Fradi-kapus volt!

Déri János, a jeles tv-riporter manapság minden hétvégén ott ül az Ablakban s szí­nes, hol élcelődő, hol csipkelődő, vagy éppen humoros, de mindenképpen stí­lusos előadásával köti le a nagyérdemű nézőközönség figyelmét, Mindez természetesen nem újdonság, tudják mindezt kicsik és nagyok. Azt viszont már nem mindenki, hogy régebben, mielőtt még stabil csapattag lett az Ablakban, ugyanilyen volt a kapuban is. Egy futball kapuban. Mégpedig az Üllői úton. Tehetségét ott sem vitatta a nézősereg, ütemérzékét, labda és magabiztosságát, no és vakmerőségét látva esküdtek rá, hogy az ifjú Déri előbb-utóbb beverekszi magát az FTC NB I-es csapatába is. Hogy mi térí­tette el egy esetleges sportkarriertől s vezette egy ugyancsak népszerű pályára, azt az alábbi beszélgetésből tudhatja meg a kedves olvasó. Mivel kollégáról volt szó, minden különösebb bemelegí­tés nélkül elkezdtük a „meccset’’.

– Jancsi, most új helyzetbe kerültél Nem te kérdezősködsz, hanem én. Jó előre megmondom, csí­pős leszek, rámenős, mint te a riportalanyaiddal, mert mindent meg akarok tudni rólad – kezdtem, de kollégám leintett.

* Ugyan hagyd az egészet, hisz nagyon is jól ismersz.

– Én ismerlek, a képernyőről az ország úgyszintén, de nyilván van aki nem tudja, hogy te szépreményű futball-kapusnak indultál.

* Nem kell eltúloznod. Írd csak úgy szerényen, hogy zseniálisnak. De félre a tréfával tudom a következő kérdésedet. Arra vagy kí­váncsi, hogyan kerültem a Fradihoz?

– Nyertél. Tehát?

* Egy toborzó alkalmával. Elmentem, felvettek s kapus lettem. De fogadok, hogy azt már nem tudod, hogy előtte az iskolában milyen poszton szerepeltem.

– Tényleg nem.

* Jobbszélső voltam. De egy csúnya kór, csontritkulás miatt nagyon beteg lettem. Nyolc hónapig feküdtem kórházban, utána járógéppel totyorogtam s akkor döntöttem úgy, ha szélső már nem lehetek, akkor kapust faragok magamból. Mit gondolsz hány járógépet törtem össze eközben?

– Hármat-négyet biztosan?

* Tizenhatot. S mivel a toborzón megfeleltem, végigvédtem az összes serdülő és ifi csapatot a Fradiban. Van néhány bajnoki érmem s mindig jó szí­vvel emlékszem vissza edzőimre, Száger Misi bácsitól kezdve Friedmanszky Zoltánon át egészen Dalnoki Jenőig.

– Gondolom ha megkérdezném, mesélj régi izgalmas mécsesekről, most hosszasan elücsörögnénk.

* Alighanem. De érdekes mód nem elsősorban a bajnoki összecsapásokra vagyok különösen büszke, hanem azokra az edzőmérkőzésekre, amelyeket a hátsó füves pályán az akkori tartalékcsapattal játszottunk időnként. Olyan kiöregedő nagyságok ellen futballozhattam, mint Dalnoki, Fenyvesi Máté és még sorolhatnám a neveket. És az volt a nagy gyönyörűség, ha mi ifisták megvertük őket. És tudod milyen ház előtt? Volt kint vagy három-négyezer néző akkor rendszeresen.

– Mi történt az ifiévek után?

* Bevonultam egy évre katonának, mert időközben felvettek a műszaki egyetemre. Az egyetemistáknak pedig saját klubjukban kell játszani. A MAFC nem is adott ki a Fradinak, de végül is ha kiad, akkor sem ment volna együtt már a kettő. Az egyetem és a magas szintű foci. Heti nyolc edzés a klubban, akkor, amikor nekem harminchét órám volt az egyetemen.

– Bánod, hogy közel a legjobbakhoz nem lettél NB I-es kapus?

* Egy kicsit. Tudniillik már úgy éreztem közel voltam hozzá. Ha egy-két hétig maradok még a klubnál, talán elérhettem volna, hogy védek az egyben. Akkor sérült ugyanis meg Géczi s egyszerűen nem volt kapusa a csapatnak. Vissza kellett hozni a negyvenéves Gulyás Gézát. Ha akkor még ott vagyok, esetleg rám esik a választás s akkor ki tudja. .. De végül is nem bánom hogy í­gy alakultak a dolgaim Elvégeztem az egyetemet, mérnök lettem, de rögtön odakerültem a televí­zióhoz, ahol remekül érzem magam és azt csinálom, amit nagyon szeretek.

– A sport ma már nem játszik komoly szerepet az életedben, hisz a kapuskodással felhagytál, sőt már a SZUR-okon sem állsz be a háló elé.

* Valóban a focitól messze kerültem. Eleinte még védegettem bulimeccseken, de amikor eltörött a lábam ennek is vége lett. Viszont beleszerettem a teniszbe s most azt imádom csinálni. A sport ugyanis csodálatos dolog, jómagam nagyon sokat köszönhetek neki. Megtaní­tott, hogy minden apró sikerért meg kell szenvedni, hogy sohasem szabad feladni. Megtaní­tott, hogy nincs nagyszerűbb dolog a játék izgalmánál, a győzelemnél.

– Szemlátomást műsoraidban is keresed az izgalmat, szereted, hagy ugyanúgy, mint a futballkapuban állandó összpontosí­tásra készteted magad, Itt most is versenyezhetsz a szurkolói elismerésért. Ha nem is kapusbravúrokkal, hanem valamilyen látványos riporteri fogással Vagy tévedek?

* Nem. Nem tévedsz. Valóban hasonló a helyzet. Tényleg szeretem az élőadások izgalmát, feszültségét. Ez nálam a bajnoki meccs. Itt ugyanis tudom, hogy nem veszí­thetek. A felvétel az inkább hasonlí­t az edzéshez. Ha mellényúlok egy labdának sebaj. Ha nem tökéletes a felvétel leállunk vele s vesszük újból. Az élő adás a meccs. Az éles meccs. Ahol minden labda után el kell repülni.

– Azt mondják a régi fradisták, hogy aki ebben a klubban akárcsak pár évet lehúzott, az örökké rabja marad. Annak úgymond zöld lesz a vére. Tényleg igaz a dolog, vagyis a te véred milyen szí­nű?

* Majdnem igaz a tézis. Ha drukkolok futballcsapatnak, az most is a Fradi. De már a futballimádatom nem a régi. Igaz, egy Rákosi játéka élményt jelentett. Az játék volt a javából. A ma küzdelme, erőlködése bevallom, nem tud lázba hozni.

Fradi ifi 1969-ben. Bartalos, Ebedli, Harangi, Baráth, Szilágyi, Smith, Dalnoki edző. Guggolnak: Richter. Kincses, Juhász, Déri, Várkonyi, Balázs

– Te mint sportban járatos, sporthoz értő kolléga, hogy-hogy nem a sportosztályhoz kerültél a televí­zióban. Nem akartál menni, vagy nem is invitáltak?

* A sportrovat fő feladata a sportközvetí­tésekben merül ki. Engem ez a rész nem igazán vonz, sokkal inkább az események háttere izgat mindenben. Ez az egyik része a dolognak. A másik: egyszer, egyvalaki megkereresett s megkérdezte átmennék-e a sportosokhoz.

– Mire te?

* Azt mondtam, nagyszerűen érzem magam az Ablakban.

– Nyilván a hétvégéid be vannak táblázva, í­gy nem igen jutsz el labdarúgó mérkőzésekre. De ha mondjuk Fradi meccset közvetí­t a televí­zió?

* Na hallod, persze, hogy nézem. S mondjam, hogy kinek a győzelmét akarom látni?

Nos ezt már nem kellett mondania Déri Jánosnak.

VS.
1988. április 5.