A keménykezű Selymes Tibor is befutó lehet: Lennék az FTC edzője!

Nem fél a munkától.

Az edző szerint a magyar futball jó, a Fradi jobb lehet.

Négy esztendeje távolodott el a magyar futballtól Selymes Tibor: a negyvenhatszoros román válogatott labdarúgó előbb a Haladásban, majd a DVSC-ben szerepelt, később Sopronban edzősködött, azután Nagyszalontára szerződött. Dolgozott a Sportul Studentescnél és az Astra Ploiesti-nél, mostanában pedig hí­rbe hozták a kolozsvári CFR-rel, a Steauával – és a Ferencvárossal is. Az edzői élet viszontagságairól, egy pofonról, a magyar és a román futball közötti különbségről, valamint a Ferencvárosról beszélgettünk az egykori kitűnőséggel.

– Idehaza az a hí­r járja, hogy megkereste az edző után kutakodó Ferencváros…

– A hí­rt magam is olvastam, ám megerősí­teni nem tudom az információt, hiszen senki sem jelentkezett a Fraditól, viszont hí­vott más – akit í­géretemhez hí­ven nem neveznék meg -, s az iránt érdeklődött, lenne-e kedvem megnézni a Vasas elleni meccset és újra Magyarországon, a Fradinál edzősködni.

– És lenne?

– Romániában a CFR-nél és a Steaua Bucuresti-nél is felröppent a nevem, mégsem ülök egyik csapat kispadján sem. Egyébként profi vagyok, oda megyek, ahova hí­vnak, ahol megbí­znak bennem, í­gy tehát az új csapatom a Fradi is lehetne. Konkrétan még nem kerestek, két-három román együttes ajánlata viszont itt lapul a zsebemben, kapkodásra tehát nincs okom.

– Játékosként és edzőként is megadatott önnek, hogy megismerje a román és a magyar futballt. Mit gondol, mikor volt nagyobb a különbség a két országlabdarúgása között, amikor futballozott vagy most, amikor edzősködik?

– Könnyű a válasz, a nyolcvanas-kilencvenes évek magyar és román labdarúgását – és ezt az eredmények bizonyí­tották – nem lehetett egy lapon emlí­teni. Mára azonban jelentősen csökkent a különbség, s nemcsak azért, mert gyengébb lett a román futball, hanem azért is, mert a magyar erősödött. Hogy miért? Mert Magyarországon még idejében gondoltak az utánpótlás-nevelésre, mí­g Romániában a Hagi-akadémián kí­vül alig akad olyan hely, ahol fiatalokkal foglalkoznak. Hamarosan mindenki megbizonyosodhat az igazamról, hiszen egy csoportba került a két válogatott. Megtapasztalhatják a románok, milyen iszonyatosan nehéz mérkőzés lesz a magyarok elleni.

– Jól tudom, hogy szí­vesen dolgozik fiatal labdarúgókkal?

– Jól tudja, mert sokkal nagyobb kihí­vást jelent felépí­teni, ápolgatni, gondozgatni egy csapatot, mint beleülni a készbe.

– A mai futballban jut-e elegendő idő az épí­tkezésre? Romániában és Magyarországon az élfutball falja az edzőket…

– Romániában a tulajdonosi türelemből van a legkevesebb. Elég, ha csak a saját példámat emlí­tem: hiába dolgoztam eredményesen a bukaresti egyetemi csapat edzőjeként, elég volt hat forduló, máris kirúgott a tulajdonos, s í­gy volt ez legutóbb Ploiesti-ben is, azzal a különbséggel, hogy ott két forduló után menesztettek, holott az előző szezonban kiesőjelölt csapatot vettem át, s a változatlan kerettel csaknem Európa- ligaszereplést érő helyen végeztünk Ez semmit sem számí­tott, a tulajdonos azt hitte, hogy nemcsak a pénzcsináláshoz, hanem a futballhoz is ért. Szörnyű…

– Ha a Fradihoz szerződne, ott sem számí­thatna sok türelemre, a szurkolók ugyanis nehezen viselik el az eredménytelenséget.

– Na jó, de óriási a különbség a tulajdonosi és a szurkolói elégedetlenség között! Egyébként ismerem az otthoni viszonyokat, tudom, mi történik a Fradinál. A türelmen kí­vül leginkább a munka hiányzik az Üllői úton.

– Munkamániás, keménykezű edzőnek tartják Romániában, idehaza pedig a pécsi öltözőben elcsattanó, a nagy tehetségnek mondott Ivancsics Gellértnek adott pofonjára emlékezhetnek. Az erőszak hozzátartozik a keménységéhez?

– Egyáltalán nem! Nézze, amikor befejeztem a futballt, azt hittem, hogy mindent tudok a labdarúgásról, de tévedtem. A soproni első lépések a hibákkal együtt az általános iskolát jelentették az edzői felkészülési pályámon, a Nagyszalontán töltött év volt a középiskola, a román élvonal pedig az egyetem. A sikerek és a kudarcok éretté tettek, felkészültem tehát nagyobb feladatok ellátására is. Hogy aztán ez a Fradi, a Steaua vagy más csapat kispadját jelenti-e, szinte lényegtelen.

Vajda György, Nemzeti Sport