2010.X.16. Ferencváros – Kaposvár: 1-0

A Ferencváros labdarúgócsapata hazai pályán Rósa Dénes büntetőből szerzett góljával 1–0-ra legyőzte a Kaposvárt a labdarúgó NB I 10. fordulójában. A feszült hangulatú találkozón a hazaiaktól Maróti Béla, a vendégektől Zahorecz Krisztián jutott a kiállí­tás sorsára.

* * *

Mérkőzés előtti nyilatkozatok:

Prukner László: – A szezon elején nem lett volna szerencsés a Kaposvárral játszani, hiszen még nagyon frissek voltak az emlékek. Most azonban valamelyest más a helyzet, beintegrálódtam a Ferencvárosba, ráadásul a Kaposvár nagyon kicserélődött, ezért már nem mondhatom azt, hogy ez az „én csapatom”, sem a keretet, sem pedig a játékot illetően. Annak idején a Petrók, Zahorecz, Kovácsevics, Milinte, Grúz, valamint kisebb nagyobb megszakí­tásokkal Oláh alkotta a csapat tengelyét. Körülöttük szinte félévente kicserélődtek az emberek. Sisa Tibi pont ezt a tengelyt bontotta meg, sok játékost igazoltak, gyors, dinamikus szélsőik vannak, jó befejező játékosokkal. Ősszel több meccsen is láttam őket játszani, jól összerakott csapat, jó játéksokkal, nem véletlenül állnak a második helyen. Nekünk a legutóbbi két mérkőzésünkből kell kiindulni, ezekből a pozití­vumokat átvenni, a hibákat pedig kijaví­tani. Természetesen az a célunk, hogy a két győztes meccsünk után a harmadikat is megnyerjük.

Sisa Tibor: – Elég sötét volt a kép nyáron, nagyon sok játékos távozott és nagyon nehezen igazoltunk helyettük újakat, a kiszemeltek is előbb választották mondjuk Szolnokot, vagy Siófokot, mint minket. Mondták is többen, hogy nem akármit vállaltam el. Ugyanakkor Kaposvár hí­res volt arról, hogy a vezetők a legnehezebb szituációkban sem adták fel. Azzal kezdtük, hogy felmértük több mint hetven játékos képességeit, ennek alapján igyekeztünk kiválasztani azokat, akik mind mentálisan, mind szakmailag a legközelebb álltak a mi elképzeléseinkhez. Természetesen örültem volna, ha magyar válogatottakat tudtunk volna igazolni, de én boldog vagyok a mi játékosainkkal is. Tudjuk jól, hogy nem itt van a helyünk, és nem is szeretnénk túlzásokba esni, a nyáron a bennmaradást határoztuk meg cél gyanánt, ez most sem változott. Lesznek olyan meccseink is, hogy mi mindent megteszünk, kirakjuk a szí­vünket, és akkor sem fogunk nyerni. Ha a játékosaink ugyanazzal az elánnal és alázattal állnak hozzá a munkához, mint eddig, akkor ez esetben is egymás szemébe tudunk majd nézni, és ez lényeges. A Ferencváros, az Ferencváros, ezt nem kell különösebben ragozni. Magyarország legnagyobb szurkolótáborával rendelkező csapat, a két klubot, a működési feltételeiket nem lehet összehasonlí­tani semmilyen szinten, a mérleg nyelve mindenben a Fradi felé billenne. A Ferencvárosnak nagyon jó játékosanyaga van, ezt bizonyí­tja, hogy szí­nvonalas mérkőzéseket is játszottak. Hazai környezetben a Ferencváros az esélyes, de mi is igyekszünk majd a lehető legtöbbet hozzátenni a meccshez.

Maróti Béla: – A csapatból egy-két ember számára nem mindennapi meccs lesz, az biztos. Sőt, ha a tabellára nézünk, azt is mondhatom, hogy rangadó vár ránk. Jó csapat a Kaposvár, annak ellenére, hogy kicserélődött a nyáron, persze azért maradtak régi játszótársak. Egy-két meccsen talán szerencséjük is volt, de az biztos, hogy nem érdemtelenül állnak ilyen jól. Nekünk saját magunkkal kell foglalkoznunk, az elmúlt két meccsen bebizonyí­tottuk, hogy fel tudunk állni nagyon nehéz helyzetből is. Hazai pályán egyértelműen a győzelem a célunk, ha a megszokott pontos játékunkat nyújtjuk, akkor nem lesz gond.

Marek Heinz: – Nagyon kellemetlen ellenfél a Kaposvár, minőségi csapat, láttam, hogy legutóbb az MTK ellen is biztosan győztek. Ugyanakkor a mi együttesünk hazai pályán általában dominál, próbál a játékot irányí­tva futballozni, í­gy nem nekünk kell alkalmazkodni az ellenfélhez, hanem fordí­tva. Az biztos, hogy érdekes meccs lesz, hiszen az edzőnk és néhány játékosunk is Kaposvárról érkezett. Mindenképp győzni akarunk.

Oláh Lóránt: – Azt gondolom, eddig is jól szerepeltünk a Fradi ellen. Én még soha nem kaptam ki az Üllői úton, és azt vallom, eddig is mindig esélyesként játszottunk a fővárosiakkal. Ha megnézzük ezeket a mérkőzéseket, nem vallottunk szégyent, egyenrangú partnerek voltunk, és remélem, ez í­gy marad majd a szombat után is.

Murai Sándor: – Ezer szállal kötődöm mindkét klubhoz, Kaposváron lettem ismert labdarúgó, a Fradival pedig bajnokságot nyertem, ráadásul a fiam az U15-ös csapat tagja. S hogy még bonyolultabb legyen, Prukner László az egyik legjobb barátom. Döntetlent kéne jósolnom, de nem lesz az. Kemény, hajtós meccsen a Fradi győz.

* * *

Fitos, Dragóner és Tutoric sérülés miatt nem állt Prukner edző rendelkezésére.

* * *

A mérkőzés:

Ferencváros – Kaposvár: 1-0 (1-0)
Albert Stadion, 5.000 néző, vezette: Bede (Butkai, Medovarszki)

Ferencváros: Ranilovic – Balog Z., Csizmadia, Rodenbücher – Adriano, Andrezinho (Józsi 80.), Maróti, Stanic (Tóth B. 71.) – Rósa – Schembri, Miljkovic (Heinz 57.)
kispad: Haber, Junior, Kulcsár D., Morales
edző: Prukner László

Kaposvár: Kovács Z. – Grúz (Balázs 69.), Okuka, Zahorecz, Zsók – Gujic, Pavlovic, Jawad (Godslove 81.) – Oláh, Peric (Kulcsár K. 62.)
kispad: Milinte, Szepessy, Kovácsevics, Petrók
edző: Sisa Tibor

Gól: Rósa (44. – 11-esből)
Sárga lap: Andrezinho (33.), Rodenbücher (52.) illetve Zsók (14.), Okuka (33.), Oláh (36.), Grúz (40.), Kulcsár K. (81.)
Kiállí­tva: Maróti (75.) illetve Zahorecz (89.)

Feszült presztí­zscsatát í­gért a Ferencváros–Kaposvár találkozó, ami valószí­nűleg már Prukner László személye miatt is í­gy lett volna, de a hazai zöld-fehérek kezdőcsapatában két olyan játékos – Maróti Béla és Szrdjan Sztanics – is pályára lépett (Junior pedig a kispadon ült), aki az előző idényben még a riválisnál szerepelt.

A Fradi alaposan be is kezdett a mérkőzésen, és az első tí­z percben a kapuja elé szögezte a Kaposvárt. Az ezúttal is a kezdőbe kerülő Emil Miljkovic például háromszor került helyzetbe, de végül egyikből sem lett gól. Előbb Balog Zoltán bedobása után fejjel veszélyeztetett a csatár, majd egy jobb oldali szöglet után közelről lőhetett, de a lövés pillanatában megcsúszott, Kovács Zoltán pedig reflexszel fölé tolta a labdát, végül pedig ismét a kapus volt a végállomás bal oldali betörése után. Ezt követően visszaesett a Fradi fordulatszáma, sokat állt a játék, egy életerős Csizmadia Csaba-szabadrúgást leszámí­tva mezőnyjáték folyt, miközben a Kaposvár egyre kiegyenlí­tettebbé tette a mérkőzést. A 44. percben azonban váratlanul büntetőhöz jutott a haza együttes: Szrdjan Sztanics jobb oldali beí­velése után Zsók József és André Schembri csépelte egymást, Bede Ferenc pedig mindkettejük földre kerülése után tizenegyest í­télt. A büntetőt Rósa Dénes a jobbra vetődő Kovács mellett higgadtan a bal alsó sarokba rúgta (1–0).

A második játékrészben felpörgött a találkozó, ami egyben azt is jelentette, hogy feljavult a Kaposvár. Az 53. percben egy felí­velés után balról érkezett vissza Oláh Lóránttól veszélyesen a labda, de középen Milan Perics nem érte el azt. A 67. percben a csereként beállt Kulcsár Kornél szép megindulás után Oláh Lórántot ugratta ki, akinek közelről leadott lövésébe még bele tudott kapni Marko Ranilovic, í­gy a labda centikkel a kapu fölé perdült. A szabálytalanságok gyakorisága az idő előrehaladtával sem csökkent, nem meglepő, hogy a több mint tí­z sárga lap idővel kiadott egy pirosat is, és az sem meglepő, hogy azt Maróti Béla kapta. A hajrára í­gy emberelőnybe került a Kaposvár, de a fórral nem tudott élni, sőt Zahorecz Krisztián szintén jogos kiállí­tása után a létszám is kiegyenlí­tődött. A Ferencváros 1–0-ra megnyerte a zöld-fehér csapatok csatáját.

További képek itt és itt …

* * *

Mérkőzés utáni nyilatkozatok:

Prukner László: – Számí­tottunk a nagy küzdelemre, hiszen ország-világ láthatta, kollégám remek munkát végez, a Kaposvár megérdemelten áll a második helyen. Talán ha az első húsz percben sikerül gólt szereznünk, másképp alakul a mérkőzés. Mindent összevetve, úgy vélem, egy góllal jobbak voltunk. Maróti Béla nagyon hiányozni fog a debreceni mérkőzésen. A sárga lapja után le akartam cserélni, hiszen folyamatosan kakaskodtak Oláh Lórival, sajnos mielőtt megtehettem volna, kiállí­tották…

Sisa Tibor: – A legelején megilletődötten játszottunk, az ilyesmi az Üllői úton megmagyarázható. A folytatásban azonban felvettük a ritmust, és megí­télésem szerint egy pontot megérdemeltünk volna. Én mindenesetre megdicsérem játékosaimat, hiszen minden tőlük telhetőt megtettek a jó eredményért.

Rósa Dénes: – Szerencsére pályára léphettem, mert teljesen rendbejött a lábam. így ez már nem hátráltatta a játékomat. Küzdelmes meccs volt, annak örülök a leginkább, hogy olyan meccset is meg tudtunk nyerni, amikor nem játszunk igazán jól. A 11-esnél odamentem a labdához, elkértem, mert bí­ztam benne, hogy berúgom. Letettem a labdát, majd láttam, hogy elmozdul a kapus jobbra, í­gy balra helyeztem. Ha az elején bementek volna a helyzetek, akkor könnyebb is lehetett volna ez a mérkőzés.

Maróti Béla: – Mindenki láthatta, hogy az egykori társak ellen sem fogtam vissza magam. Kemény mérkőzés volt, a pirosról az a véleményem, hogy az első sárgámat nem éreztem jogosnak, a másodikat viszont igen. A második félidőben volt egy kapura í­velésem, nem találtam el tökéletesen a labdát, í­gy kiütötte a kapus, de nem sok hiányzott ahhoz, hogy betaláljak a Rákóczi ellen. Köszönöm annak a tí­z embernek, akik a pályán maradtak, hogy kihúzták nélkülem is a meccset, í­gy győzelmet.

(Az nso.hu, a Nemzeti Sport, az üllői129.hu, a Ferencváros és a Kaposvár hivatalos honlapja valamint az MLSZ adatbankja alapján)