Egy kis bunda, egy kis ünnep és jön a Mikulás
Amikor múlt vasárnap meggyújtottuk az első adventi gyertyát még úgy gondoltam, az előttünk álló hét az ünnepi készülődésről, a várakozás izgalmáról és természetesen a Ferencvárosi labdarúgás 109. születésnapjáról fog csak szólni. Jó lett volna teljesen átadni magunkat az előttünk álló ünnep varázsának és a gyertyák együttes meggyújtásával egy olyan sugárzó fényt fonni zaklatott életünk köré, mely méltóvá tesz minket a karácsony ünnepéhez.
Ehhez honlapunk is megpróbált szerény eszközeivel hozzájárulni. Úgy gondoltuk, egy a Ferencváros dicső múltjához kötődő adventi naptárunkkal mi is hozzájárulunk a csendes készülődéshez, a teljes lelki béke megtalálásához. De mielőtt túlságosan elmerengtünk volna, napjaink zajos és főleg rideg valósága zúdult a nyakunkba.
Bizonyára sokan emlékeznek még egy, a hetvenes években nagy felzúdulást kiváltó reklámra, amikor egy focimeccset nézők közül felpattantak néhányan és „bunda, bunda” kiáltással jelezték, hogy bizony ők egy Váci utcai szőrmeboltban vásárolnak kabátot. Az akkori foci hatalmasságok nem tetszésüket fejezték ki, hogy az akkor nagyon népszerű női kabátot miért kell egy focimérkőzéssel reklámozni. Ezt annak ellenére tették, hogy már akkor mindenki tudta, bizony azokat a kabátokat nem csak boltokban lehet kapni, hanem néhány hiányzó pontot is meg lehetett velük vásárolni. Ami akkor csak inkább úri passziónak tűnt, manapság már igazi iparággá fejlődött, melynek szálái már komoly nemzetközi bűnbandákhoz vezetnek.
Mivel az eddigi információk alapján szerencsére nem vagyunk „érdekeltek” az ügyben, először szóba sem akartam hozni, de két dolog nem hagyott nyugodni. Az egyik inkább egész társadalmunkra jellemző, „jókat beszélünk róla, de nem teszünk semmit, de azt nagyon látványosan tesszük” mentalitásra vezethető vissza. Amíg tőlünk nyugatabbra már hetekkel ezelőtt az ügyességek kezdtek el nyomozni, nálunk a magyar labdarúgás irányítói akciótervekkel mulatták az időt és kineveztek egy olyan embert „vizsgálóbiztosnak” melynek csapata gyanúba keveredett. A másik dolog, már a kárörvendés kategóriájába tartozik. Tudom, itt az ünnepek előtt talán megbocsájtónak kéne lennem, de töredelmesen bevallom, az isteni igazságszolgáltatás egyik lépcsőjének tartom azt, hogy a Vasas csapata (igaz, még nem bizonyítottan), de végül is belekeveredett a bunda botrányba. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a hír december 3.-a körül jelent meg, akkor ez talán már több mint egy isteni sugallat.
Ha december harmadika, akkor számunkra zöld-fehér ünnep. 109 éve néhányan úgy gondolták, ki kell terjeszteni az előző évben megalakult Ferencváros Torna Club kereteit és megalakították a labdarúgó szakosztályt. Ezzel az alapító okirattal egy olyan folyamatot indítottak el, mely a mai napig meghatározza nagyon sok ember életét. Azzal mindig tisztában voltam, hogy vannak olyan elkötelezett Fradisták, akik szinte egész életüket ennek a csodálatos klubnak szentelték. Az meg külön öröm a számunkra, hogy az elmúlt hetekben olyan olvasóink is jelentkeztek, akik több évtizedes, féltve őrzött emlékeiket ajánlották fel szerkesztőségünknek. Olyan „kincsekkel” gazdagodtunk (melyeket természetesen a feldolgozás után nyilvánossá is fogunk tenni), melyek birtokában tovább tudjuk gazdagítani a Ferencváros dicső múltját.
Vasárnap meggyújtjuk a második adventi gyertyát, ezzel egy újabb lépéssel közelebb kerültünk az év legszebb ünnepéhez. A gyertyák fényében a Mikulás is felpattan a szánkójára és az ablakokba kihelyezett csizmákat megtölti apró, de annál kedvesebb ajándékokkal. A gyerekek már napok óta készülődnek, levelet írnak és álmaikat megtöltötte a várakozás öröme.
Tegyük ki mi is csizmáinkat és fonjuk körbe zöld-fehér szalaggal. Biztos vagyok benne, hogy mi is találni fogunk benne egy kis ajándékot. Az ftcbk.hu Mikulása egy videót nyújt át nagy szeretettel. És vajon a Mikulás mit fog hozni? Tán edzőt, játékosokat, Zrt. elnökséget? Szerintem nem. Mert bár a Mikulás is tudja, szükségünk van az előbbiekre is, de ha a szívére hallgat, csak egy zöld-fehér zászlót fog a csizmába szúrni, rajta egy felirattal: Erkölcs, Erő, Egyetértés.
– lalolib –
1967-ben már láttam olyan meccset, ami után úgy éreztem, hogy… aztán néhány év múltán megtudtam, hogy jól éreztem. Csakhogy akkor olyan színvonalú volt még as foci, hogy az egyik ilyen meccset a bajnokság meccsének tettek meg…
Amig az országban nem lesz erkölcs, erő és egyetértés, addig nem is várható, hogy megtisztuljon a magyar foci. A Vasast meg úgyis kimossák az „elvtársak”. Tényleg öröm, hogy a jelen mocskaiból el lehet ide jönni és böngészni a múltunkból. A bundás fotó dijnyertes, a csizmás meg örömteli.