A Fradi naptára, október 1.
Évfordulók:
130 éve született Deutsch Árpád
127 éve született Egry Ferenc
55 éve született Milovanovic, Dejan
18 éve született Radnóti Dániel
49 éve született Sasu, Marius
63 éve hunyt el Spitz Illés
18 éve született Szabó Szilárd
6 éve hunyt el Szántai László
Mérkőzéseink ezen a napon:
1911. FTC – BAK 2:0, Edzőmérkőzés
1922. Törekvés – FTC 2-2, NB1
1944. Gamma – Ferencváros 0-5, NB1
1947. Haladás – Ferencváros 1-1, NB1
1950. Bőripari DSE – ÉDOSZ 1:4, NB1
1955. Mezőhegyesi Traktor – Bp. Kinizsi 1:5, Edzőmérkőzés
1958. Ferencváros – Pénzverde 8:1, Edzőmérkőzés
1967. SZEAC – Ferencváros 1:5, NB1
1969. Ferencváros – CSZKA Szófia 4:1, BEK
1970. Gyöngyösi Spartacus – Ferencváros 1:3, Pályaavató mérkőzés
1975. Ferencváros – Zbrojovka Brno 7:1, KK
1977. Dunaújváros – Ferencváros 3-2, NB1
1980. SZEOL AK – Ferencváros 1-3, MK
1983. Ferencváros – Haladás 2-2, NB1
1985. Ferencváros – Békéscsaba 1-1, NB1
1986. DVTK – Ferencváros 0-2, Edzőmérkőzés
1988. Ferencváros – Békéscsaba 0-2, NB1
2008. Baktalórántháza – Ferencváros 0-3, Ligakupa
2010. Ferencváros – MTK 3-0, NB1
Összes díjmérkőzés: 15 mérkőzés, 9 győzelem, 4 döntetlen, 2 vereség, 45-17 gólkülönbség
Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:
1950. Hári László
1985. Palkovics István
2008. Sváb Dániel
2008. Vattai Balázs
Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:
1970. Megyeri Győző
1988. Zsinka János
Ezen a napon játszotta első válogatott mérkőzését az FTC csapatából:
Ezen a napon játszotta utolsó válogatott mérkőzését az FTC csapatából:
„A bajnoki küzdelem helyett tartott barátságos mérkőzést a F. T. K. feltűnő könnyen nyerte meg kitűnő ellenfelével szemben. A bajnokcsapat nagy formájáról tesz bizonyságot a lendületes játék, a mit az átázott pályán produkált. Az egész csapat a helyzethez alkalmazkodva, erős passzokkal dolgozott a gurított labdákkal operáló B. A. K.-bal szemben. A legnagyobb agilitással Weisz Ferenc működött, a kinek brilliáns teknikája nagy segítségére volt. Schlosser a mezőnyben megfontolt játékával igen sokat használt csapatának, de lapos lövéseinek legnagyobb része a sártenger áldozata lett. A védelemben Weinber volt a legjobb, de Payer és Rumbold is jól érvényesült hatalmas rúgásaival. A Károlyt betegsége miatt nélkülöző B. A. K. nem tudta formáját kijátszani. A csatázó-sor lapos passzjátékával akcióképtelennek bizonyult, a különben is nehéz védelem pedig tehetetlen volt a F. T. K. csatázóinak teknikai felsőbbségével szemben.” (1911 – BAK)
„Nagyszerű küzdelmet vívott a két csapat egymással az első félidőben. Időnként határozottan tartalmas, fordulatokban gazdag, végig lendületes játék alakult ki. A Gamma általában több támadást vezetett a szünet előtt, ezek a támadások azonban többségükben nem voltak olyan meggyőző erejűek, mint a Ferencváros ritkább támadásai. Annak ellenére tehát, hogy a a Gamma volt többet a támadó, a Ferencváros könnyen a maga javára dönthette volna el a ez első félidőt. Hogy nem esett gól az első félidőben, abban közrejátszott Sárosi dr. balszerencséje, kinek néhány nagy helyzetben nem sikerült a gólszerzés. Szünet után mindent elsöprő lendülettel biztosította a győzelmet a Ferencváros, A zöld-fehérek nagyobb klasszisa teljesen rányomta bélyegét ennek a félidőnek a játékára. Közrejátszott kétségkívül az is, hogy az első gól után a Gamma védelme erősen megingott. A Ferencváros győzelme ebben az arányban is megérdemelt.” (1944 – Gamma)
„A mérkőzés nem hozott valami magas színvonalat. Különösen az I. félidőben volt csapkodó a játék, s ebből mindkét csapat kivette a részét. Az ÉDOSZ többet támadott, de csatársorában nemvolt átütőerő. Szünet után csúszóssá vált talajon már jobban érvényesült az élelmezésiek nagyobb technikája, s a BDSE-védők ekkor már nem álltak biztosan a lábukon. A mérkőzés vége felé az ÉDOSZ magára talált és biztossá tette a győzelmét.” (1950 – Bőripari DSE)
„Ritkán történik meg, hogy a nagyszámú hazai közönség ütemes tapssal jutalmazza a vendégcsapat győzelmét. Ez történt azonban vasárnap Szegeden. Tegyük hozzá, hogy a zöld-fehérek meg is érdemelték a tapsot. Rá sem lehetett ismerni a Pitestiben gyengén játszó Ferencvárosra. Az első perctől kezdve lendületes, látványos, szép játékkal uralta a mezőnyt. Ötletes húzásokkal egyre-másra teremtette a gólhelyzeteket. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy még súlyosabb vereséget mérjenek a hazai csapatra. Ezen a mérkőzésen egyetlen gyenge pontja sem volt a Ferencvárosnak. A szegediek az első félidőben lelkesen igyekeztek helytállni. Ebben a játékrészben néhány kecsegtető ellentámadást is vezettek, de a ferencvárosi védelmet nem tudták feltörni, csak a közvetlenül a befejezés előtt.” (1967 – Szeged) | Tempó, Fradi!: A sportújságtól kapott négycsillagos minősítés is mutatja, hogy Lakat Károly dr. csapata magabiztosan menetel a bajnoki cím felé. Még 6 forduló volt hátra és 10 pontos előnnyel vezettük a tabellát. A négy csillag mellé az osztályzatokkal sem „spóroltak” a lap munkatársai: Géczi (8) – Horváth (7), Mátrai (8), Páncsics (8) – Juhász (7), Szűcs (8) – Szőke (8), Varga (9), Albert (9), Rákosi (8), Fenyvesi (7).
„A Ferencváros csapatát állandó sérülések akadályozták ebben az évben, ezért nem volt képes tavalyi teljesítményét sorozatosan megismételni és túlszárnyalni a bajnoki mérkőzések során. Novák és Havasi hosszú időn át tartó kiesését csak részben tudta pótolni a két tehetséges fiatal, Megyesi és Bálint, de dicséretükre legyen mondva, becsülettel helytálltak, teljesítményük mérkőzésről mérkőzésre javult. Azon viszont nem lehet csodálkozni, hogy Albert Flórián helyét senki sem tudja betölteni. A csapat szellemi vezére, karmestere, súlyos sérülése miatt nem lehetett ott a küzdők soraiban, s ez bizony rányomta bélyegét a szereplésre. S hogy ennek ellenére a félelmetes hírű bolgár bajnokot a Népstadionban fölényesen sikerült legyőzni, az a nagyszerű taktikai és lelki felkészítésnek köszönhető. Másrészt pedig azt jelenti, hogy a zöld-fehérek fiataljaiban élnek a nagyszerű hagyományok, s olyan szívvel játszottak, mint a régiek.” (1969 – CSZKA Szófia)
„A játékosok és a szurkolók is arra készültek, hogy győzelemmel ünneplik a klub ezredik nemzetközi mérkőzését. Arra azonban a legoptimistábbak sem számítottak, hogy ez végül ilyen fényesen, gólzáporral sikerül. A mérkőzés első negyedórájában a csehszlovákok az egész pályán letámadtak, szinte lélegzethez sem engedték őket jutni, s ameddig bírták erővel, egyenlő ellenfelek voltak. Aztán fokozatosan elfáradtak, az FTC ritmust váltott és a hazaiak különösen a jobb oldalon futó támadásaikkal sokszor sakk-matt helyzetet teremtettek. A jó lehetőségeket ki is használták. Szabó és Nyilasi szinte tetszés szerint lőtte, illetve fejelte a gólokat. Az FTC játékából nem hiányzott a látványosság sem. A nézők gyakran tapsoltak a technikai trükköknek, de legtöbbször akkor csattant fel a taps, amikor a zöld-fehérek egy-két húzásos, hosszú, meredek indításokkal hozták zavarba a brnói védelmet. A zöld-fehérek nemcsak talajon, hanem a légtérben is felülmúlták ellenfelüket.” (1975 – Zbrojovka Brno)
1977
1980
2008
2010
Vélemény, hozzászólás?