A ferencvárosi születésű balösszekötő élvonalbeli szereplése a Fradihoz fűződik.
Az FTC ifi bajnokcsapatából, óriási tehetségként – Didi becenévvel – került fel az első csapathoz.
Első bajnoki meccsén, az Üllői úton rendezett az SBTC elleni találkozón rögtön góllal mutatkozott be!
Azután a sikerek – részben sérülés miatt is – elmaradtak, mint ahogy ő is az Üllői útról.
Tíz év után alacsonyabb osztályban folytatta (Oroszlány, BVSC, Budafok, Ganz MÁVAG, Építők) pályafutását, majd 30 évesen szögre akasztotta a stoplist.
*
Jelentős sikereit edzőként érte el: a Videoton, majd 1981 után a Rába ETO fémjelezte munkásságát. Bajnoki aranyérmes volt a Rába ETO-val (2x), majd az MTK-VM-mel is.
Ezt követően szövetségi kapitány volt kétszer is. Közben illetve utána edzősködött a Bp. Honvéd, Győr, Vasas, Diósgyőr, Szeged, a Videoton, majd a Pápa és Vác csapatainál.
Verebes a ötödik olyan egykori ferencvárosi labdarúgó, akit a későbbiekben szövetségi kapitányként alkalmaztak. Ilyen szempontból Tóth-Potya István, Pataki Mihály, Bukovi Márton és Dr. Lakat Károly „utóda” a magyar szövetségi kapitányok között.
Egy interjúban így vallott ferencvárosi éveiről:
– Az Ön személyes életében, mi a legnagyobb élmény a Fradival kapcsolatosan?
– Az, hogy ott tölthettem a fiatalságomat és olyan edzőkkel dolgoztam, mint Száger Misi bácsi, aki a második apám volt, Tátrai Pubi, vagy Csanádi Árpi. Együtt játszhattam Alberttel és óriási szerencsénk volt, hogy mi az ifiben a nagycsapat előtt léphettünk pályára. Nagy élmény volt, hogy megnyertük az ifi bajnokságot, de a legnagyobb élmény, hogy Flórinak egy ízben sikerült gólpasszt adnom, aminek a képe még ma is itt van a fejemben.
(Nagy Béla írásainak felhasználásával)
Vélemény, hozzászólás?