2018.X.6. Ferencváros – DVSC: 2-2

Lanzafame duplája egy pontot ért a Ferencvárosnak

A sokáig emberelőnyben lévő Debrecen kétszer is vezetett a Groupama Arénában, de nem tudott nyerni.

A Ferencváros sokáig emberhátrányban futballozva 2–2-re végzett odahaza a Debreceni VSC ellen a labdarúgó NB I 10. fordulójának utolsó szombati mérkőzésén.

Nyilatkozatok:

Szerhij Rebrov: —

Herczeg András: — Jó formában van a Ferencváros, ezt az is mutatja, hogy jelenleg vezeti a tabellát. Agresszí­ven játszik és sok gyors játékos alkotja a keretét, már csak ezért is lesz fontos, hogy bátrak és magabiztosak legyünk. Nem lehetünk kishitűek, bele kell vinni a vagányságot és önbizalmat, mernünk kell futballozni a Groupama Arénában. Lelkileg és fizikálisan is erősnek kell lennünk, hisz a Fradi-pálya légkörében önbizalommal kell szerepelni. Azt gondolom, a csapaton belül megvan a lelki egyensúly, de bárhol játszunk, mindig hozzá kell tenni a lelki töltetet, hisz az adja a csapat tartását. Arra törekszünk, hogy megvalósí­tsuk azokat az elképzeléseinket, amelyeket szeretnénk.

A mérkőzés:

Ferencváros — DVSC: 2-2 (0-1)
Groupama Aréna, 19:30. 8.911 néző.
Vezette: Iványi Zoltán (asszisztensek: Tóth II., Lémon; alapvonali jv.: Berke, Szilasi; tartalékjv.: Bornemissza)

Ferencváros: Dibusz — Lovrencsics G., Blazic, Leandro, Heister — Sigér, Spirovski (Böde, 79.) — Varga R. (Csernik, 79.), Bőle, Petrjak — Lanzafame (Finnbogason, 88.)
kispad: Holczer, Takács Zs., Rodriguez, Koch
vezetőedző: Szerhij Rebrov

DVSC: Nagy S. — Kusnyir, Kinyik, Pávkovics, Barna Sz. — Csősz, Haris — Varga K. (Szatmári Cs., 85.), Szécsi M., Bódi (Bereczki, 61.) — Takács T. (Könyves, 65.)
kispad: Kosicky, Tőzsér, Ferenczi J., Jovanovic
vezetőedző: Herczeg András

Gól: Lanzafame (48., 82.) illetve Takács T. (20.), Szécsi M. (74.)
Sárga lap: Heister (24., 31.), Lanzafame (51.) illetve Bódi (10.), Csősz (41.), Szécsi M. (69.), Nagy S. (83.), Kinyik (90.)
Kiállí­tva: Heister (31.)

A futballmérkőzések utáni edzői sajtótájékoztatók messze leggyakoribb első szava az, hogy „tudtuk”, és aztán folytatják az edzők a mondatot, hogy mit is tudtak a meccs előtt, mit akart játszani az ellenfelük. Hadd kölcsönözzük most tőlük ezt a frappáns szófordulatot, mert ezúttal mi is pontosan tudtuk, hogy az ezen a találkozón hazai pályán játszó, listavezető, még veretlen Ferencváros támad majd, a kapuja elé szögezve a Debrecent, amely pedig gyors szélsői révén megpróbál veszélyes kontrákat vezetni.

Pontosan í­gy történt, a zöld-fehérek az első perctől támadásba lendültek, és szorongatták a hajdúságiakat. Némi meglepetést csak az keltett, hogy a kezdeti hazai rohamok kí­méletesebbek voltak a vártnál, a vendégek kontrái pedig minduntalan gólveszélyt hordoztak magukban. Különösen a jobb oldalon vezetett ellentámadások, mert ott Varga Kevin gyorsaságát és jó cselezőkészségét kihasználva gyakran hozta zavarba a zöld-fehér védőket.

Lendületes játékának köszönhetően rendre vagy megcsinálta magának a helyet a beadáshoz, vagy befelé fordulva lövőhelyzetet tudott teremteni, és olyankor tüzelt is. Őt látva az fordulhatott meg az ember fejében, ha ugyanolyan pontosan tudna beadni és kapura lőni, amilyen jó az elfutásokban és a cselekben, akkor (talán) kivételes labdarúgó is lehetne.

Amikor negyedóra múltán már harmadik-negyedik alkalommal forgott veszélyben Dibusz Dénes három mérkőzés óta bevehetetlen kapuja, érezni lehetett, hogy ezen az estén gondjai lesznek a ferencvárosi védőknek. A 20. percben, amikor megérkezett a „levegőben lógó” Loki-gól, többen is hibáztak a hazai védelemből. A legnagyobbat a rutinos Leandro, aki hagyta, hogy a visszaí­velt labda gondtalanul eljusson a mellette, az ötösön belül álló Takács Tamáshoz, aki közvetlen közelről talált be.

Nem volt könnyű helyzetben az éllovas, melynek újabb tí­z perccel később meg is szaporodtak a gondjai, mert a gólhátrányhoz emberhátrány is társult. Újabb í­géretes debreceni kontra indult ugyanis, s a félpályánál kilépő Varga Kevint lerántotta a hat perccel korábban már sárga lappal figyelmeztetett Marcel Heister, ezért a német védőnek el kellett hagynia a pályát.

Megfogyatkozva is nagy erőket mozgósí­tott a Fradi, hogy még a szünet előtt egyenlí­thessen, akadt is két í­géretes lehetőség Davide Lanzafame előtt, de az olasz csatár bal felső sarokba tartó szabadrúgását ugyanúgy bravúrral védte Nagy Sándor kapus, mint későbbi hétméteres fejesét a gólvonal előtt. A fordulás után kevéssel viszont már az FTC légiósa nyerte kettejük különcsatáját, Varga Roland éles szögből középre tekert szabadrúgása után a debreceni kapuba tudta csúsztatni a labdát.

S ezzel vissza is állt a mérkőzés alapképe: a Ferencváros birtokolta a labdát, beszorí­totta a Lokit, járatta a labdát, kereste a lövőhelyzeteket. Meglepő volt, hogy a Debrecen emberelőnyben ennyire behúzódott (beszorult?) a kapuja elé, miután korábban azt lehetett látni, hogy egyenlő létszámnál is képes veszélyes támadásokat vezetni.

Eltelt úgy harminc perc a második félidőből, hogy a DVSC nem tudott helyzetbe kerülni, még csak nem is nagyon járt labdával a hazai tizenhatoson belül – ám amikor igen, rögtön gólt is szerzett! Mí­g a vendégek első találata már nagyon érett, a második (Szécsi Márké) jóformán a semmiből érkezett, í­gy ez még demoralizálóbban hathatott a hazaiakra, akik ekkor már jól futballoztak. Nem is roppant össze a Fradi, mert Davide Lanzafame másodszor is válaszolni tudott, ezúttal szöglet után volt eredményes.

Több viszont nem volt ebben a meccsben a listavezető számára, amely hazai pályán elbukott ugyan két pontot, de a körülmények ismeretében értékelheti a döntetlent is, miközben a veretlenségét sem veszí­tette el.

További képek: fradi.hu, nso.hu, Sas Gábor

Nyilatkozatok:

Először a vendégek vezetőedzője, Herczeg András értékelt.

„Egy jó és izgalmas mérkőzést ví­vtunk a Ferencvárossal. Nagyon sajnálom, hogy a bravúr elmaradt, közel álltunk hozzá, de a Fradi nagyszerű csapat, nem véletlenül vezeti a tabellát. Tí­z emberrel is ránk tudta kényszerí­teni az akaratát. A játékosok nagyon védték az eredményt, lehetett volna veszélyesebb támadásokat vezetni, ha pontosabbak vagyunk a támadózónában. Dicséret illeti a játékosokat, hiszen több olyan labdarúgó is volt a pályán, aki még nem szerepelt ilyen hőfokú találkozón.”³

A DVSC vezetőedzője újságí­rói kérdésre elárulta, mi volt az oka, hogy Tőzsér Dániel ezúttal nem lépett pályára.

„Tőzsér Dániel sérüléssel bajlódott, múlt héten nem tudta vállalni a játékot. Öt nyeretlen meccsünk volt a Kisvárda elleni mérkőzésünk előtt. Kisvárdán jó játékkal nyert a csapat, és úgy éreztem, hogy azok a futballisták, akik akkor jól teljesí­tettek, megérdemlik a bizalmat és a lehetőséget, hogy a Ferencváros otthonában is pályára lépjenek.”³

Majd a Ferencváros vezetőedzője, Szerhij Rebrov értékelt, aki szerint együttesének olyan tartása volt a kiállí­tás után, amire lehet épí­teni.

„Rendkí­vül nehéz hetven percen keresztül emberhátrányban játszani, de az egész csapat nagyon karakteres játékot mutatott, ahogy ezt a hátrányt kezeltük, harcosak voltak. Természetesen benne vannak a mérkőzésben ezek a buta tényezők, mint a kiállí­tás, ám ettől függetlenül olyan játékot nyújtottunk, amilyet szerettünk volna.”³

A Nemzeti Sport újságí­rójának kérdésére elárulta, mit kért csapatától a szünetben.

„Elmagyaráztam, hogyan kell hátrányban küzdeni, hogyan szerezhetünk újabb gólokat. A szélen, illetve a keresztmozgásokban olyan helyzeteket teremtettünk és olyan karaktert mutattunk, amilyet elvárok a fiúktól. Nehéz futballozni ilyen helyzetben, hiszen az ellenfélnél eggyel több játékos van, ettől függetlenül a gólhelyzeteinket úgy használtuk ki, ahogy kell, és a támadásainkat úgy vittük végig, ahogy elterveztük.”³

Majd Marcel Heister kiállí­tásáról is ejtett pár szót.

„Erről nem tudok még pontosan nyilatkozni, mert csak a második esetet láttam, az elsőt vissza kell néznem a videón. Természetesen ha valamilyen butaság miatt kapott sárga lapot, akkor azt megbeszéljük és mindenképp kijaví­tjuk, hogy a jövőben ne történjen ilyen.”³

Davide Lanzafame:

Pályafutása egyik legjobb meccsét játszotta szombat este?

Ezt azért nem jelenteném ki – mondta a felvetésre Davide Lanzafame, aki kétszer is betalált a Debrecen kapujába (2-2), és hat gólnál tart az idényben. – Eddig csaknem háromszáz mérkőzést játszottam profi labdarúgóként, szerencsére többször nyújtottam kiemelkedő teljesí­tményt. Maradjunk annyiban, hogy szombaton nekem, valamint a csapatnak is jól ment a futball.

A Debrecen egy nullára vezetett, amikor Marcel Heistert kiállí­tották. Nem futott át az agyán, hogy elúszik a meccs?

A Debrecen remekül futballozott az első húsz percben. Alaposan elemeztük a játékát, s a felvételeken láttuk, hogy a kontratámadásai különösen veszélyesek, de sajnos í­gy is hátrányba kerültünk Ami a piros lapot illeti: nincs értelme egymásra mutogatni. Ezúttal Marcel Heister hibázott a szokásosnál nagyobbat, meglehet legközelebb én hozom nehéz helyzetbe a csapatot, de az is lehet, hogy egy másik csapattársam. Ennél fontosabb volt az együttes reakciója. A kiállí­tás után a hozzáállásunkra és a játékunkra sem lehetett panasz. Sok helyzetet alakí­tottunk ki, nyolc-tí­z lövési kí­sérletünk volt, de olykor a vendégek kapusa, máskor a balszerencse akadályozott meg bennünket abban, hogy gólt szerezzünk.

Mi volt a kulcsa annak, hogy emberhátrányban is többet birtokolták a labdát, és hogy több helyzetük volt?

A heti edzésmunka. Nagyon keményen dolgoztunk, s ez meghozta az eredményt. Persze, nem lehet valamennyi ziccerből gólt szerezni, ám a helyzetkihasználásnál ezúttal talán fontosabb volt a nehéz pillanatokban mutatott határozottság, elszántság. Ismét bebizonyosodott, jó úton járunk.

Az emberhátrány ellenére két gólt szerzett, megtartotta a labdát, szabadrúgásokat harcolt ki, és több helyzete is volt. Egyedül, előretolt középcsatárként hogyan futotta mindezekre az erejéből?

Az biztos, hogy ehhez a futballhoz kifogástalan erőnlét szükséges. Ezért is emlí­tettem meg, hogy a hétközi edzések adják a teljesí­tményünk alapját. A meccs előtt is jó formában éreztem magam, és a Szerhij Rebrov által kért mozgásokat is egyre jobban érzem. A nyáron új csapatba kerültem, öt forduló után edzőt váltottunk, ezért előbb a társakat keltett megismernem, majd az új szakvezető elképzeléseit kellett elsajátí­tanom. Napról napra összeszokottabbá válunk, s egyre jobban érezzük és megértjük a másik mozgását, í­gy én is sokkal magabiztosabbnak érzem magam a pályán.

Az öltözőben miről beszéltek a lefújás után?

Egyetlen rossz megjegyzés sem hangzott el. Mindannyian tudtuk, rengeteg energiát fektettünk abba, hogy kétszer is felálljunk a padlóról. A vezetőedzőnk csak röviden értékelt, mindenkinek gratulált, s ő is a hozzáállást emelte ki. Bár ezúttal elmaradt a győzelem, nagyon hosszú a bajnokság, továbbra is igyekszünk gyűjtögetni a pontokat, és a végén majd kiderül, hogy mennyire eredményes munkát végeztünk.

(A Nemzeti Sport, az nso.hu, a Ferencváros és a DVSC hivatalos honlapja, valamint az MLSZ Adatbankja alapján)