A Fradi naptára, augusztus 18.
Évfordulók:
56 éve született Csoknay Norbert
70 éve született Judik Péter
Mérkőzéseink ezen a napon:
1918. FTC – BSE 4:1, Edzőmérkőzés
1921. Krefeld kombinált – FTC 0-2, nemzetközi barátságos
1923. Koppenhága válogatott – FTC 8-0, nemzetközi barátságos
1934. Hertha Berlin – Ferencváros 2-7, nemzetközi barátságos
1940. Bácska – Ferencváros 1-2, nemzetközi barátságos
1951. Bp. Dózsa – Bp. Kinizsi 2:1, Esti kupa
1957. Ferencváros – MTK 2:1, Esti kupa
1957. Ferencváros – Kőbányai Szállítók 10:1, Edzőmérkőzés
1979. Las Palmas – Ferencváros 2-0, Nemzetközi torna
1982. Murcia – Ferencváros 2-2, nemzetközi barátságos
1984. Tatabánya – Ferencváros 0-1, Edzőmérkőzés
1990. Újpesti Dózsa – Ferencváros 0-5, NB1
1999. Szőregi Rákóczi – Ferencváros 1-4, Jubileumi mérkőzés
2001. Dunaferr – Ferencváros 0-1, NB1
2002. Ferencváros – Matáv-Sopron 2-0, NB1
2007. Kazincbarcika – Ferencváros 2-2, NB2
2018. Ferencváros – Paks 1-1, NB1
2021. Young Boys – Ferencváros 3-2, BL selejtező
2022. Ferencváros – Shamrock Rovers 4-0, EL selejtező
Összes díjmérkőzés: 16 mérkőzés, 9 győzelem, 3 döntetlen, 4 vereség, 37-25 gólkülönbség
Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:
1923. Eisenhoffer József
1940. Kalocsay Géza dr.
Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:
1957. Csekő Miklós
1957. Erdész Ferenc
1957. Pető István
1957. Takács Lajos
1957. Tarsoly Géza
Ezen a napon ült utoljára az FTC kispadján díjmérkőzésen:
Ezen a napon játszotta első válogatott mérkőzését az FTC csapatából:
1999. Füzi Ákos dr.
1999. Kovács Béla
2004. Huszti Szabolcs
Ezen a napon játszotta utolsó válogatott mérkőzését az FTC csapatából:
„A Ferencváros a legjobb benyomást keltette. Minden részében jobbnak bizonyult a zöld-fehér csapat s olyan győzelmet aratott Berlinben, amilyenre a magyaroknak már rég szükségük lett volna errefelé! Remek játékkal, fölényesen nyert a Fradi! Ráadásul ha szünet után is úgy játszanak a zöld-fehérek, mint annak előtte, akkor kétszámjegyű az eredmény. A csatársorból Táncos tűnt ki. Régi formáját kezdi visszanyerni. Ragyogó volt. A fedezetsorban Sárosi remekelt. Hiába, ott az ő igazi helye! A védelemről azonban nem sok jót lehet mondani. Kutasi kivétel, ő pompásan védett, de a hátvédek gyengék…A Hertha vezetői nem igen akartak nyilatkozni a meccs után, Repler ügyvezető elnökkel az élen csak ennyit mondanak, de ezt azután kórusban: — A Ferencváros szenzációsan játszott! Klement Sándor: — Meg vagyok elégedve, ha azonban a csapat a II. félidőben komolyan játszik, akkor az eredmény kétszámjegyű.” (1934 – Hertha Berlin)
„A Ferencváros vasárnap Szabadkán vendégszerepelt. A mérkőzés nagy részében a Ferencváros volt fölényben, a mezőnyben nagyon szépen is játszott a csapat, a csatárok kapu előtti eredményessége körül azonban baj volt. A kis arányú győzelem egyrészt arra vezethető vissza, hogy a Ferencváros még erősen idényeleji formát mutatott, másrészt arra, hogy a Bácska a szünet után öt friss játékossal erősítette meg együttesét. Ettől függetlenül a Ferencváros a mezőnyben mutatott játéka alapján nagyobb arányban is győzhetett volna. A kapu előtt azonban nemvolt góllövő csatára. Igaz, hogy a zöld-fehér csatársor életét nagyon megkeserítette az angol rendszerben játszó Bácska védelem.” (1940 – Bácska)
„A döntő előtt mindkét öltözőben nyugodtan készülődtek a játékosok. A zöld-fehéreknél egy kis meglepetést okozott, hogy az MTK nem Bödört, hanem Palotást állította a középcsatár helyére. A nézőtéren némi derültséget okozott, amikor a hangszórón bemondták, hogy következik az Esti Kupa döntője – a két csapat ugyanis napsütésben vonult ki az ‘esti’ mérkőzésre. A mérkőzés elején az MTK többet támadott, a Ferencváros gyorsan indított lerohanásokkal próbált eredményt elérni. A félidő egyetlen gólja a 44. percben esett, egy jobboldali támadás végén Dálnoki az előrehúzódó Simon elé tolta labdát, aki 15 méterről félmagasan bombázott a hálóba. A második félidő hatalmas iramban folytatódott, és a 46. percen gyönyörű támadás végén újabb gólt ért el a Ferencváros: Tarsoly-Dálnoki volt a labda útja, a jobbszélső beadását Rákosi előrevetődve mintegy 6 méterről védhetetlenül fejelte a kapu bal oldalába. Kemény küzdelem alakult ki, sok volt a durva belemenés. A 70. percben szépített az MTK, a gól után fölényt is harcoltak ki, de egyenlíteni már nem sikerült.” (1957 – MTK)
„Fiúk, hát van ilyen? – ezzel a költői kérdéssel indul a Nemzeti Sport beszámolója arról a már legendás rangadóról, ami a földbe döngölő győzelem mellett számos egyéb érdekességet is kínált. Pedig a derbi előtt ideges és feszült volt a zöld-fehér tábor. Senki nem tudta, hogy vajon a felkészülés hogyan sikerül az új, és fiatal trénerrel. Akit úgy hívtak, hogy Nyilasi Tibor. A legenda, a zöld-fehér ikon, a sors drámaivá rendezett forgatókönyve szerint éppen a Megyeri úton kellett, hogy bemutatkozzon, mint a Ferencváros edzője. Egy másik legendától, Rákosi Gyulától vette át a csapat irányítását egy közepesen sikerült év után, amit ráadásul az Újpestiek nyertek meg. A csapat összetétele sem nagyon változott. Két játékost kivéve. Az egyik alig múlt 18 éves, amikor nyáron a Fradihoz került Kazincbarcikáról. Vajon mit érezhetett, amikor először magára húzhatta a zöld-fehér mezt, ráadásul idegenben, ráadásul egy ellenséges területen? Vajon a szintén ideges és feszült Nyíl mennyi kockázatot vállalt a fiatal játékos beállításával? Tudjuk jól, hogy nem sokat. Mert Nyilasi Tibor egyből meglátta a tehetséget, mert ezt a tehetséget úgy hívták, hogy Lipcsei Péter. Bár Peti remekül mutatkozott be, de még sem róla szóltak az akkori újságok, hanem egy másik újoncról, az „erdélyi havasokat is megjárt” játékosról, aki két bombagóllal kergette az őrületbe Brockhausert, a lilák kapusát, aki a mérkőzés előtt egy kupát is kapott az előző szezon legjobb játékosaként. A kupa mellé öt nyílvesszőt is hazavihette, de azokat biztos, hogy nem őrizte meg az emlékezetében. Nyilasi Tibor: — Az egész Ferencváros sikere a mai győzelem. A csapatban és bennem is nagy volt a feszültség, egész héten vártuk a rajtot, bíztunk benne, hogy a rengeteg munka, amit elvégeztünk, meghozza az eredményét. Az első percben elért gólt után meglódult a csapat és ma szinte minden sikerült…Közvetlenül a találkozó lefújása után csuromvizesen, egymás után jönnek a játékosok. A zöldek arcán elégedett mosoly, míg a lilák legszívesebben láthatatlanná válnának. Nem elég, hogy szekundát kaptak az évnyitón, de öt nyílvessző landolt a lila céltáblán!” (1990 – Újpesti Dózsa)
http://www.nemzetisport.hu/sportnaptar/ot-zold-nyil-vesszo-az-ujpesti-szivekbe-2041365/
jackie! A Fradi dicsősége soha nem múlhat el.
Sic transit gloria mundi…