A labdarúgás szabályainak változása: sérülés és szögletgól

Mióta érvényes a szögletrúgásból elért gól?

A FIFA 1924. júniusi párizsi ülésén több szabálymódosí­tás történt. A szabályok kimondták, hogy a bí­ró csak súlyos sérülés esetén szakí­thatja félbe a játékot, továbbá a játékosnak joga van ahhoz, hogy megkérdezze a bí­rót döntésének indokairól. A bí­róval való vitatkozást azonban továbbra is tiltották.

A legfontosabb szabályváltozás, amit egyhangúlag elfogadtak: ezentúl szögletrúgásból érintés nélkül is lehet gólt rúgni. Kicsit későn hozták az új szabályt, mert ha egy hónappal előbb életbelép, érvényes lett volna az a szögletből elért, érintésnélküli magyar gól, amit játékosaink a párizsi olimpián az egyiptomi kapuba rúgtak.

„Amikor az új szabály életbe lépett az FTC Tóth Potyája jutott az eszünkbe. Az ő kornerei utolérhetetlenek voltak annak idején. Jobbról a ballal, balról a jobb lábbal csavarta a labdát halál-biztosan a kapura, s ha valaki érinteni tudta, kész volt a gól. De az érintés nehéz dolog volt. A kapus a tumultusban inkább arra ügyelt, hogy ne érintse a labdát, semhogy fogta volna. Ez a passzí­v védekezés nem volt könnyű ugyan, mégis alapjában véve nagyon egyszerű volt. Most meg kell tanulni szélsőinknek a régi. Potya-szerű csavarást, ami ha sikerül, ezentúl valóban fél gólt jelent. Bizonyos, hogy a Potya iskola hamarosan tért hódí­t a szélsők körében!”

(Nemzeti Sport, 1924. szeptember 6.)

Mivel Tóth Potya hamarosan edzőnk lett, egyáltalán nem csoda, hogy Kohut Vili szögletrúgásaitól a kapusok egyre inkább tartottak …