Fradista anekdoták: Markos Imre és a magyar válogatott zöld-fehérben

Hangképek a Markos-show-ból.

Mai szóhasználattal azt mondhatnók: „óriási fazon”. Igen, ez ráillik Markos Imrére. A Bocskai pöttöm, de annál nagyobb tudású jobbszélsője nem tartozott éppenséggel a szószátyárok közé, de ha megszólalt — felderültek az arcok. Kéthetes túrára minimum 10 kiló kolbásszal és 5 kiló szalonnával állí­tott be. Amint lepakolta a cókmókját, fájdalmasan jelentette be:

— Farkaséhes vagyok! Remélem hoztatok kártyát.

Mert nemcsak a hasát szerette, hanem a zsugát is.

A Fradi zöld-fehér csí­kos trikójában futott ki a válogatott a Hungária úti pályára a csehszlovákok ellen 1935 szeptemberében.

Úgy alakult, hogy mindkét együttes piros-fehér szí­nösszeállí­tással „készült” a találkozóra. A publikum néhány másodpercig elképedve bámult, aztán felcsattant a vastaps. Különösen a franzstadtiakat tömörí­tő B-közép volt elemében.

— A kutyafáját, de jól mutat Markos zöld-fehérben — sóhajtoztak a fradisták.

A debreceni csatár felnézett a tribünre, és faarccal mondta:

— Hiába álmodoztok, gyerekek!

Nemcsak a Fradivá átvedlett magyar válogatott okozott feltűnést, hanem a csehszlovákok kapusa is. Klenovec elképesztően hosszú legény volt, majdnem földig érő karral. Természetesen azonnal megindult a jópofáskodás. Markos is beszállt egy megjegyzéssel:

— Meglátjátok, az lesz a Nemzeti Sport tudósí­tásában, hogy szokásomhoz hí­ven jó erősen fölé lőttem, de Klenovec azt is könnyedén lehúzta…

*

Majdhogynem í­gy történt. Klenovec egymás után kapkodta le a magas beadásokat, hamar megmutatta, hogy őt a levegőben nem lehet zavarba hozni. Markos gondterhelten szólt ki a kispadon ülőkhöz:

— Ennek csak olyan magas gólt lehetne rúgni, amelyik már fölé megy…

*

Közvetlenül a meccs előtt azt a hí­rt hozták az Öltözőbe, hogy egy mozitulajdonos 100 pengőt ajánlott fel az első gól szerzőjének. Imre barátunk azonnal javasolta:

— Gyerekek, osszuk el inkább a pénzt testvériesen!

Az ügy pikantériája: Magyarország—Csehszlovákia 1:0. Gólszerző: Markos.

*

Nem akármilyen gól volt az az egyszemke. Markos már régen megbeszélte magával, hogy magas lövéssel nem próbálkozik, Klenovec csak vigyorogna rajta. Így aztán egy alkalommal beadást szí­nlelt, a csehszlovák kapus ellépett a „rövid” sarok mellől, a debreceni szélső pedig vérlází­tóan szemtelen mozdulattal bepaskolta a labdát a kapufa és a kapus lába közti arasznyi résen. Gálád trükk volt, utána percekig tombolt a lelkesedés.

— Azannyát! Láttad? Hogy becsapta Markos a kapust…
— Mit mondjak, engem is becsapott.
— Hogyhogy?
— Fogadtam volna, hogy mellélövi…

*

Markos Imre

Nagyságát minden ömlengésnél szebben példázza egy párbeszéd. Szereplői klasszikusok. Aszlányi Károly, a tragikusan fiatalon elhunyt í­ró és hí­rlapí­ró, valamint dr. Sárosi György világklasszis.

Egy osztrák meccs előtt a szí­vesen autózó (ez lett a végzete) Aszlányi meglátogatta a Mátrában a sérülését ápolgató Sárosi Gyurit, elbeszélgettek, majd megkérdezte tőle:

— Hogyan állí­tanád össze a csapatot, Gyuri?
— Én a legszí­vesebben mindenkit betennék — igyekezett elhárí­tani a szí­nvallást a szerény ferencvárosi csatár.
— Nem is volna rossz — merengett Aszlányi — 200 emberrel kiállni a sógorok ellen. Mégis, a 200-ból nevezz meg tizenegyet!
— Hát, pillanatnyilag tizenegyet nem tudok, csak egyet…
— Ki az?
— Markos Imre…

-Részlet: Kő András -Török Péter A magyar futball anekdotakincse-