Helyünk a kupanap alatt – V.
Farkasokkal táncoló
A média lélekromboló mai világában, ha meghalljuk azt a szót, hogy farkasok, valószínűleg nem Piroska története jut az eszünkbe, hanem valamelyik borzalmas Hollywoodi vérfarkas történet, ahol jellemzően emberek alakulnak át vámpír farkassá és előszeretettel kergetnek fiatal, és lehetőleg szőke tini lányokat. Ráadásul ha azok még táncra is perdülnek, egyből a mai filmvilág egyik sikertörténetébe, az Alkonyatba csöppenhetünk. Mégis amikor olvastam Dénes Tamás-Hegyi Iván-Lakat T. Károly Helyünk a kupanap alatt sorozatának Farkasokkal táncoló fejezetét először is Kevin Costner filmjére gondoltam, és mivel a szerzőtrióval kb. egy korosztályt alkotunk, szinte biztos vagyok benne, hogy nekik is az 1990-s Oscar-díjas alkotás adta az ötletet a címadáshoz – ha már 1972. április 19-én a Farkasok (Wolverhampton Wanderers – becenevükön Wolves) ellen kellett megküzdenie a Fradinak a VVK döntőbe jutásért.
A Wanderes egy nagyon régi, 1877-ben alakult klub, alapító tagja az Angol Labdarúgó Ligának és kétszer is megnyerte az FA-kupát az I. világháború kitörése előtt. A II. világháború után Stan Cullis edzősége alatt voltak a legsikeresebbek, 1949 és 1960 között három bajnoki címet és két FA-kupát nyertek. 1949 a Fradi számára is jelentős év (140 gól, 11 pont előnnyel megszerzett bajnoki cím), amit egy hat évig terjedő „államilag irányított pauza” követett, majd jöttek a hatvanas évek sikerei amit szokás 1968 szeptember 11-ig datálni (a Leeds elleni vesztes VVK döntő). Ennek persze ellentmond az 1971/72-s UEFA-kupa menetelésünk, de azt mi magyarok már régen megtanultuk, hogyan kell „árnyékba” küldeni egyforma eredményeket (gondoljunk csak a totál feledésbe merült 1938-s VB ezüstre).
Az 1971/72-es UEFA kupa talán azért nem került annyira reflektorfénybe, mert messze nem játszottunk annyi emlékezetes mérkőzést ebben a sorozatban, mint 1968-ban. Természetesen egy pillanatra sem akarom leértékelni a Fenerbache, a Panionosz, a Braunschweig és a Zeljeznicar kiverését, már csak azért sem, hiszen a jelenben annak is örülnünk kell, ha magyar csapat egy fordulót teljesíteni tud európai kupában.
Ráadásul egy kis odafigyeléssel és jobb bírói közreműködéssel simán a döntőbe juthattunk volna, de az a csapat mely két büntetőt is kihagy, túlságosan is a sors kezébe teszi a továbbjutást. Bár mindkét mérkőzés igazi drámai összecsapást hozott, a végén az angolok örülhettek, igaz a döntőben kikaptak a szintén angol Tottenham csapatától. Ez a tény persze nem boldogított egyetlen Fradi játékost és szurkolót sem, de a hetvenes évek elején még tartott a Marseille-i „átok”. Talán ennek is tudható be, hogy az elődöntő első mérkőzésére „csak” 35 ezren voltak kíváncsiak.
Az 1972. április 19-én táncoltunk ugyan a farkasokkal, voltak időszakok amikor esélyünk is volt a döntőbe jutásra, de a két kihagyott büntető végül is megbosszulta magát. 1968 után egy újabb esélyt szalasztottunk el. Ettől függetlenül mindenkinek ajánlom a Farkasokkal táncoló fejezetet, hiszen számtalan olyan finomság rejlik a sorok között melyek közelebb hoznak minket az örök szerelemhez, a Ferencvároshoz.
Még akkor is, ha az Oscar-díjat végül Kevin Costner vehette át.
HKA_060_19720419_K198201_Wolverhampton-Wanderers-FTC
Vélemény, hozzászólás?