Külföldön járva egyáltalán nem meglepő, ha valamely ismert futballklub stadionjában találunk egy múzeumot, amelyben az illető egyesület labdarúgói által szerzett trófeákat és az elmúlt sok évtized írásos és tárgyi emlékeit csodálhatjuk meg. E csapatok múltjáról pedig különböző, a klubok által megjelentetett újságokban, könyvekben olvashatunk rengeteg érdekességet.
Magyarországon a Ferencvárosi Torna Club büszkélkedhet ilyen múzeummal és azzal, hogy történetét hozzáértő módon feldolgozták. Mindez egy olyan ember érdeme, aki közel négy évtizedig töltötte mindennapjait a klubban. Hatalmas munkával, elképesztő mennyiségű dokumentumot gyűjtött össze és rendszerezett, mindent megtudott szeretett egyesületéről, amit csak lehetett. Az 1899-es klubalapítás óta eltelt százhét év történelmét nála jobban senki nem ismerte, különös tekintettel a labdarúgó-szakosztályra. A könyvtárakban fellelhető újságokon, könyveken kívül számtalan egyedi írásos és tárgyi emléket olvasott át, nézett meg, s helyezett el a ferencvárosi történelemben.
A neve fogalom. Munkássága felbecsülhetetlen értékű, s az ember bizony, óhatatlanul is elgondolkodik: ha ő nem érezte volna élete értelmének a Ferencváros múltjának és jelenének felkutatását és megörökítését, akkor mit tudnánk ma Magyarország legnépszerűbb sportegyesületéről, legkedveltebb futballcsapatáról?
Mindannyiunk szerencséjére Nagy Béla feltette az életét az FTC, a Fradi szolgálatára, és neki köszönhetően ma már szinte nyitott könyv a Fradi története. Amit ő nem tudott, az nem is volt – bár saját bevallása szerint időről időre talált újabb dokumentumokat, hozzájutott újabb információkhoz a múltból.
Nagy Béla a Ferencvárosi Torna Club egyik legendája, akinek emlékét örökre megőrizzük, munkáit a lehetőségeink szerint bemutatjuk, és folytatni kívánjuk. Hiszen 2006. március 26-án csak Nagy Béla földi élete ért véget, a szellemisége és a Ferencvárosi Torna Club története nem, mert az folytatódni fog, ahogy azt daloljuk is: “míg a Földön ember lesz”.
Vélemény, hozzászólás?