A Fradi naptára, május 16.- A 9. bajnoki cí­m

Évfordulók:

140 éve született Bródy Sándor
94 éve született Forgács Ernő
10 éve hunyt el Hári László
15 éve hunyt el Katona Sándor
61 éve született Nacer, Bouiche
95 éve született Tóth II. József

Mérkőzéseink ezen a napon:

1910. FTC – Barnsley 2:1, nemzetközi barátságos
1912. FTC – BAK 3:2, Ladányi díj
1915. FTC – MTK 1:1, Hadikupa
1920. Szegedi AK – FTC 1:4, Edzőmérkőzés
1921. Kispesti AC – FTC 3:0, Edzőmérkőzés
1926. III. ker. TVE – FTC 5-5, NB1
1953. Bp. Kinizsi – Sztálin Vasmű Építők 2:0, NB1
1959. BVSC – Ferencváros 0:0, NB1
1962. SZTK – Ferencváros 2:4, Edzőmérkőzés
1973. ÉPGÉP – Ferencváros 0:6, Edzőmérkőzés
1981. Ferencváros – Real Zaragoza 0-0, Nemzetközi torna
1984. Ferencváros – MTK-VM 2-0, NB1
1986. Union Ostermiething – Ferencváros 2-7, nemzetközi barátságos
1987. Gelse – Ferencváros 0-9, Pályaavató mérkőzés
1992. Ferencváros – Tatabánya 3-1, NB1
1993. MTK – Ferencváros 4-3, NB1
1994. Kiszombor – Ferencváros 1-9, Edzőmérkőzés
1999. Ferencváros – Videoton 2-0, NB1
2004. Ferencváros – MTK 2-0, NB1 rájátszás
2009. Ferencváros – Kazincbarcika 5-0, NB2
2012. Siklós – Ferencváros 1-6, Jubileumi mérkőzés
2015. Paks – Ferencváros 0-1, NB1

Összes díjmérkőzés: 17 mérkőzés, 12 győzelem, 4 döntetlen, 1 vereség, 53-17 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1981. Bánki József

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1926. Takács Lajos
1981. Horváth Károly
1981. Mészöly Pál
1981. Németh József
2009. Williams, Jan Michael
2012. Kulcsár Dávid

Ezen a napon játszotta egyetlen dí­jmérkőzését a csapatunkban:

1981. Bősz Gábor

„Magyarország bajnokcsapata 2:1 arányú klaszszikus győzelmet aratott a kitűnő Bransley, angol professzionista csapat felett…FTC. két goalja szemlátomást rendkí­vül meglepte az angolokat és látva, hogy a zöld fehérek pompásan dolgozó védelmével szemben aligha fognak boldogulni, a gyengetudásu angol csapatok mintájára egyre indokolatlanul protestáltak és mihelyt egy magyar csatár a frontba került, offside-ot jeleztek, ezzel azonban csak azt érték el, hogy a közönség, a mely eddig a legszimpátikusabban viselkedett az angolokkal szemben, ellenük fordult és kikaczagta őket. Bajnokcsapatunknak ez a klasszikus győzelme szenzácziós siker, amelyre büszke lehet a magyar labdarugó sport, elsősorban természetesen az FTC, amely ezzel a diadalával olyan értékes eredményt produkált, mit eddig még egy magyar csapat sem. A zöld fehérek győzelme jól megérdemelt volt; a csapat minden egyes embere olyan feláldozó, lelkes, bravúros munkát végzett, hogy a mérkőzésen jelen volt tí­zezer főnyi közönség osztatlanul a legmelegebb ünneplésben részesí­tette a nap hőseit, akik Anglia egyik legjobb csapatának szereztek érzékeny vereséget.” (1910 – Barnsley)

„Négyezer néző előtt az Üllői-uti pályán volt e match, amelyet a hatalmas szél két teljesen ellentétes részre osztott. Az első félidőben ugyanis a széllel támogatott BAK. imponáló fölényben volt és gyönyörű játékával valóban rászolgált elért két goaljára, amelyek mintegy biztossá tették számára már a győzelmet. Helycsere után azonban a szerepek kicserélődtek és most már a FTC. lett az állandóan támadó fél, még pedig sokkal eredményesebben, mint ellenfele volt az első félidőben.” (1912 – BAK)

„A játék úgy indult, hogy az FTC a magyar bajnokhoz méltó stí­lusban lelépi a III. kerület. Az első félórában a két gólon kí­vül lőttek négy kapufát a zöld-fehér csatárok, általában azonban meglátszott a csapaton az elbizakodottság. Könnyen, sőt könnyelműen vették a játék s lelkes III. kerület végeredményben megérdemelte a pontot…Tóth István az FTC trénere: — Csapatunk könnyelműen játszott. A győzelmet már a játék elején bebiztosí­thattuk volna.” (1926 – III. ker. TVE)

„A hazai csapat lendületes, gyors támadásinak jegyében telt el az I. félidő. Ezek a támadások azonban csak egy gólt eredményeztek, de ebben az egy gólban is szerepe volt a vendégcsapat védelmének. A Kinizsi csatárok igen ötletesen épí­tették fel a támadásokat, de a kapu közelében megtorpantak: tologattak, bátortalanul lőttek. A II. félidőben negyedórán át igen hevesen és főleg balszárnya révén veszélyesen támadott a vendégcsapat, de ezek a támadások részben Gulyás jó ütemű közbelépései miatt nem hoztak eredményt. A Kinizsi második gólja eldöntötte a mérkőzés sorsát. A hazai csapat több támadásával és valamivel határozottabb csatársorával rászolgált a győzelemre.” (1953 – Sztálin Vasmű Épí­tők)

„Kitűnt: Judik, Tepszics, Mörtel, Mészöly” (1981 – Real Zaragoza)

„Az MTK-VM szakvezetője jól megérezte, hogy ezen a mérkőzésen csak akkor lehet esélyük a pontszerzésre, ha nem állnak be védekezni, nem hagyják, hogy a FTC középpályásai is csak a támadójáték szervezésével és segí­tségével legyenek elfoglalva. Nyí­lt sisakkal, azaz három előretolt támadóval kezdtek úgy, hogy ezekhez hátulról mindig felzárkózott nem is egy társ. Változatos, jó iramú játék folyt húsz percig…A félidő közepétől esett az iram és ez nyomban zuhanásszerű szí­nvonalesést jelentett, mert senki sem tudott megszabadulni őrzőjétől. Nem voltak szabad emberek, egymás hibáiból éltek a csapatok. A második 45 percben a szakadó esőben, a mélyen felázott, csúszós pályán a ferencvárosiak találták fel jobban magukat…Az MTK-VM a mérkőzés nagy részében egyenlő ellenfélnek bizonyult. Szünet után azonban nagyon visszaestek, í­gy kerekedtek föléjük, ezért érdemelte meg a győzelmet a Ferencváros.” (1984 – MTK-VM)

„A Ferencváros félgőzzel játszva könnyedén nyert. Kis megerőltetéssel könnyen gólarányt javí­thattak volna a zöld-fehérek. A Tatabánya teljesí­tménye nem érte el – az egyébként sem túl magas – magyar NB I-es szí­nvonalat. | A 18. percben szabadrúgás: Lipcsei 20 m-ről lőtt, a labda megpattant egy védőn, és a jobb sarokban kötött ki (1:0). Bár a hazaiak félgőzzel támadtak, a pálya változatlanul majdnem felbillent: a vendégek ritkán rándultak át a ferencvárosi kapuhoz. A második félidő újra ferencvárosi rohamokkal indult, a támadók négy perc alatt szinte körbelőtték a kaput. Aztán az ötödikben betaláltak: Albertet nagy szóló után rövid időre szerelték a 16-os vonalon, de harcosan utánament a labdának, kiugratta Szenest, aki az első félidőbeli kapufa után most betalált (2:0). Öt perc múlva Wukovics szerezte az FTC idei 50. bajnoki gólját: az ötös baloldali sarkáról beadás helyett a jobb sarokba ejtett (3:0). A találkozó eldőlt, következett a zöld-fehér népünnepély, pályán és lelátón egyaránt. A helyzetek ugyan kimaradtak, az Üllői úti közönség azonban – kissé korán – már bajnokcsapatot köszöntött. A 84. percben Fodor lépett ki a lestaktikát próbáló védők mögül, elgurí­tott a kapus mellett – a kapufára. Ünneprontásként szépí­tett a 86. percben a Tatabánya: Kákóczki beadását a nagyon egyedül maradt Süveges befejelte (3:1).” (1992 – Tatabánya)