2010.X.16. Ferencváros – Kaposvár: 1-0
A Ferencváros labdarúgócsapata hazai pályán Rósa Dénes büntetőből szerzett góljával 1–0-ra legyőzte a Kaposvárt a labdarúgó NB I 10. fordulójában. A feszült hangulatú találkozón a hazaiaktól Maróti Béla, a vendégektől Zahorecz Krisztián jutott a kiállítás sorsára.
* * *
Mérkőzés előtti nyilatkozatok:
Prukner László: – A szezon elején nem lett volna szerencsés a Kaposvárral játszani, hiszen még nagyon frissek voltak az emlékek. Most azonban valamelyest más a helyzet, beintegrálódtam a Ferencvárosba, ráadásul a Kaposvár nagyon kicserélődött, ezért már nem mondhatom azt, hogy ez az „én csapatom”, sem a keretet, sem pedig a játékot illetően. Annak idején a Petrók, Zahorecz, Kovácsevics, Milinte, Grúz, valamint kisebb nagyobb megszakításokkal Oláh alkotta a csapat tengelyét. Körülöttük szinte félévente kicserélődtek az emberek. Sisa Tibi pont ezt a tengelyt bontotta meg, sok játékost igazoltak, gyors, dinamikus szélsőik vannak, jó befejező játékosokkal. Ősszel több meccsen is láttam őket játszani, jól összerakott csapat, jó játéksokkal, nem véletlenül állnak a második helyen. Nekünk a legutóbbi két mérkőzésünkből kell kiindulni, ezekből a pozitívumokat átvenni, a hibákat pedig kijavítani. Természetesen az a célunk, hogy a két győztes meccsünk után a harmadikat is megnyerjük.
Sisa Tibor: – Elég sötét volt a kép nyáron, nagyon sok játékos távozott és nagyon nehezen igazoltunk helyettük újakat, a kiszemeltek is előbb választották mondjuk Szolnokot, vagy Siófokot, mint minket. Mondták is többen, hogy nem akármit vállaltam el. Ugyanakkor Kaposvár híres volt arról, hogy a vezetők a legnehezebb szituációkban sem adták fel. Azzal kezdtük, hogy felmértük több mint hetven játékos képességeit, ennek alapján igyekeztünk kiválasztani azokat, akik mind mentálisan, mind szakmailag a legközelebb álltak a mi elképzeléseinkhez. Természetesen örültem volna, ha magyar válogatottakat tudtunk volna igazolni, de én boldog vagyok a mi játékosainkkal is. Tudjuk jól, hogy nem itt van a helyünk, és nem is szeretnénk túlzásokba esni, a nyáron a bennmaradást határoztuk meg cél gyanánt, ez most sem változott. Lesznek olyan meccseink is, hogy mi mindent megteszünk, kirakjuk a szívünket, és akkor sem fogunk nyerni. Ha a játékosaink ugyanazzal az elánnal és alázattal állnak hozzá a munkához, mint eddig, akkor ez esetben is egymás szemébe tudunk majd nézni, és ez lényeges. A Ferencváros, az Ferencváros, ezt nem kell különösebben ragozni. Magyarország legnagyobb szurkolótáborával rendelkező csapat, a két klubot, a működési feltételeiket nem lehet összehasonlítani semmilyen szinten, a mérleg nyelve mindenben a Fradi felé billenne. A Ferencvárosnak nagyon jó játékosanyaga van, ezt bizonyítja, hogy színvonalas mérkőzéseket is játszottak. Hazai környezetben a Ferencváros az esélyes, de mi is igyekszünk majd a lehető legtöbbet hozzátenni a meccshez.
Maróti Béla: – A csapatból egy-két ember számára nem mindennapi meccs lesz, az biztos. Sőt, ha a tabellára nézünk, azt is mondhatom, hogy rangadó vár ránk. Jó csapat a Kaposvár, annak ellenére, hogy kicserélődött a nyáron, persze azért maradtak régi játszótársak. Egy-két meccsen talán szerencséjük is volt, de az biztos, hogy nem érdemtelenül állnak ilyen jól. Nekünk saját magunkkal kell foglalkoznunk, az elmúlt két meccsen bebizonyítottuk, hogy fel tudunk állni nagyon nehéz helyzetből is. Hazai pályán egyértelműen a győzelem a célunk, ha a megszokott pontos játékunkat nyújtjuk, akkor nem lesz gond.
Marek Heinz: – Nagyon kellemetlen ellenfél a Kaposvár, minőségi csapat, láttam, hogy legutóbb az MTK ellen is biztosan győztek. Ugyanakkor a mi együttesünk hazai pályán általában dominál, próbál a játékot irányítva futballozni, így nem nekünk kell alkalmazkodni az ellenfélhez, hanem fordítva. Az biztos, hogy érdekes meccs lesz, hiszen az edzőnk és néhány játékosunk is Kaposvárról érkezett. Mindenképp győzni akarunk.
Oláh Lóránt: – Azt gondolom, eddig is jól szerepeltünk a Fradi ellen. Én még soha nem kaptam ki az Üllői úton, és azt vallom, eddig is mindig esélyesként játszottunk a fővárosiakkal. Ha megnézzük ezeket a mérkőzéseket, nem vallottunk szégyent, egyenrangú partnerek voltunk, és remélem, ez így marad majd a szombat után is.
Murai Sándor: – Ezer szállal kötődöm mindkét klubhoz, Kaposváron lettem ismert labdarúgó, a Fradival pedig bajnokságot nyertem, ráadásul a fiam az U15-ös csapat tagja. S hogy még bonyolultabb legyen, Prukner László az egyik legjobb barátom. Döntetlent kéne jósolnom, de nem lesz az. Kemény, hajtós meccsen a Fradi győz.
* * *
Fitos, Dragóner és Tutoric sérülés miatt nem állt Prukner edző rendelkezésére.
* * *
A mérkőzés:
Ferencváros – Kaposvár: 1-0 (1-0)
Albert Stadion, 5.000 néző, vezette: Bede (Butkai, Medovarszki)
Ferencváros: Ranilovic – Balog Z., Csizmadia, Rodenbücher – Adriano, Andrezinho (Józsi 80.), Maróti, Stanic (Tóth B. 71.) – Rósa – Schembri, Miljkovic (Heinz 57.)
kispad: Haber, Junior, Kulcsár D., Morales
edző: Prukner László
Kaposvár: Kovács Z. – Grúz (Balázs 69.), Okuka, Zahorecz, Zsók – Gujic, Pavlovic, Jawad (Godslove 81.) – Oláh, Peric (Kulcsár K. 62.)
kispad: Milinte, Szepessy, Kovácsevics, Petrók
edző: Sisa Tibor
Gól: Rósa (44. – 11-esből)
Sárga lap: Andrezinho (33.), Rodenbücher (52.) illetve Zsók (14.), Okuka (33.), Oláh (36.), Grúz (40.), Kulcsár K. (81.)
Kiállítva: Maróti (75.) illetve Zahorecz (89.)
Feszült presztízscsatát ígért a Ferencváros–Kaposvár találkozó, ami valószínűleg már Prukner László személye miatt is így lett volna, de a hazai zöld-fehérek kezdőcsapatában két olyan játékos – Maróti Béla és Szrdjan Sztanics – is pályára lépett (Junior pedig a kispadon ült), aki az előző idényben még a riválisnál szerepelt.
A Fradi alaposan be is kezdett a mérkőzésen, és az első tíz percben a kapuja elé szögezte a Kaposvárt. Az ezúttal is a kezdőbe kerülő Emil Miljkovic például háromszor került helyzetbe, de végül egyikből sem lett gól. Előbb Balog Zoltán bedobása után fejjel veszélyeztetett a csatár, majd egy jobb oldali szöglet után közelről lőhetett, de a lövés pillanatában megcsúszott, Kovács Zoltán pedig reflexszel fölé tolta a labdát, végül pedig ismét a kapus volt a végállomás bal oldali betörése után. Ezt követően visszaesett a Fradi fordulatszáma, sokat állt a játék, egy életerős Csizmadia Csaba-szabadrúgást leszámítva mezőnyjáték folyt, miközben a Kaposvár egyre kiegyenlítettebbé tette a mérkőzést. A 44. percben azonban váratlanul büntetőhöz jutott a haza együttes: Szrdjan Sztanics jobb oldali beívelése után Zsók József és André Schembri csépelte egymást, Bede Ferenc pedig mindkettejük földre kerülése után tizenegyest ítélt. A büntetőt Rósa Dénes a jobbra vetődő Kovács mellett higgadtan a bal alsó sarokba rúgta (1–0).
A második játékrészben felpörgött a találkozó, ami egyben azt is jelentette, hogy feljavult a Kaposvár. Az 53. percben egy felívelés után balról érkezett vissza Oláh Lóránttól veszélyesen a labda, de középen Milan Perics nem érte el azt. A 67. percben a csereként beállt Kulcsár Kornél szép megindulás után Oláh Lórántot ugratta ki, akinek közelről leadott lövésébe még bele tudott kapni Marko Ranilovic, így a labda centikkel a kapu fölé perdült. A szabálytalanságok gyakorisága az idő előrehaladtával sem csökkent, nem meglepő, hogy a több mint tíz sárga lap idővel kiadott egy pirosat is, és az sem meglepő, hogy azt Maróti Béla kapta. A hajrára így emberelőnybe került a Kaposvár, de a fórral nem tudott élni, sőt Zahorecz Krisztián szintén jogos kiállítása után a létszám is kiegyenlítődött. A Ferencváros 1–0-ra megnyerte a zöld-fehér csapatok csatáját.
* * *
Mérkőzés utáni nyilatkozatok:
Prukner László: – Számítottunk a nagy küzdelemre, hiszen ország-világ láthatta, kollégám remek munkát végez, a Kaposvár megérdemelten áll a második helyen. Talán ha az első húsz percben sikerül gólt szereznünk, másképp alakul a mérkőzés. Mindent összevetve, úgy vélem, egy góllal jobbak voltunk. Maróti Béla nagyon hiányozni fog a debreceni mérkőzésen. A sárga lapja után le akartam cserélni, hiszen folyamatosan kakaskodtak Oláh Lórival, sajnos mielőtt megtehettem volna, kiállították…
Sisa Tibor: – A legelején megilletődötten játszottunk, az ilyesmi az Üllői úton megmagyarázható. A folytatásban azonban felvettük a ritmust, és megítélésem szerint egy pontot megérdemeltünk volna. Én mindenesetre megdicsérem játékosaimat, hiszen minden tőlük telhetőt megtettek a jó eredményért.
Rósa Dénes: – Szerencsére pályára léphettem, mert teljesen rendbejött a lábam. Így ez már nem hátráltatta a játékomat. Küzdelmes meccs volt, annak örülök a leginkább, hogy olyan meccset is meg tudtunk nyerni, amikor nem játszunk igazán jól. A 11-esnél odamentem a labdához, elkértem, mert bíztam benne, hogy berúgom. Letettem a labdát, majd láttam, hogy elmozdul a kapus jobbra, így balra helyeztem. Ha az elején bementek volna a helyzetek, akkor könnyebb is lehetett volna ez a mérkőzés.
Maróti Béla: – Mindenki láthatta, hogy az egykori társak ellen sem fogtam vissza magam. Kemény mérkőzés volt, a pirosról az a véleményem, hogy az első sárgámat nem éreztem jogosnak, a másodikat viszont igen. A második félidőben volt egy kapura ívelésem, nem találtam el tökéletesen a labdát, így kiütötte a kapus, de nem sok hiányzott ahhoz, hogy betaláljak a Rákóczi ellen. Köszönöm annak a tíz embernek, akik a pályán maradtak, hogy kihúzták nélkülem is a meccset, így győzelmet.
(Az nso.hu, a Nemzeti Sport, az üllői129.hu, a Ferencváros és a Kaposvár hivatalos honlapja valamint az MLSZ adatbankja alapján)
Vélemény, hozzászólás?