Weinber János
Már 1904-ben a bajnoki címet (Szövetségi díjat) nyert tartalékcsapat tagjaként szerepelt zöld-fehérben, majd 1906. szeptemberében a Slavia elleni gólzáporos mérkőzésen mutatkozott be az első csapat hátvédsorában.
Keménykötésű, harcos szellemű labdarúgó volt. Különösen a védekezésben jeleskedett.
1914 májusáig szerepelt az első csapatban, ezalatt közel 250 mérkőzésen lépett pályára. Igazi szívjátékos volt, korának egyik legjobb fedezete. Tudásához képest a válogatottban kevés alkalommal szerepelt, „mindössze” háromszor ölthette magár a címeres mezt.
Több egyesület hívta, de a Fradihoz végig hű maradt. Nemcsak futballozott az FTC-ben, hanem a nyári hónapokban evezett és atletizált is. 1912-ben például azért nem tudott a Rapid ellen játszani, mert az előző napokban távfutásban izmait túlerőltette.
Visszavonulása után egy évtizeddel így írtak róla a Nemzeti Sportban:
A közönség nagyon szerette. Kemény, férfias játékos volt János, méltó tagja a nagy FTC-nek. Az ellenfelei közül sokan azt állították, hogy durva, ez azonban nem fedte a valóságot. Ő kihasználta ugyan teljes mértékben a testi erejét, de a megengedett határokon belül. Amikor megnősült, búcsút mondott a sportnak.
Klubjai: BAK (1902), FTC (1903-), BSE ()
(Nagy Béla, Antal Zoltán és Hoffer József írásainak felhasználásával)
Talán lényegtelen, de a maiak közül Balog Zoli szokott így a kamerába nézni…