., Müller.
MTK. (kék-fehér): Sebő — Révész, Nagy — Sár, Pozsonyi, Kürschner — Garai, Károly, Hoffer, Steiner, Káldor.
FTC. (zöld fehér): Oláh — Berán, Manglitz — Gorszky, Bródy, Lissauer — Braun, Weisz, Pokorny, Kovács, Borbás.

(Nemzeti Sport, 1904. május 22.)

A mérkőzések mindkét napon délután 5 órakor kezdődnek.

(Pesti Hí­rlap, 1904. május 23.)

Rendkí­vül mozgalmas volt a mult hét a fővárosban is, vidéken is. A fővárosban Berlin bajnokcsapata a Britannia játszott a MTK. és a FTC. ellen. Csapataink igen szépen megállták helyüket. Adtak 3 gólt. és csak egyet kaptak. Örvendetes jele ez labdarúgó sportunk nagy fejlődésének s bizonyí­téka annak, hogy jobb csapataink megütik a kontinentális nivót. Annál nagyobb sajnálattal kell tapasztalnunk azt, hogy egyes játékosok azt a hallgatag megállapodást, hogy nemzetközi mérkőzéseken a bí­rák játékosokat kiállí­tani nem igen szoknak, arra használják fel, hogy kedvükre kiverekedjék magukat. Amit a Britannia mérkőzéseken Sár, de különösen Lissauer csinált, az már több, mint amennyit a szövetség megtorlás nélkül hagyhat. Lehetetlenné kell tenni, hogy egyes magukról minduntalan megfeledkező játékosok miatt a nálunk szereplő külföldi csapatok a legvadabb hí­rbe keverjék lassanként már külföldön is számottévő football sportunkat. Saját reputációnk érdeke az, hogy többé ilyen durvaságok ne forduljanak elő.

1904. május 23., 17:00, Millenáris, FTC – Berliner „Britannia” 1:1 (1:1)
vezette: Herczog Ede (MUE.)
FTC: Oláh — Berán, Manglitz — Gorszky, Bródy, Lissauer — Braun, Weisz, Pokorny, Kovács, Borbás
Berliner „Britannia”: Gilly — Jestram, Faber — Hunter, R. Müller, Schulze — Büchlein, Perry, Schmidt, Damaschke, Grass
Gól: Borbás vagy Faber (18. – utóbbi esetben öngól) illetve Grass (5.)

A Britannia Budapesten. A pünkösdi ünnepek alatt Berlin bajnokcsapata, a Berliner Thor und Fussball Club „Britannia” vendégszerepelt nálunk. A német csapatot igen jó hí­rnév előzte meg s mivel közvetlen összehasonlí­tásra nem volt adat, a papí­rforma alapján általában jobbnak tartották csapatainknál. Kétnapos vendégszereplése azonban ránk, magyarokra nézve kellemes meglepetéssel járt: nemcsak hogy ki nem kaptunk, hanem győztünk is! A vendégcsapat a második játékában teljes tudását kifejtette; megállapí­thatjuk, hogy bár teljesen egyenrangú félnek bizonyult, a képességei felöl táplált nézetek általában túlzottak voltak. A csapat körülbelül olyan klasszist képvisel, mint nálunk a bajnokság első négy helyén álló csapat bármelyike. Összjátékuk sem jobb s az is főleg csak a csatársorra szorí­tkozik. A fedezetsor játéka általában védő jellegű s nagy hibája, hogy a csatársorral nem áll szoros kapcsolatban. A védelem jó. Két dologban jobbak a mieinknél: nagyobb a csapatban a fegyelem, a játékosokban a lelkiismeretesség. Mindkettő becses tulajdonság, érdemes megtanulni tőlük. A játékosaik labdatechnikája s gyorsasága körülbelül olyan, mint a mieinké, lövőképességük azonban valamivel gyengébb. Játékmodoruk a védelemben kemény s erélyes, de nem durva; támadásuk már kissé lanyhább. Egyénileg legjobb játékosuk Jestram, a jobb hátvéd, egy hatalmas termetű nyugodt és biztos játékos, ki minden helyzetből s mindkét lábbal jól irányí­tott rendkí­vül hosszú rúgásaival tünt ki. A fedezetsorban jó helyezkedésével és nyugodtságával a kis termetű Hunter különösen a második napon aratott tetszést. A középfedezet, R. Müller, ki már a Mittweidaer BC csapatában szerepelt nálunk, igen lelkiismeretes játékos. A csatársorban első nap Damaschke, a bal, második napon Perry, a jobbösszekötő tünt ki, az előbbi nyugodtságával s jó helyezkedésével, ez utóbbi gyorsaságával és jó labdatechnikájával. A németek kapujában Gilly (Goldberger) az MFC. egykor oly népszerű játékosa szerepelt; elég szép styl-ben védett, de mozdulatai nem elég gyorsak.

Ellenük a MTK. és a FTC. játszottak. Mindkét csapat lelkesen és jól dolgozott. Hogy a MTK. jobb eredményt ért el bajnokcsapatunknál, azt szerencséjén kí­vül erélyes játékának s a német csapat lehangoltságának — a bí­ró vélt igaztalansága miatt — köszönhetik. Tény az, hogy a FTC. ellen a németek sokkal jobban játszottak. A MTK. csapatában legjobb volt Pozsonyi, nagy része van a győzelemben. Kár hogy magaviselete annyira rontja azt a jó hatást, amit játékával kelt. Mellette igen jól bevált Kürschner. Jó volt mindkét hátvéd. A csatársorban Károly volt elemében. A FTC. csapatában igen jó volt Oláh, a kapus s Gorszky, ki fedezettársai között a legszebben és legrokonszenvesebben játszott, Lissauer igen durva volt. A csatársornak főleg a jobb oldala érvényesült, mí­g a baloldalt a német Hunter jól fedezte. Leggyengébb volt a két hátvéd. Pünkösd vasárnapján a MTK., hétfőjén a FTC. játszott a Britanniával. A mérkőzésekről tudósí­tásaink a következők:

Britannia—FTC. 1:1.

Britannia (fehér-fekete): Gilly — Jestram, Faber — Hunter, R. Müller, Schulze — Büchlein, Perry, Schmidt, Damaschke, Grass.
FTC. (zöld-fehér): Oláh — Berán, Manglitz — Gorszky, Bródy, Lissauer — Braun, Weisz, Pokorny, Kovács, Borbás.

Borús, szeles időben állnak fel a csapatok. A FTC. rögtön felnyomul s Borbás lövéshez is jut. A támadást azonnal viszonozza a német csapat. Grass lerohan s egy váratlanul jött csavart lövéssel már az 5-ik percben megszerzi a vezető gólt. A meglepett magyar csapat nem csügged; heves támadást vezet a német kapu ellen, amely a 15-ik percben kornert eredményez, amelyet Braun rosszul lő. Újból a FTC. támad: Pokorny szépen adja előre a labdát, Borbás lefut, s lő, Faber védeni akar, azonban a labda lábáról a kapuba pattan a 18-ik percben. Váltakozva folyik igen gyors iramban tovább a játék. A 25-ik percben Weisz szép lövését Gilly csak rávetéssel védheti, mí­g a magyar kapu főleg Lissauer faultjai miatt szenvedett szabadrúgások miatt jut veszélybe. A 34-ik percben kornert rúgnak a mieink, eredmény nélkül. A hosszan elöreadott labda után Grass fut le, azonban a bí­ró a veszélyes támadást tévesen off-side miatt megakasztja. A németek nem akarják az itéletet elfogadni, de végre mégis tovább játszanak. A játék igen heves lesz s különösen Lissauer játszik durván. A 37-ik percben úgy megrúgja Büchleint, hogy sérült térddel a mentők vezetik ki a pályáról. Lissauer példáját követi Berán s Bródy is, úgy hogy ezek miatt nem egyszer komoly veszélybe jut a magyar kapu is, de gól nem esik. Félidő 1:1.

A második félidő a magyarok szép támadásával kezdődik, amely azonban Braun önzése miatt hamar megtörik, mí­g Pokorny lövése a kapu mellé megy. A Britannia a 11-ik percben Lissauer veszélyes faultja miatt büntetőrúgáshoz jut, amelyet azonban Oláh igen jól véd. A 16-ik és 20-ik percben a Berán, majd Manglitz hibájából veszélyesen megszökik a németek egy-egy csatára, de Oláh kifutással jól véd, mí­g egy izben Gorszky az utolsó pillanatban kornerre véd. Majd Bródy jó játékával felnyomulnak a mieink is, s Gilly csak nehezen mentheti meg három veszélyes helyzetben kapuját a góltól, í­gy váltakozva mindkét kapu gyakran forog veszélyben. Az előző napinál jóval erősebb tempót a németek most jól bí­rják, talán a nekik megszokottabb, hűvösebb idő miatt is. Eredményt azonban egyik fél sem ér már el.

Biró: Herczog Ede (MUE.) volt.

(Nemzeti Sport, 1904. május 29.)

A magyar footballsportnak újabb dicsőséget szereztek a pünkösdi sikerek. Berlin, sőt egész Németország egyik legkiválóbb csapatát látta vendégül a magyar főváros. Britannia éveken át a verhetlenség hí­rében állott s csapatainak sikereinek értékét növeli az, hogy a jeles német csapat idén a legkomolyabb aspiránsa Németország bajnokságának. A Britannia néhány évvel ezelőtt úgy szerepelt Berlinben, mint nálunk a Budapesti Torna-Club; éveken át bí­rta a német footballsport hegemóniáját s egyszerre észrevétlenül arra a tudatra ébredt, hogy valamikor jelentéktelen versenytársai nemcsak elérték, hanem képességben túl is szárnyalták őt. A Britannia ugyan még ma is elsőrangú erő, de hozzáfogható csapat Berlinben és általában Németországban több is akad.

Budapesti szereplései, nem igen elégí­tették ki a magyar football közönséget, a melyet a Corinthián-matchek meglehetősen elkényeztettek. Sokkal többet vártak a német csapattól, mint a mennyit az a kétnapi mérkőzés folyamán produkált s a napilapok reklámczikkei által kiváncsivá tett tömeg arról győződött meg, hogy Németországnak akármennyire is bajnoki csapata a Britannia, a mi legjobbjaink még is csak különbek nála.

Vasárnapi mérkőzésén a Britannia nagyon bágyadtan és bizonytalanul játszott. A M. T. K. kitünően együtt játszó csapata ellen tehetetlennek bizonyult. Összjátéknak nyomát is alig láttuk s inkább úgy látszott, hogy az egyéni játékra fektetnek súlyt, melyben azonban szintén nem produkáltak valami különöset. Hétfőn kissé összeszedték magukat; a csatársor olykor jól kombinált s ezúttal különösen a védelem mutatott szép játékot. Általánosságban birálva a berliniek játékát arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a csapatnak összjátéka fogyatékos: magas labdákkal dolgoznak, mí­g az alacsony passzoknak látszólag ellenségei. Feltűnő volt még a németek lassúsága is; meg-megállva passzolgattak s mégis sokkal hamarabb kimerültek, mint gyors tempóban mozgó ellenfeleik. A védelem elég jó; a hátvédek briliánsak, különösen Jestram tűnt fel. Németország e legkiválóbb játékosa bámulatos biztonsággal és elszántsággal játszik. A kapuban szerepelt Gilly-t a budapesti publikum ismeri még azon időből, midőn a Műegyetemi Football-Club, a Magyar Úszó- Egyesület, majd a Magyar Testgyakorlók Köre csapatában játszott forward-ot, backet s végre kapuvédet. Utóbbi minőségben látszik leggyengébb qualitásúnak; pünkösdi játékával sem tudott bennünket az ellenkezőről meggyőzni. Kézzel elég jól és biztosan véd, kifutásai azonban bizonytalanok és válságos pillanatokban habozó.

A magyar csapatok ezúttal derekasan kitettek magukért. A Magyar Testgyakorlók Köre talán soha sem játszott oly szépen, mint vasárnap: összjátéka mesteri; általában kedv és lelkesedés, önbizalom és elszántság jellemezte a csapatot, melynek lelke most is Pozsonyi volt, ki ezúttal önmagát múlta felül. Károly nagy technikai tudásával és lövéseivel őszinte elismerésben részesült s kí­vüle Kürschner fedezet, Nagy hátvéd, valamint Hoffer középcsatár nagy mértékben járultak a győzelem kiví­vásához.

A Ferenczvárosi Torna-Club csapata ezúttal is nagy klasszisáról tanúskodott. Bár eredménye a M. T. K -nál kedvezőtlenebb, játéka mégis arról győzött meg bennünket, hogy a Britanniánál határozottan jobb csapat. Csatárai ezúttal is kitünően összejátszottak kivéve Pokornyt, a ki az egyéni játékot látszott forszí­rozni. Braun — Borbás rushei, Weisz lövései mindig veszélyt jeleztek. Kovács ideges, kapkodó játékáról már leszokhatna. A védelemben csak a fedezetsor állott helyzete magaslatán Gorszky szépen és okosan játszik, Lissauer és Bródy sokszor jól, de még többször durván játszik. Ez a két játékos már igazán megérett arra, hogy konzekvens és tendencziózus durvaságaikért erélyesebb elbánásban részesüljön. A mit Bródy és Lissauer produkál, az már igazán több az í­zléstelenségnél. A sovén budapesti, publikum, mely nemzetközi mérkőzéseken hazafias felbuzdulásában (!) elnéz egynémely durvaságot, azok miatt a kvalifikálhatatlan tettlegességek miatt, a miket Lissauer és Bródy az ellenfél sí­pcsontján és gyomrán eszközölt, igazán fellázadt s alaposan lehurrogta a két jeles játékost. A két hátvéd meglehetős gyönge volt s a kapuvéd sem volt valami jól diszponálva.  A pünkösdi matchek részleteiről különben a következőkben adunk számot:

Ferenczvárosi T.-C. — Britannia. Britannia kezd, de a zöld-fehérek csakhamar magukhoz kerí­tik a labdát s erélyes támadást intéznek a német kapu ellen. Az ostrom szí­nhelye jó ideig a fehér-feketék kapuja marad Britannia azonban visszaveri a támadásokat s maga is támadólag lépett fel, sőt rövid idő múlva goalt ért el, mely azonban könnyen kivédhető lett volna A F T. C. viszonozza a támadást, s Borbás egy remek lerohanása és lövése révén csakhamar eléri a kiegyenlí­tő goalt. Meglehetős változatos játék után, melyből mindkét fél kiveszi a maga részét, minden további eredmény nélkül ér véget az első félidő.

A második félidőben a F T. C. fölénybe kerül, támadásai nem egyszer komoly veszedelembe sodorják az ellenfél kapuját, melynek elszánt védelme, élén a hatalmas Jestram-mal mindent elkövet, hogy a F. T. C. küzdelme meddő maradjon. Az első 10 percz után a Britannia csatárai is megemberelik magukat s különösen a baloldal által szépen czenterezett labdák szolgáltatnak alkalmat a magyar kapuvédnek arra, hogy védekezzék. Egy alkalommal az egyedül lefutó Perryt a zöld-fehérek a 18-as vonalon belül leterí­tik, miért büntető rúgást í­tél meg a biró. Britannia büntető rúgása azonban nem jár sikerrel és a második félidő is véget ért anélkül, hogy a két csapat az eldöntetlen eredményen változtatni tudott volna.

Herzog Ede bí­ráskodása nem volt részrehajló s még sem elégí­tette ki se a csapatokat, se a publikumot. Ha lefütyült, senki sem tudta miért tette azt s azt se tudta senki, mi történik a füttyszó után.

(Sport-Világ, 1904. május 29.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

KATEGÓRIÁK