Fenyvesi Máté, a csapattársaknak Tüske, ma ünnepli 80. születésnapját. Az FTC (Bp. Kinizsi) balszélsője az Aranycsapat árnyékából nőtte ki magát, hogy a legendás időszakot követő korszak, a Baróti-féle majdnem aranycsapat nélkülözhetetlen játékosa legyen. Közben állatorvosként is dolgozott.
- A források kétféle dátumot is említenek születésnapja kapcsán, szeptember tizenkilencedikét és huszadikát. Ön mikor tartja a születésnapját?
Tizenkilencedikén. Egyébként nem tévedésből fakad az eltérés, hanem abból, hogy éjféltájt születtem, és az adminisztrálás másnapra tolódott. Ezért van, hogy egyes dokumentumokban huszadika szerepel.
- Hogyan ragasztották önre a Tüske becenevet?
Sűrű, erős hajam volt, vizesen pedig úgy állt, mint a sündisznó tüskéi. Senkei Imre edzőm mondta, ha hozzáért, hogy úgy is szúr. Ő adta a nevet.
- Kifejezetten azzal az elképzeléssel került a Fradiba, hogy ön lesz Czibor Zoltán utóda?
A Kinizsibe, mert akkor éppen úgy hívták az egyesületet. Húszévesen kerültem Kecskemétről a fővárosba, rögtön be is mutatkoztam a csapatban. Hogy én lettem volna Czibor utóda? Annyiban talán igen, hogy hosszú ideig kibéreltem az ő posztját.
- Igaz vagy legenda, hogy Gyetvai László tanította meg pontosan beadni?
Teljes mértékben igaz! Mert gyors voltam, megtoltam a labdát a védő mellett, az alapvonal előtt utol is értem, de valahogy nem tudtam pontosan beadni. Gyetvai azt tanácsolta, ha akkor már nem tudok felnézni, amikor teljes lendülettel vezetem a labdát, még előtte mérjem fel, hol állnak a belső csatárok.
- Sebes Gusztávnál mutatkozott be a válogatottban éppen a huszonegyedik születésnapján, a berni döntő utáni első meccsen, a románok ellen.
Pedig Sebes nem rajongott a Fradi-játékosokért. Velem ezt nem éreztette, rendszeresen játszottam. Viszont nem Sebestől tudtam meg, hogy játszani fogok, hanem egyik ellenfelemtől. Az MTK-val játszottunk, nekem jól ment, és másnap a jobbhátvédjük, Kovács II József mondta a Rudas fürdőben, hogy bejátszottam magam a válogatottba. Az MTK-sok törzshelye akkoriban az MLSZ-szel szemben volt, nyilván valaki elárulta neki.
- Milyen volt a hangulat a válogatottnál nem sokkal az elvesztett vébédöntő után?
Érdekes, hogy a nézők nem pártoltak el a csapattól, de Puskásék nem beszéltek róla. Valamennyiüket nyomasztotta a kudarc, néha belekaptak egy-egy elemzésbe, de látszott, nem nagyon tudják feldolgozni a történteket.
- A válogatottban azért nehezebb volt átvennie a stafétabotot az Aranycsapat balszélsőjétől, Czibortól. Sőt, a Sebest váltó Bukovi Mártonnál a forradalomig Czibor visszaszerezte a helyét, igaz, emigrálása után Bukovinái is ön lett a favorit. Nem zavarta ez a bizonytalanság?
Egyáltalán nem, mert egyrészt fiatalon nem voltam türelmetlen. Másrészt 1955-ben kezdtem az Állatorvosi Egyetemet, ahová bejártam, s néha egy-egy sérülés is megzavart.
- A labdarúgók körében akkoriban fehér hollónak számított, hogy továbbtanult?
Úgy fogalmaznék, hogy az ötvenes években nem volt jellemző. De a Fradiban a csapattársaim közül Dékány Ferenc a jogi egyetemre, Kertész Tamás pedig a Műegyetemre járt.
- Baróti Lajosnál csak akkor nem játszott, ha sérült volt. Megjárt két vébét, egy Eb-t, éppen akkor volt 76. alkalommal válogatott, amikor Baróti 76. meccsén szövetségi kapitány. Ám többször nem játszott a nemzeti csapatban. Az angliai világbajnokságon már nem léphetett fel. Miért?
Hiába vittek ki, úgy tudom, a felső vezetőség kérte Barótit, ha lehet, Tichy Lajos és én ne játsszunk a vb-n, mert akkor pályára léphetünk az olimpián. Aztán sérülés miatt se Tichy, se én nem játszhattunk Mexikóban.
- Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy 1965 kiemelkedő éve volt. Ön is így gondolja?
Érdekes, ezt így nem gondolja végig az ember. Mindig jól éreztem magam, ha játszhattam.
- Az ötcsatáros szisztémában egy balszélsőtől nem gólokat vártak, inkább a gólok előkészítését, mégis hatvanötben az FTC-ben talán fontosabb gólokat lőtt, mint Albert.
A bilbaóiak ellen kettőt szereztem a Vásárvárosok Kupájában, ráadásul a harmadik meccsen, mert akkoriban még nem döntöttek az idegenben lőtt gólok. Ezután jött a Manchester United elleni elődöntő, szintén a harmadik mérkőzés, szerencsére szintén a Népstadionban. Sokan nem is tudják, hogy gólt szereztem, mindenki Karába Jancsi bombájára emlékszik.
- Aztán jött a Juventus a döntőben, ahol az ön fejesével lett kupagyőztes a Ferencváros. Sokan sokféleképpen beszélnek a gólról, de hogyan emlékszik mint főszereplő?
Albert Flórit végig fellökdösték, így nem ért oda a labdákra. Kifigyeltem, hogy a beadások mögötte leesnek, mert a bekkek csak Flórira figyelnek. Egy ilyen alkalommal csukafejessel bedobtam magam. Szegény Albert nem is látta, hogy gól lett, pattant fel a földről, ment volna reklamálni, de Rákosi Gyuszi szólt, várjál, a Fenyő befejelte. Flóri csak annyit mondott, na akkor mehetnek kezdeni. De érdekes, hogy magamban a Várnában lőtt két gólomra gondolok a legszívesebben.
- Sehol sem olvastam erről…
Nem csoda, nem volt tétmeccs. Azért kedves emlék, mert ballal és jobbal is szabadrúgásból rúgtam gólt. Még itthon egy FTC-Tatabánya meccsen láttam, hogy Mátrai Sanyi készülődik, de Csabai Jóska rövid nekifutás után elnyeste a labdát a sorfal fölött, meg is lepte vele Grosics Gyulát. Na ezt másoltam le én Várnában kétszer is!
- Olyan klasszisok szereztek gólt a beadásaiból, mint Kocsis Sándor és Albert. Mi volt az összjátékuk titka?
Kocka – akivel az edzőtáborokban egy szobában aludtunk – azt kérte, ívelve adjam a labdát, hogy legyen ideje megelőzni a védőjét. Flóri éles beadásokat várt.
- Miért éppen 35 éves korában hagyta abba a játékot?
Úgy terveztem, mert a hivatásomnak szerettem volna élni, tovább már nem lehetett összeegyeztetni a futballal. 1968-ban az utolsó fordulóban három kettőre nyertünk Győrben, a harmadik gólt Albert az én beadásomból fejelte.
- A Fraditól azért nem szakadt el, mert 1999-ben ügyvezető elnök lett, a klub történetében először egykori futballistából. Hogyan értékeli azt az időszakot?
A Kisgazdapárt elnökének, Torgyán Józsefnek azt ígértem, egy évet vállalok. Az az időszak lehetett volna sikeresebb is, annyit azért sikerült elérni, hogy a fizetések időben érkezzenek.
- Azóta elszakadt a futballtól?
Főleg televízión követem a meccseseket, időnként egy-egy hírverő meccsen beszállok az öregfiúk közé. Tíz-tizenöt percre. Azért nyolcvanévesen már nem bírok nyolcvan percet.
(forrás: Thury Gábor – Nemzeti Sport, 2013. szeptember 19.)
*
httpvh://www.youtube.com/watch?v=WWvMtgN4wnE
Vélemény, hozzászólás?