A Fradi naptára, március 29.

tempo-naptar

Évfordulók:

75 éve született Gellei Imre
111 éve született Hámori László
63 éve született Horváth Róbert
37 éve született Ionescu, Andrei
19 éve született Lakatos Csongor
32 éve született Rodriguez, Matias
27 éve született Romao, Júlio

Mérkőzéseink ezen a napon:

1908. FTC – BAK 3:0, NB1
1914. FTC – Wiener AC 1:0, nemzetközi barátságos
1925. FTC – Slavia Praha 1-0, nemzetközi barátságos
1931. Ferencváros – Nemzeti 2-2, NB1
1936. Szeged – Ferencváros 0-2, NB1
1937. Rapid – Ferencváros 2-4, Húsvéti serleg
1942. Nagyváradi AC – Ferencváros 1-3, NB1
1948. Ferencváros – Vienna 3-2, Húsvéti serleg
1953. Bp. Kinizsi – Bp. Postás 1:1, NB1
1959. Worwarts Berlin – Ferencváros 1:1, nemzetközi barátságos
1967. Ferencváros – Április 4. Gépgyár 6:1, Edzőmérkőzés
1973. Csepeli Papír – Ferencváros 1:4, Edzőmérkőzés
1978. Székesfehérvári MÁV Előre – Ferencváros 0-1, NB1
1980. Újpesti Dózsa – Ferencváros 4-1, NB1
1986. Ferencváros – Újpesti Dózsa 3-1, NB1
1989. Bp. Honvéd – Ferencváros 2-1, NB1
1994. ETO FC Győr – Ferencváros 0-0, MK
1995. ESMTK – Ferencváros 1-1, Edzőmérkőzés
1997. Stadler – Ferencváros 0-0, NB1
1998. DVSC – Ferencváros 1-0, NB1
1999. Ferencváros – RoPS 2-0, nemzetközi barátságos
2014. Ferencváros – Pápa 4-0, NB1
2017. Ferencváros – DVTK 2-1, MK

Összes díjmérkőzés: 20 mérkőzés, 12 győzelem, 5 döntetlen, 3 vereség, 35-18 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1914. Móra Arnold
1986. Batári Csaba
1997. Udvarácz Milán

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1914. Koródy Károly
1914. Móra Arnold
1953. Csányi József
1959. Hódi Zoltán
1959. Szigeti Ferenc
1998. Páling Zsolt

Ezen a napon játszotta első válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

1972. Bálint László
1972. Branikovits László

Ezen a napon játszotta utolsó válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

2022. Dvali, Lasa

„Szokatlan érdeklődés mellett folyt le a két csapat mérkőzése a margitszigeti sporttelepen. A BAK. ez alkalommal is rendkí­vül szí­vós ellenállást tanúsí­tott és újra bebizonyí­totta, hogy legerősebb csapatainknak is egyenrangú ellenfele. FTC. nagy ambí­cióval ment a küzdelembe s a csapat ezen a mérkőzésen is szép összmunkát produkált. A mezőny legjobb embere Rumbold volt, aki biztos rúgásaival és lekapcsolásaival méltán rászolgál a legjobb magyar hátvéd jelzőre. Kí­vüle igen jól játszott Schlosser, mí­g a BAK. játékosai közül Nagy kapus védése. Müller és Grünwald hátvédek fair, de mind amellett határozott energikus játéka érdemel emlí­tést. A csapat többi játékosa is elismerésre méltóan játszott, ugy hogy az első félidő után — bár a FTC. első gólját mindjárt az első percben lövi — a mérkőzés teljesen nyí­lt kimenetelű volt. A második félidőben azonban a FTC. felsőbbsége szemmel láthatóvá válik.” (1908 – BAK)

„Az FTC különösen a küzdőképesség terén várakozáson felül megállja a helyét és a reménytelen küzdelemből győztesen kerül ki. A zöld-fehér csapat – kivéve a Pataki helyén ügyetlenkedő Koródyt és a kaput gyámoltalanul védelmező Móra ifjúsági játékost –egyéni játékban és összmunkában jól megállta helyét a WAC-cal szemben, a melyről azonban meg kell jegyezni, hogy már sokat veszí­tett formájából…Az első félidőben az FTC játszott az orkánszerű szél irányában s a WAC keveset támadott, viszont a második félidőben a szél erejével szemben is a támadó szerepből majdnem annyi jutott a ferencvárosiaknak, mint a WAC-nak. Az érdekes mozzanatokban gazdag, izgalmas játék csak az első félidő 42 percében eredményezett goalt az FTC részére Schlosser bravúros lövése révén.” (1914 – Wiener AC)

„A vasárnapi hatalmas szélvihar ellenére a Hungária-úti pályán óriási közönség előtt ütközött meg a nagyhí­rű prágai Slavia az éppen most jubiláló FTC-vel, amelyet négy nappal ezelőtt könnyűszerrel győzött le a cseh fővárosban. A sokszoros válogatott Blum Zoltánnal megerősí­tett FTC alapos revánsot vett a prágai kudarcért…Mindvégig gyönyörű küzdelemben, páratlanul lelkes játékban diadalmaskodtak a ferencvárosiak, akik igazság szerint két góllal voltak jobbak, mint nagyhí­rű ellenfelük.” (1925 – Slavia Praha)

19250329-slavia

1931

„A Ferencváros megérdemelten győzött, mert iskolázott és jobb futballt játszott. A csapat legjobb emberének Toldi bizonyult. Most is centert játszott, éppen úgy mint ősszel, s most is kitett magáért ezen a helyen is. Lendületes, kemény, gólratörő játékot nyújtott. Pompás center volt!” (1936 – Szeged) | Tempó, Fradi!: A mérkőzés 66. percében Polgárt a partjelző megkérdezése után a játékvezető „durvaságért” kiállí­totta. A pályán nagy tumultus keletkezett, még a helyi rendőrök is befutottak, s Toldit igazoltatták. A jogtalan fellépés miatt Toldi bí­rósági ügyet csinált, és elégtételt követelt…”

„Szitáló esőben, nyolcezer néző jelenlétében lépett pályára a Ferencváros csapata…A bizalom nem volt indokolatlan, mert a Ferencváros csapata emlékezetes „húsvéti” formájával rukkolt ki a hütterdorfi pálya nehéz talaján is és mindkét ellenfelét biztosan két vállra terí­tve, fölényes győztese lett a bécsi tornának…A Ferencváros győzelme a magyar futballsportnak igen nagy sikere és rámutat arra, hogy az elmúlt heti jó formák nemcsak az ellenfél gyengeségében, hanem az egyre jobban érvényesülő felkészültségben lelik magyarázatukat.” (1937 – Rapid)

„Zsúfolt nézőtér, lezárt kapuk, lovasrendőrök csinálta rend a bejárat környékén, szóval hamisí­tatlan derby-hangulat közepette lépett pályára a Ferencváros és a NAC csapata. A játék úgy indult, hogy szép és élvezetes mérkőzést látunk. Hallatlan iram, pompás egyéni teljesí­tmények, tűz és lelkesedés jellemezte a küzdelem erejét. Amikor Sárosi Béla 25 méteres szabadrúgásból irgalmatlan erejű bombagólt ragasztott a váradi hálóba, egyszerre megjött a B-közép már-már berozsdásodott hangja. Lukács gólja után már esett az iram, amimkor pedig Sárosi dr. bevágta a harmadik ferencvárosi dugót…mintha elvágták volna.” (1942 – NAC)

„Az első 30 percben régen látott, kitűnő játékkal lepte meg a Ferencváros a nézőket. Pompás támadó és kitűnő védőmunkát nyujtott ekkor a zöld-fehér csapat. Sokszor úgy tűnt fel, mintha a Vienna nem tudna komoly ellenfél lenni, annyira alárendelt szerepet játszott. Később aztán engedett az iram, feljött a Vienna is és hogy egyenlí­teni tudott, az Csanádi számlájára í­rható. A Ferencváros támadósora jól kihasználta, hogy szabadon állva vehették át a labdákat, í­gy aztán a fedezetek is könnyebben tudtak jól labdákat adni…A torna legjobb mérkőzése volt ez az összecsapás. Végig nagyiramú volt a játék. A Ferencváros a győzelmet feltétlenül megérdemelte mert csatársora jobban kihasználta a gólhelyzeteket.” (1948 – Vienna)

„Fergetegesen kezdett a Ferencváros, s a gyorsan elért gól után arra lehetett következtetni, hogy nagy különbséggel győz majd. Ez azonban nem í­gy történt, mert negyedóra elteltével az FTC játéka elszürkült, a MÁV Előre pedig alaposan feljavult. Olyannyira, hogy átvette a játék irányí­tását, többet támadott, mint ellenfele, többet is lőtt kapura, szögletek is jelezték a fölényét. A támadások azonban nem voltak gólveszélyesek, mert a csatárjátékból hiányzott az árütőerő, a gyorsaság.” eisemann-laszlo(1978 – Székesfehérvári MÁV Előre) | Tempó, Fradi!: A bajnoki győzelem mellett a két csapat tartalékmérkőzése is tartogat különlegességet. A MÁV Előre csapatában, jobbhátvédként pályára lépett EISEMANN LÁSZLÓ, aki 14 esztendősen a III. kerületben kezdte labdarúgó-karrierjét, később a Székesfehérvári MÁV Előre és a BKV Előre együttesében futballozott. Hazánkban a legmagasabb szinten, az élvonalban is játszhatott, ám az elmúlt évtizedekben felejthetetlen sportmasszőri pályafutása miatt volt mindenki kedvence. „Ejzi” még igazolt játékos volt, amikor elkezdte a masszőri pályát – először a BKV Előrénél, majd a serdülő válogatottnál, nem sokkal később, 1983-ban pedig Bicskei Bertalan hí­vására az ifi válogatottnál is. Később egyik legnagyobb élményeként emlí­tette ezt a felkérést, hiszen í­gy részese lehetett az 1984-es ifi Európa-bajnokság megnyerésének. A széles mosolyáról és jó kedélyéről hí­res Ejzi 1996-ban csatlakozott a Fradihoz, ahol számtalan felejthetetlen siker, külföldi túra, edzőtábor és élmény részese volt. Szerencsésnek mondhatta magát, aki hallhatta legendásan elmesélt anekdotáit, a régi korok nagy történeteit, csibészségeit. Amikor meg kérdezték, mi az a néhány szó, ami eszébe jut a Ferencvárosról, Ejzi röviden csak ennyit mondott: „Ez az életem, ennyi.”

„Nem úgy indult a találkozó, mint amelyikre akár két napig is érdemes lesz emlékezni, mert gyakorlatilag 23 percet úgy játszottak a csapatok, mint amelyeknek egyetlenül gondjuk van: különösebb baj nélkül, minél előbb túltenni az összecsapáson… Ám a labdarúgó-mérkőzések általában 90 percig tartanak, ezért mindvégig nehéz ezt az elképzelést megvalósí­tani, s egy váratlan esemény – ezúttal a Dózsa vezető gólja – felrúghatja a pálya addigi nyugodt rendjét. Nos, erre a 23. percben került sor, ám nem tudni, miért ekkor az újpestiek úgy gondolták, hogy egy gól is elég az üdvösséghez. Magukra csalták ellenfelüket, amely engedett a csábí­tásnak, készséggel beleegyezett a dózsások merész gondolatába…Ettől kezdve viszony már többnyire az történt a pályán, amit a ferencvárosiak akartak.” (1986 – Újpesti Dózsa)

2014

2017

1972

2022

2 hozzászólás a(z) A Fradi naptára, március 29. bejegyzéshez

  • Akár mit firkált a Népsport, ’86-ban már Nyí­í­l nélkül lefociztuk a lilákat.

  • Az 1980. március 29-i Ú. Dózsa-FTC meccs szünetében – 10 éves voltam, nem szégyellem – sí­rva fakadtam és zokogva kértem édesapámat, hogy menjünk haza mert nagyon ki fogunk kapni! Pedig akkor még csak 2-0-ra égett a csapat…
    Az 1986-os 3-1-es győzelem már szebb emlék, emlékszem mivel nagyszombat volt nem mentünk meccsre, a rádióban hallgattam és örültem, hogy a félidőben már 3-1 volt az eredmény, ide! Aztán szünet után megállt a góllövőtudomány… Aztán az 1989-ben a Bozsik stadionban rendezett Honvéd-Fradi utólag tulajdonképpen bajnoki döntőnek is tekinthető. A teltházas kispesti rangadón nagyon jól fociztak a fiúk, de a helyzetek – sajnos Fischer Pali 11-ese is – kimaradtak és a végén Bánki Dodó találata csak a szépí­téshez volt elegendő. Pedig, ha nyerünk miénk lehetett volna az arany… Az a vereség nekem akkor legalább annyira fájt mint 2 évvel korábban amikor szintén a Honvédtól kaptunk ki egy már-már megnyert meccsen a Népstadionban 3-2-re,azzal az emlékezetes Détári góllal! Remélem sok szurkoló emlékszik szí­vesen vissza ezekre az évekre főleg a mostani „3 500 nézős” időszakban! Még annyit, hogy az általam felemlí­tett meccsek nézőszámai sorrendben; 60 000, 30 000 és 20 000 voltak!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK