2004.X.17. Újpest – Ferencváros: 1-1

Az Újpest tovább üldözheti a Fradit

Nyilatkozatok:

Robert Vagner: – Ez egy igazi derbi lesz. Kellemes emlékeim vannak a Megyeri útról, de ez a múlt. Nem szoktam foglalkozni az ellenfél drukkereivel. Csak a játékra figyelek. Nekem az a dolgom, hogy gólokat szerezzek, a szurkolóknak pedig, hogy biztassák a saját csapatukat. Az, hogy ilyenkor az ellenfél játékosait alkalmanként szidják, ez is hozzátartozik a mérkőzéshez. Sokkal jobban zavar, hogy újra délelőtt kell játszanunk. A Fradi-Újpest Magyarországon csúcsrangadó, ennek függvényében különösen kellemetlen ez. Én is általában gólt várok magamtól, úgyhogy ezzel nincs gond. De a csapat sikere mindennél fontosabb….

László Csaba: – Már nagyon várom a mérkőzést az ősi rivális ellen. – Ez az a találkozó, ami előtt nem kell plusz motiváció a játékosok számára. Remélem minél kevesebb egyéni hibát vétünk, és bí­zom benne, hogy nem szakad meg a jó sorozatunk. Tisztában vagyok vele, hogy ez a rangadó az én számomra sem lesz egyszerű. Egy győzelemmel sokat nyerhetünk, vereségre pedig, gondolni sem akarok.

A mérkőzés:

Újpest FC – Ferencváros: 1-1 (0-1)
Szusza stadion, 4.520 néző, vezette: Szabó Zsolt (Hegyi, Kispál)

Újpest FC: Vlaszák – Grósz, Tamási, Juhár, Vanczák – Erős K., Farkas B. – Simek (Kőhalmi 86.), Bükszegi (Polonkai 68.), Tóth N. – Rajczi
vezetőedző: Mészöly Géza

Ferencváros: Szűcs L. – Vukmir, Gyepes, Botis – Rósa D., Kapic, Zováth (Kiss Gy. 94.), Huszti – Lipcsei (Tőzsér 92.) – Sowunmi (Bajevski 61.), Vagner
vezetőedző: László Csaba

Gól: Rajczi (49.) illetve Botis (42.)
Sárga lap: Tamási (13.), Erős K. (24.), Grósz (67.) illetve Kapic (25.), Huszti (76.), Lipcsei (76.)

Pocsék idővel köszöntött Budapestre vasárnap, az ember ilyenkor egész nap ki sem mozdulna a paplan alól, hacsak nem nem vár rá egy hófehérbe öltözött menyasszony vagy nem rendeznek Újpest-Fradi rangadót.

Mert í­gy van ez már időtlen idők óta: ha a lilák és a zöldek mérkőznek, akkor lehet eső, lehet sár, esetleg jég vagy trópusi hőség, a szurkoló nekiindul, hogy közelről nézhesse a rangadók rangadóját. Korábban, amikor még a lilák a Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó csatársorral rohamoztak, fel nem merült volna egyetlen újpesti drukkerben sem, hogy ilyen kilátástalan időben (tegnap nemcsak hogy megállás nélkül zuhogott, emellett kabát alá kúszó hideg is volt…) otthon maradjon, de a ferencvárosiak is í­gy voltak ezzel, akár a Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi ötös fogat támadott, akár Nyilasi Tiborék villogtak.

A ví­zözön ellenére remek volt a talaj

Ma más időket élünk, a futballunk érdeklődés szintjén nyomába sem érhet bármilyen valóságshow-nak, ám az emberek mégsem fordultak el teljesen a sportágtól. Legalább 2000 ferencvárosi szurkolt teli torokból, s velük szemben csaknem 3000 újpesti tette ugyanezt, igazi futballhangulatot varázsolva. S hiába spriccelt két napja megállás nélkül az eső, ez nem fogott ki a talajon: az újpesti stadion fűtengere csúszósnak tűnt ugyan, ám tökéletes állapotban volt.

A rossz idő ellenére futballra ingerelt minden, nem véletlenül mondta a meccs előtt az újpesti pályaedző, Véber György: „Nyerünk kettő egyre. A kedvesem minden meccs előtt jósol, s eddig rendszerint eltalálta az eredményt.”

A tipp most nem jött be, de Véber Györgyöt – aki maga is játszott lila-fehér szerelésben jó néhány Újpest-Fradi meccset – vigasztalhatja, a rangadón a döntetlen is siker.

Minden labdáért küzdöttek a játékosok

És akkor máris a meccsnél tartunk: aligha bánta meg az a mintegy 5000 drukker, aki kijött a derbire. Kilencven percen át küzdött, hajtott a két csapat, s most túlzás nélkül leí­rhatjuk, minden egyes labdáért brusztoltak a főszereplők, fradisták és újpestiek egyaránt odatették magukat, nem kí­mélve saját testi épségüket sem. Győzni mindenáron! – szólt a jelszó mindkét oldalon. A játékosok pedig ennek szellemében tették a dolgukat. Az első félidőben veszélyesebbnek tűnt az Újpest, ugyanis a hazaiak akciói gyorsabbak, megkomponáltabbak voltak, ám a lehetőségek sorban kimaradtak. Hiába harcolt ki mezőnyfölényt a pálya közepén a lila-fehér gárda, hiába húzott el Simek Péter a jobb, Tóth Norbert a bal oldalon, többször is a ferencvárosi védők mögé kerülve, a vezető találat csak nem jött. Gól született viszont válaszként a másik oldalon, méghozzá Sorin Botis szemfülessége, no meg a hazai védelem kapitális hibája révén. Zengett-zúgott a Fradi-tábor, de taps kí­sérte az öltözőbe a lilákat is.

A lelkesedésért cserébe nagy taps járt

A második játékrészben tovább folytatódott a hatalmas küzdelem, a végig zuhogó eső sem zavarta meg a futballistákat abban, hogy olykor látványos akciókkal rukkoljanak ki. Hazai szinten közönségszórakoztató játékot láthattunk, bár nem a szép futball, sokkal inkább a küzdőjelleg dominált, és ennek a megalkuvás nélküli futballnak volt eredménye a lilák egyenlí­tő találata is: Rajczi Péter és Szűcs Lajos találkozója, és a furcsa í­vben szálló labda eredményezte a bajnoki évad eddigi legfurcsább gólját.

Azok a szurkolók, akik nem csupán gyalázkodás kedvéért vettek jegyet, még ezen a rosszkedvű, eső áztatta vasárnapon is futballünnepként élhették meg a lilák és a zöldek csatáját. És amitől igazán szép ez a játék, végül mindkét edző úgy érezte a meccs után, az övéi voltak jobbak…

httpvh://www.youtube.com/watch?v=P1Em4i58UVA

(Az nso.hu és a Ferencváros hivatalos honlapja alapján)