1965.IV.21. VVK, Athletic Bilbao – Ferencváros 2:1
VVK 1965-2015: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig
Amikor 1965. április 7-én a bíró hármas sípszavával véget ért a Ferencváros-Bilbao VVK sorozat 4. fordulójának első mérkőzése, mindenki tudta, hogy az egygólos előny birtokában nagyon nehéz visszavágó vár a csapatra a baszkok fővárosában. Jó előjelnek számított, hogy a feszített bajnoki menetrend ellenére, a bilbaói mérkőzést egy hetes „pihenő” előzte meg, amit Mészáros József vezette szakmai stáb megpróbált a lehető legjobban kihasználni. Sérültünk nem volt, így a lehető legjobb összeállításban futhattunk ki a csúszós, mély talajú San Mames stadion gyepére. A mérkőzés előtt hatalmas eső zúdult a városra mely alaposan feláztatta a stadion játékterét. De mielőtt magáról a mérkőzésről esne néhány szó, előtte történt két fontos esemény is.
Az egyik, egy szép gesztus volt a Ferencvárostól. Azok a csapatok, akik fontosnak tartják a múltuk ápolását, emléket is szoktak állítani a klub történelmének. Ebben a két klub nagyon hasonlított egymásra. A Ferencváros stadionjában a Springer-szobor jelképezi a dicső múltat, az Atletico Bilbao stadionjában, a húszas évek legendás játékosának Rafael Moreno Aranzadi, becenevén Pichichi szobra utal arra, hogy a baszk csapatnak is fontosak azok a szimbólumok, melyek az összetartozást, a múlt tiszteletét fejezik ki. A Ferencváros nevében a csapatkapitány, Dalnoki Jenő helyezte el a koszorút a szobornál. Azóta 50 év telt el és mindkét csapat stadionja „megújult”, helyesebben újjáépült. A Bilbao arénája, a Estadion San Mamés 2013 nyarán, a Ferencváros szentélye, a Groumapa aréna 2014-ben került átadásra. Mindkét stadion a régi helyén épült, nálunk a Springer-szobor mellett már Albert Flórián szobra is áll. Érdekesség, hogy 1965-ben a Springer-szobor a stadionon belül volt (az avatás óta), addig az új arénában a főbejárat elé került. A baszkok új stadionjában éppen fordított a helyzet, ott Pichichi szoba „kintről”, a stadionon belülre került, a játékoskijáró folyosójára.
A másik esemény a bírói öltözőben zajlott. Az akkori szabályok értelmében, a mérkőzés előtt negyed órával sorsolással döntötték el, hogy ha a visszavágó nem dönt a továbbjutásról (ekkor még nem számítottak az idegenben lőtt gólok), akkor a harmadik mérkőzést hol rendezzék meg. Tény, hogy elég szerencsétlen megoldást választottak akkoriban, de mivel a szerencse újra a Fradinak kedvezett (immáron másodszor – és nem utoljára), így Alberték már úgy futhattak ki a pályára, hogy tudták, egy esetleges egy gólos vereség után a harmadik mérkőzésre Budapesten kerül sor. Ettől függetlenül a csapat nem az eredmény tartására törekedett. A gólunkra nem is kellett sokáig várni, hiszen a 14. percben egy parádés Varga Zoli góllal megszereztük a vezetést. A Fradi legendája Bilbaóban egy gyors lefordulás után, 25 méterről, ballal bombázott a válogatott kapus, Iribar hálójába!
A gól talán egy kicsit jobban megnyugtatta a csapatot, a lendület alább hagyott és feljöttek a baszkok. Amikor már mindenki az óráját leste, jött az egyenlítés. Egy hazai szöglet után sorra hibáztak a védőink, a labda Arieta I. elé került, aki a meglepett Géczi feje fölött bombázta a labdát a kapunkba. Eneko Arieta volt az idősebb és a híresebb játékos a két testvér közül. Éveken át játszottak együtt a Bilbaoban, Eneko pályafutása során csak a baszk csapatot erősítette és spanyol gólkirályi címet szerzett. 15 bajnoki szezon, 3 bajnoki cím, 170 gól – a hűség, a klubszeretet és egy nagyszerű játékos pályafutása néhány statisztika adatba sűrítve. Az öccse, Anton is egy életre kötelezte el magát, ő 10 évig szolgálta szeretett csapatát.
A második félidő Fradi támadásokkal indult, Albert, Varga és Fenyvesi lövések után, ha a 60. percben a svájci bíró megadja Albert Flóri buktatásáért a jogos büntetőt, talán végérvényesen eldől a továbbjutás. A sípszó elmaradt, és a mély talajon a második félidő közepére elfáradtak a csapatok. A „sárdagasztásból” a baszk csapat került ki győztesen, hiszen a 76. percben egy kapu előtt kavarodásból a Bilbao gólkirálya, Arieta I. (ki más?) szerzett gólt. A mérkőzés utolsó perceiben a Fradi inkább a labdatartásra törekedett, hiszen ahogy említettem már, a 2:1-es vereség azt jelentette számunkra, hogy a kedvező sorsolás miatt, a folytatásra Budapesten kerül sor. A Népsport leírása alapján is döntetlent érdemeltünk volna, de mivel vereség lett a vége, így készülni kellett a mindent eldöntő harmadik mérkőzésre.
Annak ellenére, hogy hazai pályán vívhattuk ki a továbbjutást, a szurkolók tudták, nehéz mérkőzésre van kilátás. Mert bár az 1965-s Fradiban olyan „tengely” alkotta a csapatot, mint Géczi, Mátrai, Varga és Albert, de a Bilbao csapata is fel tudott „vonultatni” egy kiváló négyest: Iribar, Aguirre és a két Arieta testvér.
Vajon közülük ki fogja a főszerepet játszani május 13-án? Vagy talán más lép előre és dönti el a továbbjutást?
– lalolib –
1964.09.09., Népstadion: Ferencváros – ZJS Brno: 2-0, VVK 1. forduló 1. mérkőzés 1964.09.16., Brno: ZJS Brno – Ferencváros: 1-0, VVK 1. forduló visszavágó 1964.10.28., Bécs: Wiener SC – Ferencváros: 1-0, VVK 2. forduló 1. mérkőzés 1964.11.04., Népstadion: Ferencváros – Wiener SC: 2-1, VVK 2. forduló visszavágó 1964.11.18., Népstadion, Ferencváros – Wiener SC: 2-0, VVK 2. forduló 3. mérkőzés 1965.03.10., Róma, AS Roma – Ferencváros: 1-2, VVK 3. forduló 1. mérkőzés 1965.03.17., Népstadion: Ferencváros – AS Roma: 1-0, VVK 3. forduló visszavágó 1965.04.07., Népstadion: Ferencváros – Athletic Bilbao: 1-0, VVK 4. forduló 1. mérkőzés
Vélemény, hozzászólás?