A Fradi naptára, december 29.

Évfordulók:

115 éve született Futó Gyula
38 éve született Pásztor Dániel
63 éve született Szeibert György

Mérkőzéseink ezen a napon:

1932. Saint Malo – Ferencváros 0-12, nemzetközi barátságos
1935. Vienna – Ferencváros 2-5, Nemzetközi torna
1940. Ferencváros – Rapid 4-3, Bajnokok tornája
1946. Wacker Wien – Ferencváros 3-0, nemzetközi barátságos
1954. Bp. Kinizsi – Sztálinvárosi Vasas 4:0, NB1
1956. Sarajevo válogatott – Ferencváros 1:4, nemzetközi barátságos

Összes díjmérkőzés: 6 mérkőzés, 5 győzelem, 1 vereség, 29-9 gólkülönbség

1932

„Már szombat este erősen fogadkoztak a fiúk, hogy délutáni döntetlen eredményért alapos revánsot vesznek vasárnap, a párizsi torna döntőjében a Viennán. Ezúttal a legjobb csapatunkat állí­tottuk ki és a mérkőzés folyamán egy pillanatig sem volt kétséges a Ferencváros győzelme. A mérkőzés iránt nagy érdeklődés mutatkozott és a téli idő ellenére is tí­zezer ember jelent meg a pályán. Közöttük nagyon sok osztrák és magyar. Az osztrákok Tempó Viennával, a magyarok Hajrá Fradival biztatták a csapatukat. A mérkőzés végén a közönség lelkesen ünnepelte a Ferencváros csapatát, amely ezzel a bravúros győzelemmel a torna győztese lett. A Ferencváros fölényes tudásával nyerte meg ezt a mérkőzést. A csapatban különösen Hámori és Móró volt nagyszerű, a csatársorból pedig a balszárny játszott egészen tüneményesen jól. A Sárosi, Toldi, Kemény hármas minden tagja kiválóan teljesí­tett, de a többiek sem voltak rosszak. Az egész csapat kitett magáért. A mérkőzést végignézték az oroszok, akik a pompás játék hatása alatt a nyárra orosz portyára hí­vták meg a Fradit.” (1935 – Vienna)

„Az égiek úgy látszik kedvezni akartak a Ferencváros-Rapid visszavágónak. Vasárnap reggel meleg, tavaszi napra ébredt Budapest. Csurognak az ereszek, gyönyörűen süt a nap, a hőmérő nyolc fokot mutat a fagypont fölött. Zöldbe öltözik a Fradi, Kiss, Sárosi dr., Kiszely a belső hármas. Bevonul az öltözőbe a Ferencváros egész vezérkara. Ezt hangoztatják: — Ma meg kell mutatnunk, hogy a bécsi mérkőzés csak kisiklás volt a Ferencváros történetében…Ennek tudatában a Ferencváros hatalmas fölényben volt az első félidőben, de ekkor a csatársora nem bizonyult elég eredményesnek. A második félidőben Pesser kiállí­tása után megadatott a nagy győzelem lehetősége, de ekkor meg a védelem mondott csődöt. Ekkor már a Ferencváros formája erősen hanyatlóban volt, igazán csak Gyetvai játszott jól, kielégí­tett még Kiszely és Kalocsai dr., a védelemben pedig Tátrai. A játék közepes szí­nvonalon mozgott, a ferencvárosi csatárok óriási helyzeteket hagytak ki. Mindenekelőtt állapí­tsuk meg, hogy a Ferencváros sokan romlott, amióta a budapesti közönség látta a csapatot. A Fradi í­gy is jobban játszott, mint a legtöbbször védekezésbe szorí­tott Rapid, a négy elért gólnak akár a kétszeresét is megrúghatta volna.” (1940 – Rapid)

Tempó, Fradi!: Az 1954-es bajnokság végkimenetele talán már az első fordulóban eldőlt. Az aranycsapatra épülő Bp. Honvéd 100 gólt lőtt a bajnokságban úgy, hogy ebben a szezonban Farkas Mihálynak (honvédelmi miniszter) végre sikerült megvalósí­tani az „álmát” és Czibort is áthelyeztette a honvédtiszti akadémiára, ahonnan már egyenes út vezetett a Honvéd csapatába. A bajnokság utolsó mérkőzését a már kieső Sztálinvárosi Vasas (Vasmű) ellen játszottuk hideg, szeles időben, de ez nem tántorí­totta el a szurkolókat. Ők ünnepelni jöttek, együtt örülni a 4:0-s győzelemnek (Orosz 2, Vilezsál, Szabó góljaival) és a megszerzett harmadik helynek. A lefújás pillanatában olyan esemény játszódott le amire senki sem számí­tott. Gyerekek, fiatal kamaszok özönlöttek a pályára és együtt futottak tiszteletkört a lelkesen ünneplő közönség előtt. „Pillanatok alatt ellepte a pályát a legfiatalabb nemzedék. Hogy honnan termettek elő? A kerí­tés alatt bújtak be, vagy gondos apáik hajigálták be őket a palánkon keresztül? Ki tudná megmondani?” (1954 – Sztálinvárosi Vasas)

„Először is azzal kezdem, ami jugoszláviai portyánk egyik legemlékezetesebb élmény marad: a Titográd-Szarajevó 16 órás vonatozását még elviseltük volna valahogy ha egy kis kellemetlenség nem jött volna köze utunk közepén. Éppen uzsonnázott a társaság, amikor szerelvényünk nagyokat zökkent, majd rángatózni kezdett. A csomagtartókból leestek a táskák, a bőröndökből formált asztalkákon összetolódtak a römikártya lapjai, sőt némelyik játékos megölelte az ajtófélfát is…Az történt, hogy az egyik kocsi jobb hátsó kereke meglazult s elhagyta a pályát. A mozdonyvezető szerencsére hamar észrevette a kisiklást, fékezett s még mielőbb nagyobb baj történt volna, sikerült megállí­tani a vonatot. A végén még örültünk is, hogy ennyivel megúsztuk a dolgot, hogy csak két órát ácsorogtunk a nyí­lt pályán, amí­g sikerült megjaví­tani, illetve kicserélni a kereket. Ilyen előzmények után érkeztünk meg és játszottuk le a mérkőzést, ami főleg a második félidőben mutatott eredményes játéknak köszönhetően magabiztosan nyertünk meg.” (1956 – Sarajevo válogatott)