Hány áldozatot követelnek még a Fradi-kamuk?

SPORT plusz 2011.08.26.

A hegyek megint egeret szültek.

A Fradi, amit húsz éve mindenkori potentátok próbálnak megmenteni, ugyanott tart, ahol annakidején.

Sehol.

Rossz a módszer.

Pedig ez a megmentés is í­géretesen kezdődött.

Egy tehetséges, tisztességes és a Fradi iránt elkötelezett emberre, Kubatov Gáborra bí­zták a klubot, aki idén márciusban már ki is állt a világ elé és kijelentette: a Fradi megújulásának a rend a feltétele, és a korábbi bűnök elkövetői közül SENKI NEM ÚSZHATJA MEG FELELŐSSÉGREVONÁS NÉLKÜL.

És ez a korrekt, tisztességes ember augusztusra eljutott odáig, hogy már esze ágában sincs felelősségre vonást emlegetni.
Hát persze, hogy nincs.

Ezt a Fradit tisztességes eszközökkel nem lehet megmenteni. Illetve: akik eddig megpróbálták, nem voltak feltétlenül tisztességtelenek. Legfeljebb ügyetlenek.
Miközben húsz éve politikai kérdés a Fradi, csak titkosszolgálati eszközökkel, avagy legalábbis titokban mertek bármit is tenni érte, mert féltek a mindenkori ellenzéktől, és a közvélemény nem Fradidrukker részétől.

Talán már Kubatov Gábor is rájött: a McCabe-ügy épp olyan szí­nmű, kitaláció volt, mint előtte annyi más. Hitem szerint (ha tévednék, megtépkedem a ruhám), ezt is dr. B. F. szülte, alakí­totta, vezérelte, akiben egy zseniális szí­nműí­ró veszett el. S aki ráadásul fejlődőképes, hiszen a Dicobe-ügytől jutott el a McCabe-ügyig,ami már sokkal életszerűbb volt, s tulajdonképpen sikerült is megetetni vele az országot. De mintha B. F. a hetvenes-nyolcvanas évek francia sikerfilmjein nőtte volna ki magát, a Szőke férfi felemás cipőben is véresen komolyan kezdődött, ám egy idő után tréfává vált az egész, mert nem lehetett máshogy, csak az élettől, a valóságtól elrugaszkodva megoldást találni. Rossz szót mégsem tudok B. F.-re mondani: a Fradit akarta megmenteni. Abból főzött, amiből ez ügyben lehetett. Ködösí­tésekkel, mellébeszélésekkel, álcégekkel, álvezérekkel operált, ezeket rakta össze. (Ha egyszer tényleg őszintén beszélne, az egész Sport pluszt a rendelkezésére bocsátanám). Nem sikerült. Nem ő volt a hibás. Ez Magyarországon nem is sikerülhet. Belebu-kott Magyar Ernő, Kelemen Iván, dr. Szabadi Béla, elmenekült Várszegi, egy ország röhögött aztán az egykor szentként tisztelt feltalálón, aki lukas zsebbel 1.2 milliárdot í­gért, sőt, még edzőt is cserélt a Fradinál, mí­g ki nem derült, hogy egy vasa sincs.

És megyünk újra és újra bele ugyanabba az utcába. Mert egyetlen kormány, de immáron egyetlen milliárdos sem meri felvállalni az ország amúgy legjobb reklámhordozóját, a Fradit, a Ferencvárost, az FTC-t. Hogy is mernék: aki eddig felvállalta, mind gáncsot kapott. (Rosszabb esetben cellát).

Mi lehetne még is a megoldás? Ez az egész már annyira el van rontva (és annyira ugrik rá az ellenzék is, amelyik egyébként korábban a leginkább elrontotta), hogy nehéz megmondani. Csak azt tudom, hogy figyelembe kellene venni: akármennyi mellébeszélőt alkalmazunk, akárhány újsággal paktálunk, akárhány vezérszurkolót győzünk meg – ezt mégiscsak őszintébben kellene csinálni. Mert a mellékszereplők előbb-utóbb mind lelepleződnek (vagy beszélnek). Én felvállalnám, ahogy a debreceni stadiont is felvállalták. Vagy legalább egy Garancsit szereznék nekik. Máshogy, higgyék el, nem fog menni.

Bocsák Miklós

Forrás: SPORT plusz  XXIII. évf. 34. szám