Ferenczvárosi Torna-Club — Magyar Úszó- Egyesület 2:1.
A [BTC – MTK] mérkőzés ma, vasárnapon, délután 5 órakor kerül döntésre a millenáris versenypályán. Előzőleg 3 órakor a M. U. E. és F. T. C. I. csapatai mérkőznek.
(Sport-Világ, 1903. május 10.)
A csömöri-uti pályán a F. T. C. játszik a M. U. E.-el. A F. T. C.-nak a Wiener Fussball Clubbal kellett volna játszani, de lemondtak s így e helyett a M. U. E.-vel játszik. A mérkőzés kimenetele kétséges, bár a F. T. C. győzelmét mégis valószínűnek tartjuk.
(Nemzeti Sport, 1903. május 10.)
1903. május 10., 15:00, Millenáris, MUE – FTC 1:2 (1:1)
vezette: Friedrich István
MUE: ?
FTC: ? – Berán, Manglitz – ?
Gól: ?
Kiállítva: ? illetve ?
E két csapat közti 30-30 perces küzdelem előzte meg vasárnap a B. T. C. és M. T. K.-ének mérkőzését. Elénk érdeklődéssel tekintettünk e match kimenetele elé, mert a ferencvárosiak az utolsó időben két legjobb játékosukat veszítették el és így kérdéses volt, hogy előbbi kitűnő formájukat képesek lesznek-e megtartani. Sajnos, mindkét csapat 2/3-ad részben tartalék játékosokkal játszott, ami nagyon is színtelenné tette a mérkőzést és csak arra vezetett, hogy durvasággal akarták pótolni a tudást. Magáról a játékról ép ezért nem sok a mondanivalónk. A csatársorok nem mutattak különösebb összjátékot, a fedezetsorok tartalékjátékosai mindkét helyen gyenge labdatechnikával rendelkeztek és egyedül a hátvédek korrekt játéka érdemel külön említést, ezek közül is azonban főleg a ferencvárosiak két kitűnő formában levő hátvédje, Berán és Manglitz. A játék a szeles és esős időben 2:1-gyel végződött a Ferencvárosiak javára és nagyon durva lefolyású volt. A bíró minduntalan kénytelen volt a játékot félbeszakítani, mert főleg az Úszók csapatának játékosai bő alkalmat szolgáltattak erre. Igazán érthetetlen, hogy még mindig akadnak csapatok, a melyek ebben keresik a dicsőséget, holott nagyon jól tudják, hogy ezzel csak aláássák tekintélyüket és magukra zúdítják úgy a nagy-közönség haragját, mint az illetékes sportfórum meg-torlását.
Bíró a mérkőzésen Fridrich volt, ki pártatlan és jogos szigorral vezette a játékot, a miért a közönség meg is éljenezte. A játék folyama alatt három játékost kiállított durva játék miatt, a mit csak helyeselnünk lehet, mert csak ily kérlelhetetlen szigor mellett lesz elérhető, hogy a durva játék teret ne hódítson. Kívánatos volna, hogy minden biró hasonlóan járjon el.
(Nemzeti Sport, 1903. május 17.)
A B. T. C. — M. T. K. bajnoki mérkőzését a Ferenczvárosiaknak az Úszókkal hirdetett revanche-matche előzte meg. Az eredmény után a M. Ú. E. talán mégis belenyugszik a változhatatlanba s elismeri, hogy a F. T. C. tavaszszal egy ízben már reálisan legyőzte. Múlt vasárnapon mind a két egylet inkább tartalékjait, mint teljes első csapatát látszott bemutatni, kik azonban nem annyira játékban, mint durvaságban igyekeztek a hiányzó első csapatbeliek nyomdokába lépni. A játék második felében oly épületes látványnak voltunk szemtanúi, mint eddig talán soha. Eltekintve a játék durva karakterétől, match közben a nem éppen példaképül szolgáló bécsi football-sportra emlékeztető rugdalkozások, pofozkodások és verekedések kerültek napirendre s még szerencse, hogy az erélyes biró valósággal közbevetette magát, különben a verekedés az egész csapatra átragadt volna, nagy megbotránkozására a jelen volt nagyszámú nézőközönségnek.
Maga a játék nagyon alacsony nívón állott; összjátékról alig volt szó s inkább egyéni képességüket fejtették ki a játékosok. Első félidőben a F. T. C. játszott széllel s fölényben volt, másodikban a M. Ú. E. látszott a helyzetet uralni, de nem tudta eléggé kiaknázni a kedvező alkalmat. A játék kétszer 30 perczig tartott s javarészt zuhogó esőben folyt le, mely a küzdelem menetét nagyon befolyásolta.
Friedrich István biró erélye és tapintatos fellépése vetett véget a gyakran előfordult ízléstelen jeleneteknek, melyek a M. Ú. E. matchein már évek óta szinte napirenden szoktak lenni.
*
Az [MTK – BTC] match 3:1 eredménynyel zárult a M. T. K. javára.
„Bár a B. T. C. ez idő szerint a bajnokságban vezető szerepet játszik, a tavaszi forduló végén aligha tartja ezt meg, mivel a Ferenczvárosi Torna Club azon esetben, ha a Törekvést legyőzi — a mi szinte bizonyos — egy ponttal az élre került.”
(Sport-Világ, 1903. május 17.)
A csömöri-úti millenáris versenypályán két érdekes mérkőzés volt. Először a Ferencvárosi Torna Klub játszott a Magyar Uszó -Egyesülettel. Az első félidőben a ferencvárosiak támadtak, a kik nemsokára meg is szerezték az első gólt. A játék vége felé azonban az úszók a kapott gólt kiegyenlítették, így az első félidő eredménye 1:1 arányában eldöntetlen volt. A második félidőben a játék változatos volt. A ferencvárosiak a félidő végén megszerezték a második gólt, melyet az úszók már nem tudtak visszaadni, így a második félidő eredménye egy gól ellen zérus a Ferencvárosiak javára. A végső eredmény pedig két gól ellen zérus a Ferencvárosi Torna -Klub javára.
(Budapesti Hírlap, 1903. május 11.)
Előzőleg a Ferencvárosi Tornaklub játszott a Magyar Uszó- egyesülettel. Győzött a Ferencvárosi Tornaklub 2:1 eredménynyel. A játék nagyon durva jelleget öltött, úgy hogy a bírónak három játékost kellett a csapatokból kiállítani. Első félidő állása 1:0 volt.
(Pesti Napló, 1903. május 11.)
Vélemény, hozzászólás?