A Fradi naptára, december 31.
Évfordulók:
36 éve született Lamah, Roland
Mérkőzéseink ezen a napon:
1911. Hertha Berlin – FTC 2:4, nemzetközi barátságos
1933. FC Donau Wien – Ferencváros 6-1, nemzetközi barátságos
1939. Isztambul „B” válogatott – Ferencváros 1-3, nemzetközi barátságos
1949. Szombathelyi Lokomotiv – Ferencváros 2-7, NB1
1955. Málta – Bp. Kinizsi 2:2, Nemzetközi torna
1956. FK Sarajevo – Ferencváros 2:1, nemzetközi barátságos
Összes díjmérkőzés: 6 mérkőzés, 3 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség, 18-15 gólkülönbség
Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:
„A berlini lapok teljes egyhangúsággal állapítják meg a magyar bajnok csapat fölényes játéktudását a német csapatokéval szemben. A lapvélemények közül egyik legérdekesebb a B. Z. am Mittag-é, amely hosszú cikkben számol be a FTC-nek a Hertha és Preussen elért nagyarányú győzelméről. A lap igy nyilatkozik: „A FTC-nek a Hertha és Preussen elért két nagyarányú győzelme arra az értékes tapasztalatra tanított meg bennünket, hogy a berlini és ezzel együtt egész Németország első klasszisú fotball csapatai a magyarokkal szemben erősen hátrányban vannak. Ritkán mutatott még Berlinben idegen amatőr-csapat ily magas tudást, mint a magyar vendégek, akik berlini ellenfeleiken fölényes és jól megérdemelt győzelmet arattak. Sajnos, ez a tetszetős kép erősen szenved a magyar játékosok játékmodora miatt, amelylyel fölényüket érvényre és azt a goalok számában is kifejezésre akarják juttatni. Ugyanis ellenfelüket netáni eredmény elérésében bármi módon is készek meggátolni s így gyakran nem játszanak egészen fairül, sőt olyan eszközöket is igénybe vesznek, amelyek a német football-sportban ismeretlenek s nincsenek megengedve. A vendégek e játékmodora gyakran volt barátságtalan jelenetek előidézője, úgy hogy a bíró csak igen nagy nehézségek árán tudta a játékot a befejezésig vinni. A két mérkőzésen megjelent három, illetve négy ezer ember e jelenetek hatása alatt, a helyzeteket gyakran tévesen is ítélte meg s nem egyszer adott nemtetszésének kifejezést. A német lap végeredményben tehát a magyarok erős játékmodorát kifogásolja, amely pedig az igazi football-játék karakterisztikus vonása. Bizonyára hozzájárul ehhez az, hogy a cikk a németek súlyos vereségének hatása alatt íródott meg.” (1911 – Hertha Berlin)
„A Ferencváros katasztrofális veresége Marseille-ben” (Donau Wien – 1933)
„A Ferencváros vasárnap játszott másodszor Isztambulban. A szombati rossz bemutatkozást a zöld-fehérek vasárnap győzelemmel ütötték helyre. Az isztambuli B) válogatottat megerősítette a török szövetség a görög és az örmény csapat legjobbjaival. Az idő nagyon lehűlt, egész nap havazott, és ez még a mérkőzés alatt sem szűnt meg. Ennek tulajdonítható, hogy mindössze 2500 nézője volt a mérkőzésnek. Az első félidőben a Ferencváros szépen és tetszetősen játszik és 3:1-re vezet. A második félidőben Sárosi dr. kiáll és helyére Kiszely jön be középcsatárnak. A csapat ekkor erősen visszaesik, az ázott, nehéz talajon is a rövid passzokat erőlteti és nem képes széthúzni az időnként 6-7 emberrel is védekező török védelmet. A második félidő csapatából senkit sem lehet megdicsérni, az első félidőben is csak Sárosi dr. volt jó.” (1939 – Isztambul „B” válogatott)
Tempó, Fradi!: 1949. december 31-én még Ferencvárosként léptünk a pályára Szombathelyen, de másnap, az újév hajnalán, az új terveknek megfelelően már ÉDOSZ-ként ébredhettek a játékosok és a szurkolók. Annyi „ajándékot” még kaptak, hogy a másnap, 1950. január 1-én megjelenő Népsportban a mérkőzés beszámolójában még Ferencváros szerepel. Vajon hogyan lehetett ezt elfogadni? Vajon hogyan lehetett egy elvett nevet helyettesíteni a szívekben? Vajon hogyan lehetett a „Hajrá Fradi” helyett „Hajrá ÉDOSZ-t” kiáltani? Vajon mi lett a zöld-fehér zászlókkal, a zöld-fehér mezekkel? Szombathelyen még a „teljes” Fradi léphetett pályára, minden idők egyik legjobb csatársorával (Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor). Szombathelyen is ők vitték a prímet, ellenállhatatlanul ostromolták a hazaiak kapuját, Kocsis és Deák vezetésével már az első félidőben felőrölték a Lokomotiv védőit. 5:1 volt a szünetben, a Kocsis-Deák „párharc” állása meg 4:1 „Bamba” javára. Kocsis Sanyi a második félidőben próbálta beérni Deákot, fel is zárkózott 4:3-ra, de „egyenlítenie” már nem sikerült. A hazaiak mindkét félidőben egy-egy gólt szereztek, így alakult ki a 7:2-s Ferencvárosi győzelem, mely az 1956-s forradalomig „hivatalosan” az utolsó Ferencvárosi győzelem volt. (1949 – Szombathelyi Lokomotiv)
„Igen kemény mérkőzésen 11-essel vesztett a Ferencváros — Dalnokit kiállították” (1956 – FC Szarajevo)
A ’33-as meccsen egy számomra sosem hallott osztrák csapat ellen, el tudom képzelni, hogy milyen állapotban lehetett akkor világverő – világhírű csapatunk!!! Gondolom, jó előre kiszilveszterezték magukat! Az meg, hogy ’49-ben ezen a napon Szombathelyen (!) még bajnokit kellett játszanunk, önmagában sokat elárul arról a korról…
Főleg annak fényében, hogy Szombathelyen szerepeltünk „utoljára” Ferencvárosként. Ezután jöttek az ötvenes évek, benne az ÉDOSZ és a Kinizsi korszak. Végül az 56-s forradalom és szabadságharc adta vissza a létünket.
Érdekesség, hogy a forradalom leverése után, 1956 szilveszterét is a pályán töltöttük…már Ferencvárosként.
A jugoszláv túrán kölcsönjátékosként 5 alkalommal zöld-fehér mezben lépett pályára Buzánszky Jenő is.
KELL EGY CSAPAT!
RIP GARAS DEZSŐ.