Vasárnap lesz az őszi szezon első magyar-osztrák klubközi mérkőzése. A bécsi csapatok budapesti vendégszereplésének a sorát a Wiener Atletiksport Klub nyitja meg a Ferencvárosi Torna Klub ellen a millenáris versenypályán tartandó mérkőzésével. A W. A. K. hírneves csapata a tavaszkor az egyesületben kitört viszálykodás következtében fölosztott és régi játékosai közül alig maradt meg kettő, három. A Wiener Atletiksport Klub a bomlás után uj csapatot szervezett, a mely azonban egyelőre még csak árnyéka sem a klub egykori félelmetes csapatának. Ez az uj csapat mutatkozik be holnap délután a főváros sportközönségének a millenáris versenypályán. Lehet, hogy kedvező benyomást fog kelteni és úgy, a hogy meg tudja állani a helyét a jó formában levő magyar bajnokcsapattal szemben, de lehet az is, hogy játékával azoknak a véleményét fogja igazolni, a kik hibául rótták föl a F. T. K.-nak a mérkőzés megkötését és a W. A. K. mostani csapatának a szerepeltetését. A mérkőzés a B. T. K.—U. T. E. bajnoki küzdelme után délután őtödfél órakor kezdődik. Biró: Kiss Gyula (33-as F. K.) lesz.
(Budapesti Hírlap, 1910. szeptember 18.)
1910. szeptember 18., 16:30, Millenáris, FTC – Wiener AC 4:2 (2:1)
vezette: Kiss Gyula (33 FC)
nézőszám: 4 000
FTC: Fritz – Weszely, Manglitz – Weinber, Bródy, Koródy – Szeitler, Weisz, Pataki, Schlosser, Borbás dr.
Wiener AC: ? – ?, ? – ?, ?, ? – ?, ?, Studnicka, Neumann, Schmidt
Gól: Pataki (11.), Schlosser (42.), Weisz (62.), Koródy vagy Weisz (69.) illetve Neumann (25.), Studnicka (72.)
A F. T. K.— W. A. K. mérkőzése, miként előrelátható is volt, a magyar csapat győzelmével végződött, annak ellenére is, hogy a F. T. K. csapata megtett mindent, csakhogy a millenáris versenypálya 4000 főnyi közönségének boszuságot okozzon játékával. Igaz, hogy a Wiener Atletiksport Klub csapata korántsem olyan gyönge, mint a minőnek kihiresztelték, de azért a F. T. K. mégis oly magasan fölötte áll minden tekintetben, hogy csak annak határtalanul könnyelmű, blazirt játékán múlott az elért 4:2 eredmény. A közönség a bécsiektől nem várt sokat, de arra joggal számithatott, hogy a bajnokcsapat fogja igazi sportélvezetben részesíteni. A W. A. K. a várakozáson felül való játékával nem tudta pótolni azt, a mivel a F. T. K. adós maradt. Az egyhangú, unalmas mérkőzésben egyedül Schlosser tüneményes játékában talált a közönség némi vigasztalást.
Ferencvárosi Torna Klub— Wiener Atletiksport Klub 4:2 (félidő 2:1). — A W. A. K. régi híres csapata helyett teljesen uj erőkből álló legénység jelent meg a millenáris versenypálya közönsége előtt, hogy revánsot adjon a F. T. K.-nak az utolsó bécsi találkozásért.
A csapatban csak egy ismerősre akadtunk: a karakterisztikus futballista lábak fölött rendelkező Studnickára, ő a csapat kapitánya és centercsatára. Játéktudás és gyorsaság dolgában már árnyéka sem a réginek, de azért benne összpontosul az egész csapat működése, ő dirigál, ő beszél a legtöbbet, az ő homlokán a legsűrűbbek a redők és egyúttal ő a csapat legrosszabb játékosa. De ez egyre megy, mert szembeötlő a fegyelem, a melyben a W. A. K. dolgozik és a mely egyelőre a csapat egyedüli erőssége. A játékosok között kimagaslik Neumann balösszekötő képessége. Fiatal, ügyes játékos, a kiről még bizonyára sokat fogunk hallani.
A F. T. K.. mint föntebb megemlítettük, nem elégítette ki a hozzáfűzött várakozást. Schlosser kivételével egyik játékosa sem vette komolyan ellenfelét. A játék folyásából legalább erre kell következtetnünk, mert ha a látottak mutatták volna a csapat valódi formáját, úgy a F. T. K. későbbi szereplése iránt hivei nem lehetnek eltelve a legnagyobb bizalommal. A csapatban ismét beállt Koródy, a kitűnő középsőcsatázó, de nem a rendes helyén játszott, hanem mint baloldali födözet próbálkozott, mindjárt hozzá is tehetjük — siker nélkül. Gyöngén működött Szeitler a jobboldalon, a szokottnál rosszabban játszott Manglitz is. Bródi pedig még mindig nincsen régi formájában. Weisz és Veinbeer kevés figyelmet fordított az egész mérkőzésre. Borbás bemutatott néhány szédületesen gyors lefutást, egyébként nem igen avatkozott a küzdelembe. Elfogadható játékot produkált Weszely és Pataki.
A mérkőzés első gólját Pataki lőtte a 11-dik percben. Osztrák részről Neumann egyenlített ki a 25-dik percben. A F. T. K.-ot Schlosser rendkívül éles lövése juttatta a vezetéshez a 42-dik percben.
A második félidőben a F. T. K. sürü támadásai csak a 17-dik percben hoztak újabb eredményt Weisz váratlan lövése révén. A 24-dik percben Borbás szép, lapos beadásából a csatázósorba jutott Koródy lőtte a F. T. K. utolsó gólját. Három perc múlva Studnicka fölhasználva a magyar védelem túlságos előrefutását egy gyönge, inkább helyezett lövéssel megszerezte a W. A. K. második gólját. Ezután a ferencvárosiak élénk játékot kezdtek. de eredményt már nem tudtak elérni. Biró: Kiss Gyula volt.
(Budapesti Hírlap, 1910. szeptember 20.)
Ferencvárosi Torna Club — Wiener Athletiksport Club: 4:2. A millennáris pályán nagy számú közönség volt kiváncsi arra, hogy vajon mit tud a WAC maradék csapatja, vagy talán inkább arra, hogy minő is egy nagyobb arányú magyar győzelem? A WAC csapata még csak kielégítette a közönséget, ellenben a várt nagyarányú győzelem nem következett be és ez, mint azt sajnosan vagyunk kénytelenek konstatálni, a magyar csapaton múlott.
A FTC csapatában csupán a baloldal volt kifogástalan jő, ahol Schlosser és Borbás máris kiforrott formájukról adtak bizonyságot. Kivülök még csak Weinber és Fritz mutattak jó játékot, ellenben a többiek semmivel sem emelkedtek bécsi ellenfelük fölé. Sőt, gyorsaság, agilitás és ambíció tekintetében mögöttük maradtak.
A bécsiek közül legjobban tetszett nekünk Neumann bálösszekötő kiváló technikájával és az egyedüli öreg ágyú, Studnicka, aki valóságos lelke a csapatnak. A többi játékosban még kevés a tudás, de jó vezetés mellett nem sok idő szükséges hozzá, hogy többekből elsőrangú erő ne váljék. Mindenesetre, ha együtt marad a csapat, nem sok ideig beszélhetnek róla olyan lekicsinylőén, mint manapság.
Az első félidő képe nem nagyon mutatta, hogy a FTC sokkal jobb volna. Egy ideálisan szép goalt a bécsiek még ideálisabban egyenlítenek ki és Schlossernek egy fenomenális lövésére volt szükség, hogy a félidő végéig a magyarok javára billenjen a mérleg.
Helycsere után, — bár a mezőnyben jobb a FTC — a WAC nem kevésbbé veszélyes és e félidő ugyanolyan eredménynyel végződött, mint az előbbi, ami mindenesetre a fiatal bécsi fiuk állóképessége mellett bizonyít. Kiss Gyula volt a mérkőzés bírója.
(Pesti Hírlap, 1910. szeptember 20.)
A nemzetközi mérkőzés — mint előre látható volt — semmi különöset nem nyújtott és a gólarányt korántsem fogadhatjuk el a két csapat közötti erőviszony mértékének. FTC szemmelláthatólag lazsált, miáltal ugylátszik az ellenfél gyöngeségét akarta palástolni, azonkívül megengedte magának azt a tréfát, hogy Korodyt balfedezetnek állította. Természetesen csapni való rossz volt. A magyar csapat a mérkőzés végén feküdt bele a játékba, ekkor is alig sikerült neki valami és ha az amúgy is gyönge WAC csapatnak történetesen nem a kapus a legrosszabb embere, a mérkőzés nagyon könnyen még gyászosabb eredménnyel végződhetett volna. A vendégek csapatában egy játékos volt, a Simmeringi SC-ból átlépett Neumann, a balösszekötő csatár, mig a jó öreg Studnickának kár volt pihenőjét megszakítani. Elismerjük, egy-két év alatt jó játékosokat lehet nevelni a mostani WAC csapatot alkotó gyerekekből, egyelőre azonban jobban teszik, ha otthon maradnak és folytatják mérkőzéseiket másod- és harmadrangú csapatokkal.
FTC—WAC 4:2 (2:1). Millenáris. Biró: Kiss Gy. (33 FC.)
(Nemzeti Sport, 1910. szeptember 24.)
Vélemény, hozzászólás?