Brazil-magyar futballcsaták
A Fradi Dél-Amerikában (1929,1931)
Végigtekintettük a magyar és a brazil válogatott hivatalos mérkőzéseit, az olimpiai csapatok küzdelmeit, következzenek a felkészülési meccsek, barátságos találkozók.
Magyarországon 1926-ban bevezették – pontosabban szólva engedélyezték – a profizmust a labdarúgásban. Egyrészt a külföldi példák ösztönözték erre az MLSZ-t, másrészt a külföld felé kacsingató focisták itthon tartása volt a cél. A szervezeten belül profi és amatőr al-szövetség jött létre. Az 1926-27-es „profi” bajnokság első osztályában tíz csapat vett részt, ebből nyolc volt budapesti. Az első győztes a Ferencváros FC lett, az Újpest FC előtt.
A profi klubok, amelyeknek fő részvényese általában az anyaegyesület volt, új nevet vettek fel. így például az FTC, mint fő tulajdonos megmaradt, és az egyik szakosztálya a Ferencvárosi FC lett. Hasonlóan új névvel indult az MTK-nál a Hungária FC, az UTE-nél az Újpest FC, s hogy vidéki példát is hozzunk, Szegeden ekkor alakult a Szegedi AK-ból a Bástya SC.
A tiszta profi bajnokság 1935-ig tartott, mivel sorra a csőd szélére kerültek a profi klubok. Az MLSZ, hogy a teljes összeomlást megelőzze, engedélyezte az amatőr játékosok pályára lépését is. Ettől kezdve az amatőr és a profi játékosok együtt küzdöttek a Nemzeti Bajnokságban. Ennek a rövidítése az NB, amely a mai napig fennmaradt, megtoldva az utóbbi években a szponzorok nevével.
A profi időszak alatt a sikeres és népszerű egyesületek a téli és nyári pihenő szakaszban túrákat szerveztek, mérkőzéseket kötöttek le külföldön a jó bevétel reményében. Az egyik utazási célpont Dél-Amerika volt, ahol a nagyszámú közönség biztosította a nyereséges utazást.
Sokszor csak másodrangú szempont volt az ellenfél játéktudása, vagy az eredmény, hiszen a csapatok elsősorban a kasszát akarták hizlalni, ami természetesen fontos szempont, hiszen az elsőrendű cél a klub fennmaradása. Tudjuk a mai példákból, hogy milyen nehéz egy profi klub élete.
Akkoriban az amerikai földrészre eljutni nem volt egyszerű, hosszú, csaknem kéthetes hajóútra kellett készülni, annak minden szépségével és gyötrelmével.
1929-ben a Ferencváros a magyar klubok közül elsőként indult Dél-Amerikába. Genováig vonattal, majd onnan egy luxushajóval Rio de Janeiróba, a végső cél Sao Paulo volt. A tervek szerint itt játszotta első mérkőzését a Fradi. A kuriózumnak számító tengerentúli utazásról részletesen beszámolt a sajtó, a tengeri betegséggel küszködőkről éppúgy, mint a römicsatákról, a délutáni edzésekről és az esti táncmulatságokról is, ahol a ferencvárosi legények vitték a prímet.
A hajón, pontosabban a hajófenékben, a szegénység elől menekülők ezrei zsúfolódtak össze, akik a „nagy lehetőséget” akarták a távoli kontinensen megtalálni. A kivándorlók nagy részének csalódnia kellett, Dél-Amerikában ugyanaz a szegénység fogadta őket, mint amit maguk mögött hagytak az öreg kontinensen, a gazdasági világválság a távoli földrészt sem kerülte el.
A zöld-fehéreket szállító hajó június 20-án este érkezett meg a santosi kikötőbe, innen játékosaink vonattal tették meg az utat Sao Paulóig. A pályaudvaron több száz lelkes, ott élő magyar fogadta labdarúgóinkat.
Az első pár nap rövid edzésekkel telt. Néhány helyi mérkőzést is megtekintettek a fiúk és az volt a véleményük, hogy a brazil futball nem is annyira különleges, mint azt otthon emlegetik. Kohut, a balszélső úgy látta, hogy a brazilok gyorsak, de technikai felkészültségük nem éri el a magyarokét. (Rég volt, szép volt…)
(könyvrészlet)
Szerző: Hetyei László
Kiadta: Aposztróf Kiadó, 2007
Az egyik kedvenc könyvem! Ehhez hozzátartozik, hogy imádom a brazil focit.