A Fradi naptára, november 10.

Közzétéve: 2024. november 10. vasárnap | Szerző: Szerkesztőség

Évfordulók:

55 éve született Báder János
32 éve hunyt el Csikós Gyula
71 éve született Erőss Imre
85 éve született Kárpáti Márton
28 éve született Loncar, Stjepan
76 éve született Turai László
23 éve született Vida Kristóf

Mérkőzéseink ezen a napon:

1901. Cricketer – FTC 8:1, nemzetközi barátságos
1907. FTC – Törekvés 2:2, NB1
1912. FTC – Wiener AC 3:0, nemzetközi barátságos
1918. 33 FC – FTC 0-3, NB1
1929. Újpest – Ferencváros 1-2, NB1
1940. Ferencváros – Tokod 4-1, NB1
1946. Ferencváros – SZAC 10-0, NB1
1957. Ferencváros – MAHART 10:0, Edzőmérkőzés
1960. Bélapátfalvai Építők – Ferencváros 0:7, Edzőmérkőzés
1963. Ferencváros – Újpesti Dózsa 1:0, NB1
1965. Ferencváros – Panathinaikosz 0:0, BEK
1968. Ferencváros – Dunaújváros 3:0, NB1
1971. Ferencváros – ÉGSZÖV MEDOSZ 10:2, Edzőmérkőzés
1979. Ferencváros – Dunaújváros 2-1, Edzőmérkőzés
1984. Ferencváros – Csepel 1-1, NB1
1990. Veszprém – Ferencváros 2-1, NB1
2004. Ferencváros – Pécs 1-1, NB1
2007. Cegléd – Ferencváros 0-1, NB2
2010. Siófok – Ferencváros 3-1, MK
2011. Pécs – Ferencváros 2-1, Ligakupa
2013. Ferencváros – Haladás 0-3, NB1
2018. Haladás – Ferencváros 1-0, NB1
2019. DVSC – Ferencváros 1-6, NB1

Összes díjmérkőzés: 19 mérkőzés, 9 győzelem, 4 döntetlen, 6 vereség, 41-26 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1907. Medgyessy Jenő
1907. Muzsik Bálint
1946. Hegyes Lőrinc

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1901. Lipovetz Géza
1907. Muzsik Bálint
1968. Horváth László
2004. Kiss György
2011. Végh Zoltán
2013. Buzsáky Ákos

„A F. T. C. nagy bizalommal ment fel Bécsbe e mérkőzésre, mert míg ő tavaszi veresége óta igen nagyot haladt, addig a Cricketterek felől az a nézet uralkodott, hogy egy pár jó játékosuk elvesztése folytán nagyon meggyöngültek. Ez a nézet azonban nagyon tévesnek bizonyult, mert bátran el lehet mondani, hogy a Cricketterek csapata aligha volt még olyan erős, mint épen mostanában, mióta oly játékosokat nyert, mint Friling, a Slavia volt tagja, Mani Friedl, a Deutscher F. C. volt tagja, továbbá Strümpl szintén a Slaviából és újra köztük játszik Siems is, a kitűnő back.” (1901 – Cricketer)

„A revans a WAC-nak nem sikerült, ellenben meggyőződhettünk arról, hogy az FTC tényleg egy minden tekinteteben kiváló csapat fölött aratott győzelmet. A zöld-fehérek mostani győzelmére rá lehet mondani, hogy meg nem érdemelt volt, de viszont azt is, hogy megérdemelt volt. Meg nem érdemelt azért volt, mert a második félidőben a WAC olyan fölényben volt, mintha övé lenne a 3:0-ás győzelem, viszont azonban az FTC eme győzelmét erősen meghandicapelt csapattal érte el, hiszen Korody, Weinber és Rumbold helyén gyenge tartalékok játszottak.” (1912 – Wiener AC)

„A nap legfontosabb bajnoki mérkőzése a várakozásnak megfelelően igen érdekes és izgalmas küzdelmet hozott, de a játék sima lefolyását néhány könnyel elkerülhető disszonáns momentum a mérkőzés vége felé sajnálatos módon megzavarta. Sebők bíró nem fogta kezdettől fogva elég eréllyel a csapatokat, néhány elkerülhetetlen, de feltünő ofside állást is elnézett, ami különösen a 33-sokat rendkívűl idegessé tette. Magáról a játékról szólva mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy az FTC második félidőbeli játékával rászolgált a győzelemre.” (1918 – 33 FC)

„Az időjárás jóságos volt az újpesti derbi iránt: szinte tavaszias délutánt biztosított a zöld-fehérek és a lila-fehérek nagy találkozásának. A húszezret meghaladó tömeg izgalmas és jó meccset nézhetett végig, amely minimális gólaránnyal, pár perccel a befejezés előtt dőlt el a Ferencváros javára. A várakozás feszültségét a hangszóró rikácsolása, slágereinek harsogása sem tudta enyhíteni. Nem is igen figyelt oda senki. A kijáratot leste a tömeg, elsőnek a Ferencváros bújt elő, az állóhelyen meglendült a zöld-fehér zászlóerdő és ropogott a taps. Hamarosan Újpest fiai is kifutottak, most a lila-fehér színek táncoltak körös-körül az ember rengeteg feje fölött. Ropogott a taps, harsogott az éljen s nem lehetett volna megállapítani, hogy melyik tábor köszöntése harsogja túl a másikat. Olyan döntetlen féle volt ez a mérkőzés…ahogy az érdekeltek valószínűleg elfogadták volna ezt a mérkőzés végén is…Még sem így lett a két nagyszerű együttes félelmetes viaskodásából. Az első félidőben a Ferencváros nagyobb kiforrottsága, a másodikban az Újpest hevesebb lendülete érvényesült jobban. Az eredmény meghatározása: a tökéletesebb fegyverekkel harcoló csapat megérdemelt győzött! A Ferencváros már az első félidőben ií úgy a játék, mint a gólhelyzetek alapján legalább két góllal volt jobb. A másodikban az Újpest vezető gólja után veszedelmesen feljavult ugyan, végül azonban mégis diadalmaskodott a stílus és a rutin.” (1929 – Újpest)

„A jó formában lévő Ferencvárosnak nem volt szüksége teljes erőbedobásra” (1940 – Tokod)

„Tüneményesen játszott a Ferencváros, nem volt gyenge pont a csapatban. A nehéz, sáros talaj igen nagy feladat elé állította a játékosokat. A ferencvárosiak azonban nagyszerűen megbirkóztak ezzel. Kitűnő rúgótechnikájuk pompásan érvényesült és kifogástalan erőnlétükkel még az utolsó percekben is nagyszerűen játszottak. Pedig ez a pálya igen sokat kivett játékosokból. A SZAC már a rajtnál elvesztette minden esélyét, miután a második legjobb játékosa, Villányi nélkül volt kénytelen kiállni. A Fradi győzelmét ő sem tudta volna megakadályozni, hiszen a csapat a régi nagy napjaira emlékeztetően játszott. Úgyszólván nem is volt gyenge pontja a csapatnak.” (1946 – SZAC Barátság)

„Olyan rangadót láthatott a közönség, amelyet nem csak a játékosok küzdeni tudása, lelkes odaadó játékfelfogása jellemzett, hanem a színvonalas, jó játék is. Méltó volt ez a találkozó a két régi nagy vetélytárs hagyományaihoz. Mindkét csapat a támadást, a gólra törést tekintette legfőbb feladatának és védelmének megerősítésére, különleges feladattal nem bízott meg senkit. Ez is közrejátszott abban, hogy időnként nagyszerű, sokmozgásos, ötletekkel fűszerezett támadások futottak a pályán. Végig nyílt volt a küzdelem, hiszen az utolsó 20 perctől eltekintve – amikor az újpestiek játszottak fölényben – egyik csapat sem tudott a másik fölé kerekedni. Mindkét kapura zúdultak nagy lövések, de adódtak kihasználatlan helyzetek is. A szurkolók joggal voltak elégedettek a játék színvonalával. A Ferencváros végül is addigi nagyszerű sorozatát folytatva értékes győzelmet szerzett és megőrizte hosszú ideje tartó veretlenségét. A játék képe alapján azonban elmondhatjuk, hogy a döntetlen eredmény hűbb lett volna két csapat nagy vetélkedéséhez.” (1963 – Újpesti Dózsa)

„A görög labdarúgás nemzetközi eredményeinek ismeretében a közönség, de még a ferencvárosi vezetők is biztak abban, hogy a zöld-fehérek a Népstadionban legalább egy-két gólos előnyt tudnak szerezni a visszavágóra. A Panathinaikosz azonban hamar szétfoszlatta ezeket a reményeket. 4-3-3-as felállásukkal ügyesen megszállták és biztosították a 16-osuk előterét. Gyorsak voltak, jól kezelték a labdát, szorongatott helyzetben is egymást keresték, egyszóval stílusos, európai mezőnyben élvonalba számító csapat benyomását keltették. Pedig a Ferencváros együttese különösen a második félidőben már nem is játszott rosszul, nagy akarással küzdött. Bár a Ferencváros jóval többet volt támadásban és nagyobb helyzetei is voltak, mint a a vendégcsapatnak, mégis azt kell mondani, hogy a görög csapat kiérdemelte a döntetlent. Ezek után nagy küzdelemre van kilátás Görögországban.” (1965 – Panathinaikosz)

„A mérkőzés előtt a dunaújvárosi öltözőben nem örültek annak a hírnek, hogy a Vasas Salgótarjánban kikapott. – Ez figyelmeztető jel lesz a Fradi számára és a rivális megbotlása szárnyakat adhat neki… – mondogatták a játékosok. És az I. félidő képe őket igazolta. A Ferencváros nagy lendülettel kezdett. Percekig a kapujához szögezte ellenfelét, a szélsők futtatásával széthúzták a védelmet, középen pedig kitűnően megértette egymást Albert és Branikovits. Gyorsan megszületett az első gól is, és bár a Dunaújváros nem adta fel, sőt dicséretesen harcolt, már ekkor érezni lehetett, hogy alig tudják kétségessé tenni a Ferencváros biztos győzelmét. Szünet után különösen a harmadik gól után egy kicsit kiengedett a Ferencváros, ekkor a vendégek is lélegzethez jutottak, de változatlanul nagy volt a két csapat között a különbség. A Ferencváros akár több góllal is győzhetett volna.” (1968 – Dunaújváros)