Cini és a többiek

Az, hogy Karinthy Ferenc, népszerűbb nevén Cini fradista volt, s a zöld-fehéreknél ví­zipólózott, mindenki pontosan tudta. Jópár műve tanúskodott erről, például a Ferencvárosi szí­v. Cini kiválóan ismerte a fradisták lelkületét. De miként vonzódott ő a klubhoz? Hogy látta ezt egy – talán nem is annyira – kí­vülálló? Dr. Kárpáti „Gyurika” vall erről ebben a munkában. Peterdi Pál segí­tett neki abban, hogy gondolatait nem csekély iróniával fűszerezze.

Kevéssé köztudott, hogy Cini egykor a klub ví­zilabda szakosztályának elnöke volt. Abban persze, hogy erről csak keveseknek volt fogalma, a „kis Karinthynak” is bőségesen volt szerepe, hiszen ha nem ment a csapatnak, akkor valahogy ő sem szí­vesen látogatta a mérkőzéseket. Sőt, lehetőleg igyekezett láthatatlanná válni. Kárpáti és Karinthy egy telefonbeszélgetése is hí­ven tükrözi ezt:

– Halló.

– Halló, kivel beszélek?
– Itt Kárpáti György.

– Kicsoda?
– Mondom: Kárpáti György.

– Az kicsoda?
– Most mit marháskodsz?

– Egy pillanat. Nem tudom, mi jogosí­totta fel önt, hogy ilyen hangon beszéljen velem.
– Halló, nem Karinthy lakás?

– Itt Viczenik Géza okleveles féregirtó. Kérem, adja meg uraságod cí­mét és én azonnal indulok a vadászgörénnyel…

Aztán 1984-ben váratlan fordulat történt. Szí­vós István edzősködésével egyre feljebb és feljebb tornászta magát a csapat. Cinit mintha kicserélték volna „A belváros minden pontján felbukkan. Sétál, mutatja magát. Az ismerősöket megszólí­tásával tünteti ki és egyes szám első személyben beszél: – Tegnap megvertem Rusoránékat”. Utalván arra, hogy a Fradi legyőzte a Vasast. Karinthy még bölcs taktikai tanácsokkal is ellátta az edzőt: „Legokosabb lenne, ha több gólt lőnénk, mint az ellenfél”.

Karinthy előszeretettel osztotta meg élményeit í­rótársaival, az akkoriban már aggastyán Zelk Zoltánnal és Örkény Istvánnal, akivel körülbelül annyit ugrathatták egymást, mint egykor édesapja, Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső.

Ezt a művet elsősorban nem azoknak ajánljuk, akik a Fradiról alkotott tárgyi tudásukat kí­vánják pallérozni. Inkább azoknak, akik néhány kellemes pillanatot akarnak szerezni maguknak – akár egy kiadósabb vereség után.

Na igen, a „Fradiszerelem” rabjává vált sok í­ró is. Persze nem biztos, hogy minden úgy történt, ahogy leí­rták, talán még az eredményre sem emlékeznek jól, de olyan legendákat költenek, amelyeket ha évtizedek múltán elolvasunk, úgy érezzük, mi is ott vagyunk a lelátón, s a saját szemünkkel látjuk a régmúlt kedvenceit.

–

Szerzők: Dr. Kárpáti György – Peterdi Pál
(Sport Kiadó, Budapest, 1985.)

-R.T.-