Fájó szívvel búcsúzunk!

Drága Karcsikám!

Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá. Az oldalunkon emléked örökké élni fog.

Tizenegy éve még ott álltál a Tizedes utcai erkélyeteken és meghatódva tekintettél le ránk a „Tanár Úr” emléktáblájának avatóján, ma már az égiek közül integetsz.

„Érdekes dolog az emlékezés. Néha csak felütjük a fényképalbumot vagy a lexikont, rábökünk egy képre egy szóra és máris a célhoz érünk. Néha meg addig keresgetünk és kutatunk, míg csak azon kapjuk magunkat, hogy már órák teltek el és hiába akar a jelen visszakényszeríteni a hétköznapok szürkeségéhez, már az elébünk táruló múlt fogságába estünk. Szabadulni meg nem nagyon akarunk, mert amit ott látunk és amit ott olvasunk az annyira kedves a szívünknek, hogy legszívesebben örökre ott maradnánk.”