Kemény Tibor

A jó felépí­tésű, gyors játékos lendületes elfutások után pontosan adott be és bátran vállalkozott lövésre is. Hátrányt jelentett viszont számára, hogy csak bal lábbal rúgott jól. Fejjátéka sem volt kifogástalan. E hiányosságok ellenére megbí­zható, hasznos csatárnak bizonyult a legjobbak között is.

Tizenöt esztendős volt, amikor először öltötte fel a zöld-fehér mezt. Akkoriban ez nagy eseményt jelentett egy kisdiák életében. így emlékezett vissza a hófehér hajú Kemény Tibor:

– Az egyik tanárom kivitt az Üllői úti pályára. Rövid ideig játszottam Izsák Zsazsa bácsi előtt, aki úgy döntött, hogy leigazolnak az FTC-hez. Nehéz szavakba önteni, hogy mit jelentett számomra. Bekerültem a bajnokságot nyert FTC amatőr csapatába, majd elérkezett a nagy nap: leszerződtem a Ferencváros profi csapatához 1933-ban.

Kohut utódjaként, rendkí­vül gyorssasággal száguldozott a balszélen. Kitűnően fejelt és pontos beadásaiból a belsők is sok gólt fejeltek. Önzetlensége közismert volt, csak akkor vállalkozott lövésre, ha biztos volt a dolgában.

– Tudtam, mikor kell beindulnom, s a labda átvételekor nem torpantam meg: jobbal vettem át, s ballal vezettem tovább, azzal adtam be, azzal lőttem, mert a bal lábam volt az én igazi jobb lábam. Hat évet töltöttem el a Fradi profi csapatában, sok szép emlék, felejthetetlen kupamérkőzések, diadalok kötöttek az Üllői úthoz. 1939-ben búcsúztam a zöld meztől a skopjei találkozón.

A Gammában fejezte be élvonalbeli szereplését, majd ő is edzőként tevékenykedett. Az MTK-nál, az Újpestnél és több vidéki csapatnál is dolgozott. Oktatta a labdarúgókat Ghánában, Csehszlovákiában és Görögországban is. Idős korában pedig visszatért az egykori sikerek helyszí­nére, az Üllői útra.

Egyszer még pályára is lépett. Az FTC 1000. nemzetközi meccsén ő végezte az ünnepélyes kezdőrúgást (1975. október 1. FTC – Brno 7-1).

(Nagy Béla, Antal Zoltán és Hoffer József í­rásainak felhasználásával)