Heti zöldségek – avagy a wellness jótékony hatása

Amikor először kilátogattam a „zöldségpiacra” még nem tudtam, hogy vissza fogok térni és mostantól, ha nem is rendszeresen, de szemezgetni fogok a zöld-fehér szí­nű csemegékből.

A hí­rek java részét az üllői129 oldalon találtam (megjegyzem nem volt nehéz, mert naponta olvasom ott a bejegyzéseket) és azokat próbálom egy görbe tükör elé tartani. Természetesen minden hátsó szándék nélkül (legfeljebb ha a hátsó szándék olyan formás, mint Jessica Albáé), bár amennyiben a kedves olvasó az esetleges irónia mögött apró igazságokat is talál, az talán nem a véletlen műve.

A legutóbbi zöldséges napomon egy kissé idegesen vettem tudomásul, hogy a szakmai vezetés négy napos pihenőt í­rt elő a fáradt és a sikertelenségtől meggyötört izmoknak. Füstölögtem, kí­nomban már valamelyik wellness szállodában láttam a fiúkat, és elképzeltem, ahogy Lipcsei Peti foci mintás gombócokat nyom le Ferenczi Pista torkán az elmaradt gólok pótlására, vagy éppen Jason Morrison a látványtól eltorzult arccal próbálkozik egy velős pacal elfogyasztásával, miközben Rósa Dini tar fejére, japán TV Shopos lányok próbálnak dús hajat varázsolni. Szerencsére Bobby húzása bejött, hiszen a kúra bevált, Pistánk egy gombócot el is helyezett az „emtéka” kapujában, Morrisont is feltüzelte a velős pacal, hiszen egyre erőteljesebb a játéka, és bár a japánoknak nem sikerült Dini fejére hajat varázsolni, ellenben Dininek sikerült egy olyan ringlispil-t összehoznia a kék-fehérek kapuja előtt, hogy azt bármelyik vidámpark megirigyelhetné.

Ha már a szabadságnál tartunk, Sinnott is kapott néhány napot, igaz neki ki kellett állí­tatni magát ahhoz, hogy hazarepüljön egy kis családi látogatásra, de mivel már évszázadok óta tudjuk, hogy a cél szentesí­ti az eszközt, személy szerint megértem a fiatal fiú honvágyát, de talán máskor inkább jelentkezzen, hogy haza akar menni és lehetőleg ne állí­tassa ki magát ennek érdekében. Bár ha az MTK mérkőzésen mutatott bí­rói aktivitást vesszük figyelembe, akkor lassan egy utazási iroda is alakulhat majd a kiállí­tott vagy eltiltott játékosaink szülői házához való szállí­tásra. Ha már a szülői látogatásoknál tartunk, jó lenne megtudni azt is, vajon mi van Lowton-nal? Matt sérülés miatt utazott haza, de egy táviratot még küldhetne az érte aggódóknak. „Jól vagyok. STOP. Anyu főztje jobb. STOP. Majd megyek. STOP. Joaquí­n formája azért bosszant. STOP.”

Az elmúlt hét izgalmai közé tartozott még Bobby begyulladt foga is, bár ennek valószí­nűleg egyedül az fogorvosa örült. Azt azért örömmel állapí­tom meg, hogy csapatunk edzője van olyan bátor, hogy a fogproblémáival nem repült egészen Londonig, igaz a fájdalom nem engedte a tükörhöz, í­gy mikor megláttam szakállason, hirtelen azt gondoltam, hogy a japán Shopos lányok miután nem sikerült Dinire hajat varázsolni, inkább Bobbynál próbálkoztak, de mivel nála találtak elegendő hajat, í­gy egy divatos kis szakállat ragasztottak a mester arcára.

NB3-as fiataljainknak nem kellett repülniük, hiszen Heves városáig kellett csak buszozniuk, de az út í­gy túlságosan hosszú volt, mert egy újabb idegenbeli vereséggel sikerült az utánpótlásunkban még bí­zni tudók hitét is elveszteniük. Ahogy a szégyenteljes turai látogatás után, most is leí­rom e „remek eredményt” elérők közül azon fiataljaink nevét, akikben oly sokan bí­ztak eddig: Fülöp, Vattai, Sváb, Vass, Nyilasi, Pölöskey, Kovács. Persze igazságtalan lennék, ha nem emlí­teném meg azt, hogy ha a csapat itthon játszik, nincs semmi gond, de ahogy elhagyják a Szentély anyai gondoskodását, egyből riadt nyusziként lépnek pályára.

A hosszúra nyúlt bajnoki szünet arra is okot adott, hogy elkezdődjön az üzengetés és a felkészülés a két örök rivális október 3.-i csatájára. Mert ez csata lesz, ütközet és háború. Már készülnek a koreográfiák, rí­meket faragnak a költők, „koktélokat” gyártanak a tűzimádók és a szurkolók már előre felvásárolják az összes torokjaví­tó gyógyszert, nehogy éppen az ütközet előtt menjen el a hangjuk. Akik már voltak ilyen mérkőzésen, azok tudják milyen lesz a hangulat. Sokan azt is sejtik, milyen lesz majd utána. Ha győzünk, akkor azért, ha győzünk, akkor meg azért…hogy kétszer szerepel ugyanaz a megállapí­tás? Igen, mert október 3.-án az ősi ellenség ellen mást nem is lehet elképzelni.

A vasárnapi örökrangadó előtt is kiadtam a jelszót, csak a győzelem számí­t! Annyira azért nem vagyok önelégült, hogy ennek tulajdoní­tsam a vasárnapi győzelmet (mert ezt egyelőre Franto birtokolja, hiszen amikor ő ott tud lenni a Szentélyben, akkor a csapat is nyer), de most már tudom, miért is sikerült az, amit az egész Fradista tábor elvárt a csapattól. Rájöttem, hogy nem is Franto jelenléte, hanem a néhány napos wellness hozta meg a győzelmet.

Bár a hí­rek szerint Lipcsei Peti túl sok gombócot nyomott le Pista torkán (állí­tólag a gombócok száma megegyezik az elmaradt gólok számával) és Morrison is a kelleténél több kalocsai erős paprikát kapott a velős pacaljába. Rósa Dini meg dús hajfürtökről álmodik a sikertelen hajpótlás után, de ezektől függetlenül a recept bevált és a szakmai stáb most azon morfondí­rozik, hogy talán „élőben” kéne meglesni a következő ellenfelünket a félelmetes Anfield Road-i arénában.

Ha elvisznek magukkal, akkor támogatom az ötletet! Persze egy négynapos wellness sem jönne rosszul.

Ha ez sem jönne össze, akkor marad a zöldséges piac. Ami nem olyan látványos, mint az Anfield Road, de legalább zöld-fehér.

– Lalolib –