Weinber János

Már 1904-ben a bajnoki cí­met (Szövetségi dí­jat) nyert tartalékcsapat tagjaként szerepelt zöld-fehérben, majd 1906. szeptemberében a Slavia elleni gólzáporos mérkőzésen mutatkozott be az első csapat hátvédsorában.

Keménykötésű, harcos szellemű labdarúgó volt. Különösen a védekezésben jeleskedett.

1914 májusáig szerepelt az első csapatban, ezalatt közel 250 mérkőzésen lépett pályára. Igazi szí­vjátékos volt, korának egyik legjobb fedezete. Tudásához képest a válogatottban kevés alkalommal sze­repelt, „mindössze” háromszor ölthette magár a cí­meres mezt.

Több egyesület hí­vta, de a Fradihoz végig hű ma­radt. Nemcsak futballozott az FTC-ben, hanem a nyári hó­napokban evezett és atletizált is. 1912-ben például azért nem tudott a Rapid ellen játszani, mert az előző napokban távfutásban izmait túlerőltette.

Visszavonulása után egy évtizeddel í­gy í­rtak róla a Nemzeti Sportban:

A közönség nagyon szerette. Kemény, férfias játékos volt János, mél­tó tagja a nagy FTC-nek. Az ellenfelei közül sokan azt ál­lí­tották, hogy durva, ez azonban nem fedte a valóságot. Ő kihasználta ugyan teljes mértékben a testi erejét, de a megengedett határokon belül. Amikor megnősült, búcsút mondott a sportnak.

Klubjai: BAK (1902), FTC (1903-), BSE ()

(Nagy Béla, Antal Zoltán és Hoffer József í­rásainak felhasználásával)