A Fradi naptára, augusztus 24.

tempo-naptar

Évfordulók:

104 éve született Beke Imre
36 éve született Gold Péter
29 éve született Kanichowsky, Gavriel
51 éve született Kiss Péter
133 éve született Móra Arnold
119 éve született Víg II. János

Mérkőzéseink ezen a napon:

1902. vegyes MAC, MFC – FTC 3:1, Edzőmérkőzés
1913. FTC – UTE 9:0, Corinthian díj
1921. Preussen – FTC 0-6, nemzetközi barátságos
1924. Simmering – FTC 0-3, nemzetközi barátságos
1930. Jugoszlavija – Ferencváros 2:5, nemzetközi barátságos
1932. Ferencváros – Csepeli MOVE 6:1, Edzőmérkőzés
1941. Ferencváros – Kispest 11:5, NB1
1947. Ferencváros – Szeged 0:3, NB1
1952. Győri Vasas – Bp. Kinizsi 3:0, NB1
1958. Bajai Építők – Ferencváros 1:5, Edzőmérkőzés
1965. Ferencváros – Ózd 5:0, NB1
1966. Ganz-MÁVAG – Ferencváros 1:5, Edzőmérkőzés
1967. Üllő – Ferencváros 0:6, Pályaavató mérkőzés
1972. Ferencváros – Budafoki MTE Kinizsi 7:4, Edzőmérkőzés
1974. Ruch Chorzów – Ferencváros 4:3, Mohammed V. kupa
1977. Soltvadkerti TE – Ferencváros 0-4, Jubileumi mérkőzés
1983. Csepel – Ferencváros 1-0, NB1
1988. Dunaújváros – Ferencváros 0-2, NB1
1991. Váci Izzó – Ferencváros 1-1, NB1
1996. MTK – Ferencváros 3-0, NB1
2001. Ferencváros – Haladás 3-1, NB1
2002. Dunaferr – Ferencváros 2-2, NB1
2011. Ferencváros – Budaörs 4-0, Edzőmérkőzés
2014. Ferencváros – Nyíregyháza 3-1, NB1
2021. Ferencváros – Young Boys 2-3, BL Play-off
2023. Zalgiris Vilnius – Ferencváros 0-4, EKL Play-off

Összes díjmérkőzés: 20 mérkőzés, 12 győzelem, 2 döntetlen, 6 vereség, 69-29 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1913. Schiller Rezső
1924. Keviczky Rezső
1947. Deák II. László
1952. Bánky Ferenc
1991. Kuznyecov, Szergej

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1913. Kövesdi József
1967. Rátkai László

„A belső csatárok pompás lövésekkel és szebbnél szebb gólokkal kedveskedtek a közönségnek, a szélsők pedig gyorsaságuk és pontos passjaik révén szolgáltak rá az elismerésre. A halfsorban Blum mutatta a legjobb formát, de tűrhető volt Bródy és Veinber is. Rumboldnak, aki régi tudásának teljességét adta, méltópartnere Szandovits. A 33-asoktól átigazolt Schiller alig jutott védéshez és í­gy csak hatalmas goalkickjeivel aratott sikert. Az UTE még nincs formában, de annál fölkészültebb a durváskodás terén. A goajok közül kettőt Pataky, egyet Tóth lőtt, a többi goal Schlosser érdeme.” (1913 – UTE)

1921

„A Simmeringieket elhagyta a szerencse. A labdarúgáshoz, de főleg a győzelemhez hozzátartozik a szerencse. Ezt tegnap kellett tapasztalniuk. Az egész játékidő alatt az ellenféllel szemben uralták a mezőnyt, de még sem tudtak eredményt elérni. Ennek a kudarcnak az oka első sorban a magyar kapus, Amsel, kitűnő munkájának volt tulajdoní­tható, aki csodálatos nyugodtsággal és biztonságosan játszott. A bécsiek nem tudtak gólt lőni, a pestiek viszonyt hármat is, í­gy biztosan nyertek. Az FTC csatárok legjobb embere Kohut volt, aki elérte az első találatot. Az ő támadásai voltak a legveszélyesebbek és sok munkát okoztak a védelemnek. Pataky bár egyes helyzetekben megmutatta kiemelkedő klasszisát, azonban nem játszott olyan rámenősen, ahogy ezt megszokhattuk tőle. Kényelmesebben érezte magát az összekötő poszton, ahonnét támadásba küldte a csatárokat. Az ő nagy tapasztalatának köszönhetik a magyarok, hogy mindjárt a kezdettől fogva taktikailag jól folyt a játék, és ezáltal Pataky, a mély talajt is számí­tásba véve, forszirozta a szélsők játékát.” (1924 – Simmering)

„A belgrádi közönség előtt már a pályára lépés pillanatában szinte nyert ügye volt a Ferencvárosnak, amely mindenkor a legszí­vesebben látott vendég a mi fővárosunkban, mert a Ferencváros, ellentétben a lentjárt külföldi proficsapatokkal, komplett együttesével érkezett és állt ki a mérkőzéseire, ezzel mintegy jelét adva a belgrádi futball iránt érzett megbecsülésének. A mérkőzésnek legszebb vonása volt az abszolut fair játék. A Fradi nem erőszakoskodott, nem reklamált, hanem játszott. Bemutatta ismét, hogy a mi a futball és az igazi futball ez, uraim, amit a pesti profik a két napon nekünk bemutattak! Szinte nem is szabad senkit sem kiemelni ebből a csapatból. Belgrádban már jártak jeles csapatok, az utóbbi időben alkalmunk volt látni a bécsi első klasszist, nemrégen a magyar bajnok Újpestet is. A mai Ferencváros mellett ezek és ezeknek a játéka mind eltörpül – í­rta a belgrádi Vreme.” (1930 – Jugoszlavija)

Tempó, Fradi!: 1941-ben még középcsapatnak számí­tott a Kispest, í­gy a bajnoki cí­met védő Ferencváros otthonában nem gondolhattak pontszerzésre, bár talán arra sem, hogy a végül majdnem egy tucattal terhelik meg a kapujukat. A Sportújság beszámolója alapján elég álmosan indult a mérkőzés, bár ha egy csapat az első negyedóra után már 3:0-ra vezet, akkor talán egy kicsit túlzó dolog utalni az álmosságra, de a Fradi szurkolói a megnyert bajnoki cí­m és a Szent István kupa elnyerése után (mely során 7:1-re vertük az Újpestet, de legyőztük a Nagyváradot is) teljes offenzí­vát vártak. A további gólok is szinte futószalagon érkeztek, a végén 11-ig jutottunk, melyből Gyetvai négyet vállalt magára (Sárosi sérülés miatt nem is játszott). – „A bajnoki mérkőzésnek szinte edzőmérkőzés jelleget adott az a körülmény, hogy mindkét csapatból hiányzott a küzdőszellem. Különösen az első félidőben a Kispest majdnem hagyta magát »letaglózni«. A Ferencváros gépszerű adogatásával kényére-kedvére vezette támadásait és érte el góljait. Ha nagyon rákapcsol, még tizet rúghatott volna. A Kispest csak a második félidőben kezdett játszani; a ferencvárosi védelem könnyelműségeit kihasználva ekkor még több gólt is lőhetett volna…Rumbold Gyula: – Miért nem lőtt a Fradi még tí­zet? Miért kí­méli az ellenfelet?” (1941 – Kispest)

„Sok mindent látott az a néhány ezer í­zig-vérig labdarúgó-szurkoló, aki végigázta, végigfázta a Népstadion hétközi mérkőzését. A sok helyütt bokáig érő ví­zben látott ví­zilabdát, vizi-birkózást, s jó néhány alkalommal úszó- és kúszóversenyt (derült is rajta a közönség). És egy kis focit az FTC részéről. A zöld-fehérektől már megszoktuk, mondhatnánk úgy is, hogy természetesnek vettük. Ahogy Albert gólérzékenyéségét, a középcsatár kétszer került gólhelyzetbe, s fejese nyomán kétszer rezdült meg Balogh kapus hálója. Karábának pedig, aki átlagosan játszott, elég volt az ózdi kapuvédő egyetlen hibás mozdulata, hogy az eléje dobott labdát biztosan lője a hálóba. A mérkőzésen még két gól esett. Az egyiknél egy ártatlan lövés Frenkó lábáról vágódott a kapuba, a másik előtt pedig Fenyvesi dr. elcsúszott, s a bí­ró 11-est í­télt, amit Novák biztos lábbal értékesí­tett. A zöld-fehéreknek végül is nem okozott gondot az Ózd legyőzése. Az FTC játékosai csapzottan, csuromvizesen és kimerülten, de elégedetten vonulta le a pályáról.” (1965 – Ózd)

1967

„Félelmetes iramban kezdett az FTC. Dzurják a 3. percben már a második gólhelyzetét hagyta ki a megilletődötten játszó dunaujvárosiak ellen. A továbbiakban Holló kapusnak sok dolga akadt, majd a 14. percben Kincses labdájával ismét a középcsatár robbant ki a védők közül, de lövését ezuttal is háritotta a kapus. Az egyre magabiztosabban játszó Ferencváros egymás után két gólt szerzett. A 35. percben egy baloldalról belőtt labdát Fischer laposan továbbitotta a jobb alsó sarokba (1:0). Két perc múlva Boldóczki gáncsolta a kiugró Fischert, amiért sárga lapot kapott, s a szabadrugást Bánki végezte el, 17 m-ről nagy erővel meglőtt labdája a bal felső lécről vágódott a hálóba (2:0). Szünet után a Kohász összeszedte magát és igy élénkebb le a játék. A Ferencváros a biztos vezetés tudatában könnyed játékkal magabiztosan szövögette támadásait, amelyekre csak görcsös próbálkozás volt a válasz a Kohász részéről.” (1988 – Dunaújváros)

2001

2014

2021

2023

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Tapolca, 2027. január 9.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK