A Fradi naptára, november 28.

Évfordulók:

124 éve született Balassa Béla
98 éve született Bozsik József
22 éve született Mazzonetto Alessio
22 éve született Mazzonetto Nicoló
68 éve hunyt el Ordódy Béla
46 éve hunyt el Pataky Mihály
9 éve hunyt el Sári Géza

Mérkőzéseink ezen a napon:

1909. FTC – I. Vienna FC 4:0, nemzetközi barátságos
1915. FTC – KAOE 2-0, Hadikupa
1920. FTC – UTE 1-3, NB1
1926. Ferencváros – Sabaria 2-0, NB1
1937. Ferencváros – Győri ETO 5-1, NB1
1943. Szegedi VSE – Ferencváros 1-0, NB1
1948. Ferencváros – Vasas 4-2, NB1
1965. Hajós – Ferencváros 0:10, Edzőmérkőzés
1967. Ferencváros – Liverpool 1:0, VVK
1970. DVTK – Ferencváros 1:1, NB1
1971. MTK – Ferencváros 2:2, NB1
1981. Ferencváros – Nyíregyháza 3-0, NB1
1982. Tatabánya – Ferencváros 3-2, NB1
1984. BVSC – Ferencváros 0-2, MK
1992. Ferencváros – Nyíregyháza 1-0, NB1
1998. Kispest-Honvéd – Ferencváros 2-2, NB1
2004. Ferencváros – Bp. Honvéd 4-0, NB1
2009. Ferencváros – MTK 1-3, Ligakupa
2015. Ferencváros – DVSC 3-0, NB1
2019. Ferencváros – Espanyol 2-2, EL csoportkör
2020. Ferencváros – MTK 2-0, NB1
2021. Mezőkövesd – Ferencváros 0-3, NB1

Összes díjmérkőzés: 21 mérkőzés, 13 győzelem, 4 döntetlen, 4 vereség, 47-20 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1937. Sárosi III. Béla

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1915. Egyházi Ferenc
2009. Takács Renátó

Ezen a napon játszotta egyetlen díjmérkőzését a csapatunkban:

2009. Komora László

Ezen a napon ült utoljára az FTC kispadján díjmérkőzésen:

1998. Nyilasi Tibor

„A Vienna veresége teljesen bizonyos volt, de azt mégis kevesen remélték, hogy a Ferencvárosi Torna Klub olyan megsemmisí­tő felsőbbségben fogja legyőzni a hanyatlásnak indult bécsi csapatot. A Viennának ez idő szerint csak egyetlen nagystí­lű játékosa van: Lincsefszky. A derék centerfödözet el is kí­sérte csapatát — de csak az öltözőig. Beült egy páholyba és onnan nézte honfitársai vergődését. Azt beszélték, hogy Lincsefszky Budapesten fog megtelepedni és itt a mi labdarugó- sportunkat fogja boldogí­tani. Alig hihető, hogy az osztrák játékosok legkiválóbbja önzetlenségből, tisztán sportszeretetből, vagy a magyarok iránt való szimpátiából akarja képességét nálunk érvényesí­teni. Akár magyar, akár osztrák játékosról van szó, kedvezőtlen szí­nben tünteti föl annak a sportérzését, a ki régi csapatát — mert erőkben meggyöngült, képességben hanyatlott — cserben hagyja és ha máshol nem lehet, idegenben keresi a népszerűséget és esetleg játéktudása kamatát. Sportközönségünk bizonyára nem fogadja olyan örömmel labdarúgó-sportunk idegen erősí­tését, mint az az egyesület, a melynek tagjai sorába Lincsefszky belépni készül.” (1909 – Vienna FC)

‘A mérkőzés rendkivül szintelen, érdektelen volt…” (1915 – KAOE)

„A Ferencváros csapata minden tekintetben felülmúlta ellenfelét. Éppen ezért győzelmét teljes mértékben megérdemelte s annak a realitáshoz szó sem férhet. Technikai felkészültség és kondí­ció dolgában az összehasonlí­tást sem bí­rja ki a Sabaria mai ellenfelével, mely amellett annyi akarással, szí­vós küzdeni tudással játszott, hogy szinte lehengerelte a kék-sárga csapatot. Az első gól, a győzelmet jelentő siker mégis nagyon nehezen született meg. Ennek pedig két oka van. Az egyik az, hogy a Sabaria védelem nagyszerű romboló védőjátékot mutatott, mí­g a Ferencváros csatársora nem bizonyult ma sem eléggé egységesnek, összeszokottnak.” (1926 – Sabaria)

„12 gólt rúghatott volna a Ferencváros. Hogy ez nem történt meg, annak több oka van: a) nagy volt a tömörülés az ETO kapuja előtt, b) a szél megzavarta a pontos összjátékot s inkább a rombolásnak kedvezett, mint az épí­tésnek, c) nem játszott szélekre a Ferencváros (ennek egyik oka az volt, hogy a győriek nagyon ráálltak a szélsőkre), d) a II. félidőben a KK győztes korántsem játszott olyan jól, mint az elsőben és végül: e) az ETO egész jó kis csapatnak bizonyult. Ezen a mérkőzésen kevesen figyelték a csapatmunkát, majdnem mindenki Sárosi III-ra és Polgárra volt kí­váncsi. A közönségnek különösen Polgár jobbösszekötő játéka tetszett. Joggal. Pompás technikája elől is nagyszerűen érvényesült, gyorsan, csaknem mindig kapásból játszik. A csatársor másik legjobb embere Toldi volt.” (1937 – ETO)

„Izgalmas, sőt helyenként túlságosan is izgalmas mérkőzés volt. Az első félidőben a játék teljesen kiegyenlí­tett volt és a 2:2-s fordulás meg is felelt a játék képének. Mindkét csapatnak voltak kihagyott helyzetei a gólokon kí­vül. A Vasas kétszeres vezetéssel bizonyí­totta be, hogy nagyon felkészült a mérkőzésre, a Ferencváros azonban kétszer is tudott egyenlí­teni és különösen a második gólja volt villámgyors válasz. Szünet után mindenki a Ferencváros lendületét várta, s ez be is következett. Ekkor a zöld-fehérek valósággal kapujuk elé szögezték a Vasast és a sok támadás gyümölcse volt a végső, biztos győzelem.” (1948 – Vasas)

„A várakozásnak megfelelően hatalmas iramú, kemény, eseményekben gazdag, érdekes küzdelmet hozott a két neves csapat VVK mérkőzése. A Ferencváros esélyeit jelentősen csökkentette az a tény, hogy két legjobbja, a válogatott Albert és Mátrai nem lehetett ott a pályán. Éppen ezért elégedettséget kelthetett a szurkolókban, hogy a bajnokcsapat tartalékosan is nagyszerűen megállta a helyét. A ferencvárosiak nagy becsvággyal küzdöttek, végig kezükben tartották az irányí­tást, de csapatjátékuk csak szünet után volt elég folyamatos, támadójátékuk pedig gólveszélyes. Ebben az időszakban a sí­kos talajon meglepően magabiztosan játszottak a magyar fiúk, különösen a csatárok, azok közül is Varga. Technikai fölényükkel, ügyes labdakezelésükkel, cseleikkel gyakran zavarba hozták az angol védőket, akik bizony sokat kapkodtak. A mérkőzés első percében már látni lehetett, hogy az angolok sokkal nagyobbra tartják a Ferencvárost, mint korábban a Honvédot, mert ezen a mérkőzésen közel sem játszottak olyan felfogásban, mint annak idején a Bp. Honvéd ellen. Tömör védekezéssel, saját térfelük megszállásával igyekeztek lassí­tani a ferencvárosi rohamokat. Érdekes volt megfigyelni, hogy a szünet után, az egygólos hátrányuk tudatában megpróbáltak támadóbb szellemben játszani, de törekvésüket nem koronázta siker, mert a a Ferencváros lendületes csapatjátékával védekezésre kényszerí­tette az angolokat. Sajnos az adódó gólhelyzeteket a magyar csatárok nem tudták megfelelően kihasználni, í­gy csak 1:0-ás győzelem született, amely azonban a tartalékos együttestől értékes eredménynek számí­t. A visszavágón persze már Alberttal és Mátraival kiegészülve is nehéz lesz, nagyon nehéz…A gól, mely eldöntötte a mérkőzést: A 44. perecben egy viharos erejű jobb oldali támadás végén Rákosi a 16-oson belül Katona elé tolta a labdát, a szélső nagy erővel, 8 méterről, bal külsővel lőtt, a magas labda a hálóba tartott, Bryrne megpróbált menteni, de fejéről a jobb felső sarokba vágódott a labda.” (1967 – Liverpool) | Tempó, Fradi!: Arról nem is tesz emlí­tést az újság, hogy a hatvanas évek legendás Fradijából nem csak Albert és Mátrai hiányzott, hanem Géczi István is, aki 1967 nyarán sérült meg és legközelebb csak 1968 tavaszán foglalhatta el a helyét. Így nem csak néhány VVK mérkőzést hagyott ki, de sajnos lemaradt az 1968-s olimpiáról is. Ez idő alatt Takács Béla „helyettesí­tette” a legendás kapuvédőnket – kiválóan.

„A szünet után 10 emberrel játszó BVSC ellen a Ferencváros végül diadalmaskodni tudott, de a mutatott játék egyáltalán nem elégítette ki a szurkolókat.” (1984 – BVSC)

„Amolyan formaságnak foghatta fel ezt a bajnoki találkozót a két együttes. Ami a Ferencvárost illeti, korán megelégedett azzal, hogy gyorsan bebiztosí­totta a két pontot, a nyí­regyháziakról csak annyit, hogy nem ok nélkül állnak a tabella utolsó helyén…A lehető legjobban tette le névjegyét az Üllői úti bajnoki óévbúcsúztatón a hazai csapat, mert a 4. percben Szekeres pontos beadását Gregor négy lépésről könnyed mozdulattal passzolta a kapuba. Bí­ró kapus ugyan kicsit elkésett, a gólban talán ludas, de a továbbiakban ügyesen védett (1:0).” (1992 – Nyí­regyháza)