Cini és a többiek
Az, hogy Karinthy Ferenc, népszerűbb nevén Cini fradista volt, s a zöld-fehéreknél vízipólózott, mindenki pontosan tudta. Jópár műve tanúskodott erről, például a Ferencvárosi szív. Cini kiválóan ismerte a fradisták lelkületét. De miként vonzódott ő a klubhoz? Hogy látta ezt egy – talán nem is annyira – kívülálló? Dr. Kárpáti „Gyurika” vall erről ebben a munkában. Peterdi Pál segített neki abban, hogy gondolatait nem csekély iróniával fűszerezze.
Kevéssé köztudott, hogy Cini egykor a klub vízilabda szakosztályának elnöke volt. Abban persze, hogy erről csak keveseknek volt fogalma, a „kis Karinthynak” is bőségesen volt szerepe, hiszen ha nem ment a csapatnak, akkor valahogy ő sem szívesen látogatta a mérkőzéseket. Sőt, lehetőleg igyekezett láthatatlanná válni. Kárpáti és Karinthy egy telefonbeszélgetése is híven tükrözi ezt:
– Halló.
– Halló, kivel beszélek?
– Itt Kárpáti György.– Kicsoda?
– Mondom: Kárpáti György.– Az kicsoda?
– Most mit marháskodsz?– Egy pillanat. Nem tudom, mi jogosította fel önt, hogy ilyen hangon beszéljen velem.
– Halló, nem Karinthy lakás?– Itt Viczenik Géza okleveles féregirtó. Kérem, adja meg uraságod címét és én azonnal indulok a vadászgörénnyel…
Aztán 1984-ben váratlan fordulat történt. Szívós István edzősködésével egyre feljebb és feljebb tornászta magát a csapat. Cinit mintha kicserélték volna „A belváros minden pontján felbukkan. Sétál, mutatja magát. Az ismerősöket megszólításával tünteti ki és egyes szám első személyben beszél: – Tegnap megvertem Rusoránékat”. Utalván arra, hogy a Fradi legyőzte a Vasast. Karinthy még bölcs taktikai tanácsokkal is ellátta az edzőt: „Legokosabb lenne, ha több gólt lőnénk, mint az ellenfél”.
Karinthy előszeretettel osztotta meg élményeit írótársaival, az akkoriban már aggastyán Zelk Zoltánnal és Örkény Istvánnal, akivel körülbelül annyit ugrathatták egymást, mint egykor édesapja, Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső.
Ezt a művet elsősorban nem azoknak ajánljuk, akik a Fradiról alkotott tárgyi tudásukat kívánják pallérozni. Inkább azoknak, akik néhány kellemes pillanatot akarnak szerezni maguknak – akár egy kiadósabb vereség után.
Na igen, a „Fradiszerelem” rabjává vált sok író is. Persze nem biztos, hogy minden úgy történt, ahogy leírták, talán még az eredményre sem emlékeznek jól, de olyan legendákat költenek, amelyeket ha évtizedek múltán elolvasunk, úgy érezzük, mi is ott vagyunk a lelátón, s a saját szemünkkel látjuk a régmúlt kedvenceit.
–
Szerzők: Dr. Kárpáti György – Peterdi Pál
(Sport Kiadó, Budapest, 1985.)
-R.T.-
Jó ízlésed van! 🙂
Mai napig az egyik kedvenc könyvem, pont júliusban olvastam el újra. 🙂