A magyar labdarúgás és a 60 éves MLSZ

A magyar labdarúgás első négy éve —

az MLSZ megalakí­tásáig (1897—1900)

(Könyvrészlet)

A magyar labdarúgás első nyomait éppen olyan homály fedi, mint általában a labdarúgás kezdetét. Mégis — röviden — a következő adatokat soroljuk fel:

Az 1870-es évek végén Molnár Lajos „Atlétikai gyakorlatok” cí­mű művében ismertette a futball-játékot is.

Az 1886-ban megjelent „Képes sportnaptár”-ban Szokolay Kornél í­rt a labdarúgásról a „Három angol labdajáték” cí­mű cikkében.

Utána az 1890-es évek első felében az akkori „Sportvilág” állandóan ismertette az angol, majd a kontinentális futball hí­reit, eredményeit. Bély Mihály és Szaffka Manó kis füzetekben í­rtak az „Angol rúgósdi”-ról.

Az első futball-labdát az egyik forrás szerint Perry, a magyar atléták angol edzője hozta volna, másik feljegyzés szerint viszont a Budai Tornacsarnokban, vagy az egyik katonai iskolában rúgták volna. Hitelesebb adat, hogy 1896 késő őszén Löwenrosen (Lányi) Károly — aki előbb bejárta Angliát és Amerikát és futball-labdát hozott magával, két csapatot szervezett s azokkal a Pék erdőben „meccset” is játszatott.

Ennek történetét a népszerű „Csarli bácsi” később í­gy í­rta le : (eredetije az MLSZ archí­vumában van) :

1895-ben jöttem haza Amerikából és magammal hoztam két football-labdát. A MÁV-hoz léptem be, mint mintaasztalos, majd 1896-ban tagja lettem a Törekvés dalárdának, s ennek tagjaiból verbuváltam egy csapatra való játékost. Három hónapig gyakoroltunk, s utána megrendeztem az első football-match-et. Háromszáz jegyet sikerült előre eladnunk, egy jegy ára 10 krajcár volt, tehát gazdagok voltunk. A felszerelést úgy állí­tottuk össze, hogy a hosszú alsónadrág szárát, valamint a gyári kék munkanadrágot rövidre vágtuk, a bakancsokat pedig megstoppliztuk. A mérkőzés napjával azonban rettenetes pechünk volt. 1896. november 1-én délelőttre ugyanis 25 cm magas hó esett le. Ezek után nagyon meglepődtünk, hogy mégis mintegy 300 néző volt kí­váncsi a játékra. A játékosok azonban nem akartak levetkőzni. Sok rábeszélésre végre kaphatók voltak arra, hogy úgy bekecsben, csizmában mégis játsszanak.

Csak Winkler József (a későbbi válogatott Winkler fiúk édesapja) és magam öltöttünk dresszt. A nagy mérkőzés 20 percig tartott, mert ezalatt három bokatörés történt, s a további játékot be kellett szüntetni. Engem az összes asszonyok diszkvalifikáltak (Csarli bácsi nyelvén ez azt jelenti, hogy őt tették felelőssé a balesetekért) s fél évig nem mehettem közéjük, mert szemükben én gyilkos voltam.

Ezek után érthető, hogy a pékerdei „labdarúgó-mérkőzésnek” nem lett folytatása és Löwenrosen is csak évekkel később alapí­totta meg a Törekvést.

A „hivatalos” magyar labdarúgó-kezdetet azután Hajós Alfréd, olimpiai úszóbajnokunk í­gy jegyezte fel:

Stobbe Ferencnek, a „Sportvilág” akkori szerkesztőjének, egyébként épí­tésznek társa volt Ray Rezső épí­tész. Ennek Svájcban, Lausanne-ban tanuló és ott futballozó fia, Ferenc magával hozott Budapestre egy valódi angol labdát. Ezt Stobbeval 1896 decemberében magával vitte a BTC tornatermébe s az ott gyakorlatozók közé dobta. Valamennyien a labdára rontottak, rúgták, dobták, ütötték, mí­gnem Iszer Károly, a BTC művezetője és vezére meg nem állí­totta a labdával viaskodókat és Ray el nem magyarázta a labdarúgás lényegét.

A jelenlevő tornászok, atléták és egyéb sportolók közül mindjárt két csapatra való is jelentkezett a további gyakorlatozásra és 1897 januárjában megalakulhattak a BTC első magyar football teamjei. Szorgalmasan gyakorlatoztak a sokszor hóval borí­tott, vagy sáros Millenáris pályán, majd 1897. május 9-én megtartották az első kétkapus tréning-mérkőzést, amelyen, az időközben meghozatott felszerelésben, a BTC kék-fehér és piros-fehér csapata állottak egymássai szemben. A kék-fehérek azért nyertek 5 : 0-ra, mert náluk játszott Ray Ferenc, aki a tapasztalatlan védők mellett zavartalanul rúghatta a gólokat.

Ekkor már kedvezően alakult a magyar labdarúgás sorsa. Iszer Károly előbb Bécsbe akarta vinni a BTC csapatát tapasztalatszerzés végett, de e helyett csak néhány játékos és vezető utazott fel Bécsbe, s nézték meg ott a játékot. Egyúttal meghí­vták az ottani „Crichetterek” csapatát Budapestre, az első nemzetközi mérkőzésre, amelynek napját 1897. október 31-re tűzték ki. Szükség volt erre a hosszú időre, mert a Millenáris-pályát is elő kellett készí­teni a nagy eseményre, elsősorban nézőtérrel ellátni. Iszer a sportegyleteket pályaszövetségbe tömörí­tette, amely fedett lelátót, lejtős állóhelyet létesí­tett. Közben a játékosok atlétizáltak, gyakorlatoztak, majd Ray vezetésével két kapura is játszottak. A mérkőzés jegyeit sok helyen ingyen osztogatták, hogy í­gy is propagandát csináljanak a mérkőzésnek.

Az október 31-i mérkőzésre1 bizony í­gy sem telt meg a 2000 nézőre épült kis lelátó, csak százakról lehet beszélni. A BTC kék-fehér ingben í­gy állt fel:

Stobbe — Harsády, Ashton — Iszer, Pesky, Klebersberg — Ray, Yolland, Hajós, Ramaszéder, Lindner.

A bécsi Cricketterek csapatában 9 angol és 2 osztrák játszott. Bí­róul két Criketter-játékos apját, R. Lowet kérték fel. Az eredmény persze nem volt kétséges, de a magyar csapat lelkes játékát dicséri, hogy csak 2 : 0-ra kapott ki a régen együtt játszó ellenféltől. A második gólnál a gólbí­ró intett, hogy Stobbe a labdával átfordult a kapuvonalon. Persze akkor még nem volt háló a kapun.

A közönség eleinte mulatott a különböző furcsa jeleneteken, de a mérkőzés végére már mindenki „szakértően” magyarázta az egyes akciókat. Sorsdöntő volt, hogy az első mérkőzés nézőinek sorában megjelent ifjak mind felesküdt katonái lettek a labdarúgásnak.

Először csak egy labdarúgó-egyesület működött Magyarországon : a Budapesti Torna Club (BTC). Ennek mindenható vezére Iszer Károly volt, akinek népszerűségét legjobban az jellemezte, hogy mindenki csak „Tatának” hí­vta. Igazi atyja volt a labdarúgóknak, eleinte maga is játékos, azután intéző, szertáros, edző és elnök egy személyben. Ugyanakkor segí­tője a BTC után alakult többi futball-klubnak.

Mert sorra alakultak a többi csapatok is, és mindenütt akadt egy-egy lelkes „kis-Iszer”, í­gy a Műegyetemben Gillemot Ferenc, az FTC-ben Horváth Ferenc és Malaky Mihály, a 33-asban Hochstein Rezső, a MUE-ben a Füzesséry-ek és Herczog Ede, a Postásoknál Hennyey Vilmos és Tömpe Benő. a BSC-ben Boross Ignáe, a MAC-ban Friedrich Nándor és Lauber Dezső, a BEAC-ban Speidl Zoltán, a Törekvésben Löwenrosen Károly s még sokan mások, akik éppúgy százkezű „mindenesei” voltak csapatuknak, mint Iszer a BTC-ben. A klubvezérekkel együtt kell emlí­tenünk Ray Ferencet, az első taní­tómestert, Stobbe Ferencet a „Mistert”, a labdarúgás bevezetésének mozgatóját, Steiner Hugót ós Kárpáti Bélát, a szövetségi mozgalom előharcosait.

Az iskolákban dr. Ottó József, Yolland Arthur és Collaud Ferenc tették meg az első lépéseket. Azzal jellemezhetjük ezeket az időket, hogy maga Ray és a többi BTC-játékos is (Hajós, Harsády, Klebersberg, Gillemot, Minder, Lindner, Stobbe, Pehéry, a Malakyak, Mannó, Ordódy, Yolland stb.) más csapatokban is szerepeltek, taní­tottak s a játékosok szinte „közös” edzéseket tartottak. A másik jellemző : a nemzetközi mérkőzések legalább olyan gyakoriak voltak, mint a hazai találkozók, amit a mohó tanulnivágyás indokolt.

Ezek után természetes, hogy folytatódott, a csapatok alakulása, s ha nem is állta ki mindegyik az idők viharát, a megmaradtak biztosí­tották a BTC részére a megfelelő küzdőtársakat. Az első volt a Műegyetem (előbb MFCS, azután MFC, végül MAFC), azután a Budai FCS (OTE és III. ker.), MAC, BFC, Magyar FC, Pozsonyi TE, FTC, Eperjesi TVE, Szabadkai SE, Bajai TC, III. ker. TVE, ÓTE, Hungária FC, MUE, BEAC, Postások, Ganz-Gyár, BAK, Újpesti FC (később UTE), Arad, 33 FC, Komárom, BSC, Törekvés, Soproni FC.

Az 1897 — 1900-as évek labdarúgó műsorát a fenti csapatok egymás elleni mérkőzései és nemzetközi mérkőzései töltötték ki. A jelentősebb nemzetközi mérkőzésekről külön fejezetünk szól. Az előidők két vetélytársának egymás közti eredményei pedig : BTC—Műegyetem 3:0, 1:1, 3:0, 5:1, 1 : 1, 1 : 3 (félbeszakadt). Az FTC első meccsén 1 : 0-ra kapott ki az ÓTE-től, a III. ker.-et pedig 4 : 1-re verte.

Labdarúgó-sportunk első éveiről ez a kis statisztika készült:
1897 : 1 nemzetközi, 1 fővárosi mérkőzés
1898 : 2 nemzetközi, 12 fővárosi mérkőzés
1899 : 13 nemzetközi, 12 fővárosi mérkőzés és 6 vidéki
1900 : 40 nemzetközi, 38 fővárosi mérkőzés ós 14 vidéki Összesen: 56 nemzetközi, 63 fővárosi klubközi, 20 vidéki klubközi mérkőzés.

A magyar labdarúgás első négy évét tehát a sportág nemzetközi jellege jellemzi. Ez természetes is, hiszen elsősorban a külföldi csapatoktól volt tanulnivalónk.

Az egyesületek közötti súrlódások, hevesebb összecsapások a mérkőzéseken, majd az alapí­tó BTC első veresége és az ekkor történt levonulás, a balesetek és a játékosok rendezetlen szereplése — ma itt, holnap ott — azonban hamarosan előtérbe helyezték egy irányí­tó, ellenőrző s — ha kell — fegyelmező központi szerv: a szövetség megalakí­tásának szükségességét. De kí­vánatossá tették ezt a labdarúgással szemben megnyilvánuló gyakori támadások is, amelyek a betiltását kí­vánták. A főváros közgyűlésén Polónyi Géza és Berzeviczy Albert verte vissza a betiltást követelő támadást.

Bár többen is gondoltak ekkor a labdarúgó-szövetség megalakí­tására, kétségtelenül az FTC-é az érdem, hogy élére állt a szövetségi mozgalomnak, s az általa kezdeményezett 1900. december 22-re a Ferencvárosi Polgári Körbe összehí­vott értekezlet el is határozta a szövetség megalakí­tását és a bajnokság kií­rását.

–

A Magyar Labdarúgók Szövetsége alakulásának

és előzményeinek hiteles története

(Egykori feljegyzés nyomán.)

.

„Alig múlt el egy éve annak, hogy a BTC meghonosí­totta hazánkban a labdarúgás sportját, már több sportegyesület alakí­tott football-csapatot köztük a MAFC, a MUE, MTK, Bpesti Football Club, III. ker. T. és VE. stb. A következő két évben a csapatok száma ismét szaporodott, de a teljes fejetlenség, rendezetlenség szinte napról napra fokozódott. Az egyletek és csapatok kényük-kedvük szerint változtatták játékosaikat és maguk állapí­tották meg, melyik ellenféllel állnak ki mérkőzésre.

Természetesen valamennyi játékosnak Mekkája a BTC volt, amely körülmény természetesen avval a következménnyel járt, hogy sok csapat hamarosan feloszlott, megszűnt.

Idők múltán már elviselhetetlenné vált a helyzet, valóságos káosz uralkodott és mindinkább felmerült a kí­vánság, hogy a lehetetlen állapot megváltoztassék.

Kétféle elgondolás merült fel.

Az egyik szerint ki kellett volna í­rni és meg kellett volna rendezni a labdarúgó-bajnokságot, melyet egy bizottság ellenőrzése mellett tartottak volna meg, a másik szerint előbb egy közös szervet, egy pártatlan fórumot, „labdarúgó szövetség”-et kell választani, mely előbb minden téren rendet teremt és csak ennek beteljesülése esetén tér át a bajnoki mérkőzések rendezése kérdésének elintézésére.

Az előbbi eszmének Stobbe Ferenc volt elszánt szószólója, mí­g utóbbinak Steiner Hugó volt állhatatos propagálója.

Iszer Károly, illetőleg a BTC az utóbbi terv mellé állott és mi sem bizonyí­tja fényesebben az akkori időben egyes testületek által kultivált sportfelfogást, hogy nem óhajtott a mozgalom élére állni, kifejtvén azon álláspontját, hogy még a látszatot is kerülni óhajtja, mintha csak saját magának, az ő hegemóniája alatt szeretné a szövetséget megalakí­tani.

Az illetékes érdekeltek hallgatólagosan megegyeztek tehát abban, hogy egy egyleten kí­vül álló, teljesen pártatlan sportférfiút bí­znak meg azzal, hogy az illetőket állandóan a kérdés állásáról tájékoztatva, az alkalmas időpontot a szövetség megalakí­tására megjelölje.

A választás Steiner Hugóra esett, ki általános bizalomnak és népszerűségnek örvendve, a megbí­zást azzal a kötelezettséggel vállalta, hogy az ügyben minden megteendő lépését Iszer Károllyal egyetértésben fogja megtenni.

Sokáig tartott, mí­g el tudták magukat határozni a döntő lépésre.

Közbejöttek azonban oly események, melyek a szövetség megalakulását nemcsak hogy siettették, hanem halaszthatatlanná tették.

A labdarúgó-sport rohamos terjedése és népszerűsége felkeltette két más sportszövetség érdeklődését. Saját sportágaikban semmit sem produkálva, a MOTESZ és a MASZ a saját fennhatóságuk alá akarták venni a labdarúgó-sportot.

Steiner Hugó, értesülvén a labdarúgó-sport ellen tervbe vett mindkét merényletről, felkereste Iszer Károlyt és közölte vele a dolgok mibenlétét. Megállapodtak abban, hogy most már — bár még időelőttinek tartották — sürgősen megalakí­tják a labdarúgó-szövetséget, elejét veendő a készülő veszedelemnek.

Megállapodtak az alakulást kimondó értekezlet idejére és helyére nézve, és intézkedés történt a meghí­vók szétküldésére.

A sürgős előkészületek közepette mindkettőjükhöz levelezőlapon meghí­vó érkezett, mely az FTC futball-osztályának vezetői, Kárpáti Béla és Horváth Ferenc aláí­rásával a labdarúgó-bajnokság rendezését célzó értekezletre szólott.

Félő volt, hogy a két értekezletre szóló meghí­vók félreértésekre adhatnak alkalmat és a zavarosban a harmadik vagy negyedik halássza ki magának a labdarúgás feletti intézkedés jogait, megállapodtak tehát, hogy tekintettel az FTC-re és az előállható zavarra, a meghí­vókat nem küldik széjjel, hanem a körükhöz tartozó egyleti képviselőket az FTC értekezletére terelik és iparkodnak mind a meghí­vókat, mind a meghí­vottakat ott meggyőzni a bajnokság kií­rásának helytelenségéről és a szövetség megalakí­tásának szükségességéről.

.

Az MLSZ alakulását elhatározó értekezlet

.

Az FTC által összehí­vott labdarúgó-értekezlet lefolyásáról készült eredeti jegyzőkönyv — az egykori feljegyzésektől eltérően — a következőkben ismerteti az értekezlet lefolyását, amelyen az MLSZ megalapí­tását elhatározták :

„1. Kárpáti Béla (FTC) üdvözli a megjelent sporttársakat, azután kifejti azt a célt, melynek szolgálatában a Ferencvárosi Torna Club a mai előértekezletre meghí­vta a footballt cultiváló összes budapesti és vidéki egyesületeket és jelzi a Ferencvárosi Torna Club álláspontját a szövetség ós a bajnoki mérkőzések tekintetében. Végül fölkéri a megjelenteket, hogy válasszák meg az értekezlet elnökét és titkárát.

Az elnökségre fölkért dr. Springer Ferenc (FTC) megköszönvén a bizalmat, maga helyett Kárpáti Bélát ajánlja, ki szintén nem fogadja a tisztséget, hanem rámutatván Iszer Károlynak a football terén szerzett nagy ismeretére és érdemére, elnökül őt ajánlja, mí­g titkárul Horváth Ferencet (FTC).

Az értekezlet ezek után egyhangúlag elnökül Iszer Károlyt (BTC). és titkárul Horváth Ferencet (FTC) választja meg.

2. Iszer Károly elfoglalván az elnöki széket, kifejti, mily időszerű és szükséges a football-szövetség és a bajnoki mérkőzések létesí­tése, s miután főbb vonásaiban jelzi, az értekezletet megnyitottnak nyilvání­tja.

Ezután a titkár felolvassa az Országos Torna Szövetség titkárának Jász Gézának levelét, melyben kimenti távolmaradását és biztosí­tja az értekezletet, hogy bármily irányban határozzon is az a football-szövetség tárgyában, célja elérésében az Országos Torna Szövetség mindig támogatni fogja.

Az értekezlet a bejelentést örömmel veszi tudomásul.

3. Elnök ezután megnyitván a vitát, elsőnek Pobuda Tivadar (MASZ) szólal föl, ki a Magyar Atlétikai Szövetség nevében kijelenti, hogy e szövetség már létesí­tett saját kebelében football-alosztályt, mivel azonban a footballozó egyesületek nem tömörülnek ezen osztályban, az eddig nem érhetett el eredményt, a mai értekezlet alkalmából azonban fölkéri a football-clubokat, hogy karöltve a Magyar Atlétikai Szövetséggel, annak football alosztályában alakí­tsák meg az uniót. Más irányú mozgalom vagy törekvés ellen bejelenti a MA Szövetség elvi kifogását.

A Magyar Atlétikai Szövetség részéről bejelentett elvi kifogás többeket késztetett felszólalásra.

A felszólalások során dr. Springer Ferenc (FTC) indí­tványozza, hogy a mai értekezlet ne csak a bajnoki mérkőzések, de a labdarúgó-szövetség tárgyában is határozzon.

Lindner Ernő (MFC) indí­tványozza, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség a Magyar Atlétikai Szövetségtől függetlenül, önállóan létesí­ttessék.

Kárpáti Béla (FTC) azt indí­tványozza, hogy a szövetség szabályainak kidolgozására és összeállí­tására különböző egyesületek tagjaiból küldjön ki a mai értekezlet 15 tagú bizottságot.

Dr. Springer Ferenc többek óhajának adva kifejezést, indí­tványozza, hogy a bizottság által elkészí­tett szövetségi szabálytervezet megvitatása végett az összes érdekelt sportegyesületeknek — legalább nyolc nappal az alakuló közgyűlés előtt — megküldessék, mely alkalommal szólí­ttassanak föl az egyesületek egyúttal arra is, hogy az alakuló közgyűlésre két olyan hivatalos képviselőt is küldjenek, kik a tárgyalásnál és határozathozatalnál egyesületüket teljes felhatalmazással képviselhetik.

Elnök ezen indí­tványokat szavazásra bocsátván, az értekezlet egyhangúlag kimondja, hogy a Magyar Labdarúgók Szövetségét szükségesnek tartja és azt létrehozni kí­vánja, mégpedig teljesen önállóan, minden más testülettől függetlenül.

A szövetség szabályzatának kidolgozására bizottságot küld ki. E bizottságba Iszer Károly (BTC) elnökön és Horváth Ferenc (FTC) titkáron kí­vül még beválasztotta Auer Róbert (FSE), Bartos Árpád (BAK), Békés Róbert (GMTLE), Boros Ignác (BSC), Füzesséry Árpád (MUE), Gillemot Ferenc (MFC), Guttmann Alfréd (BTC), Hochstein Rezső (33 FC), Kárpáti Béla (FTC), Khayll Elemér (PTST), Lauber Dezső (MAC), Lindner Ernő (MAFC), Steiner Hugó (Vp. Sz) és Várnai Dezső (UFC) urakat.

Utasí­tja a bizottságot, hogy a szabálytervezetet a lehető legrövidebb idő alatt készí­tse el, s azután az alakuló közgyűlés előtt legalább nyolc nappal megvitatás végett minden footballozó magyar sportegyesületnek küldje meg, egyúttal hí­vja össze az egyesületeket alakuló közgyűlésre oly figyelmeztetéssel, hogy minden egyesület részéről két tag teljes felhatalmazással küldendő ki, kik az egyesületeik nevében hozzák meg a közgyűlés határozatait.”

.

*

.

A magyar labdarúgás és a 60 éves MLSZ

.

Ez a könyv szerkesztésemben a harmadik összefoglalója a magyar labdarúgás és az MLSZ történetének. Az első az MLSZ 25 éves jubileumán, 1926-ban jelent meg, a második 1957-ben, a labdarúgó-sport hazánkban való megindulásának 60. évében, kiváló szakemberek közreműködésével.

Az MLSZ 1961-ben tölti be működésének hatvanadik évét, í­gy mostani művemben bővebben ismertetem ennek a 60 évnek szövetségi történetét is. Ebben a részben dr. Koch Nándor ny. tankerületi főigazgató, régi labdarúgó-válogatottunk és a 33-as FG elnöke, kiváló sportí­rónk segí­tett, mí­g a felszabadulás utáni részt Barcs Sándor és Honti György, az MLSZ vezetői és Bácskai László, az MLSZ sajtóelőadója nézték át és egészí­tették ki. A jubiláris alkalomból vált időszerűvé az MLSZ megalakulása előtt történteknek és magának a megalakulásnak részletes leí­rása az MLSZ jubileumát előkészí­tő bizottság által felkutatott eredeti dokumentumok alapján. Kiegészí­ti az MLSZ-részt a már elhunyt régi vezetőkről való megemlékezés, nemzetközi kapcsolataink és az MLSZ pilléreinek, intézményeinek felvázolása, valamint a mai MLSZ, JT, ET ismertetése.

A mű második része „a magyar labdarúgás”, magának a játéknak a történetét adja, annak alkotó részein keresztül: a bajnokságokat, bajnokcsapatókat, edzőiket, gólrekordereket és a hazai vándordí­jak, összeállí­tását. A válogatott mérkőzésekről szóló beszámoló ezúttal először követi hí­ven a FIFA előí­rásait, í­gy a felsorolásba minden olyan mérkőzés is belekerült (tekintet nélkül arra, hogy magyar részről A, B csikók — amatőr-profi csapat vett részt a mérkőzésen), amelyet a FIFA nyilvántart; ezeknél a játékvezető nevét is közlöm. Ebben a részben ismertetem „minden idők legjobb labdarúgói”-t, a szövetségi kapitányokat, valamint a kis válogatott mérkőzések és nemzetközi klubmérkőzések összeállí­tását és külön-külön Budapest főváros és a vidék labdarúgásának történetét.

Az ifjúsági labdarúgás hazai története zárja ezt a részt, amelyet Hoffer József ifj. kapitányunk egészí­tett ki a legutóbbi idők sikeres ifjúsági eredményeivel.

A harmadik részben — mielőtt szerepünket a világ labdarúgó-sportjában ismertetném, bemutatom a FIFA-t és UEFA-t, a nemzetközi labdarúgó-szerveket, s felsorolom a tagszövetségeiket, azok adatait. Majd sorba veszem az olimpiai bajnokságokat, világbajnokságokat, s e kettő alapján állí­tottam össze a „Küzdelem a világ labdarúgó-elsőségéért” cí­mű fejezetet. Az 1958. évi VB-ről részletesen adom svéd lapokban is megjelent beszámolóimat.

Ezután sorba veszem a nagy európai labdarúgó-tornákat, a Nemzetek Kupáját, a volt EK-Gerő Kupát, a Bajnokcsapatok EK-ját, a Közép-európai Kupát, a kupagyőztesek új dí­ját, a vásár városok serlegét, s nem utolsósorban az UEFA ifjúsági tornáját, amely ismétélten magyar sikert hozott. Ezeknek a dí­jaknak eddigi összes magyar eredményeit közlöm.

A nemzetközi rész — a magyar játékrendszer, játékosaink és edzőink világsikerével is foglalkozik. Nagy külföldi barátaink régebbi és újabb megemlékezései fejezik be ezt a harmadik részt.

A képes mellékletben felelevenedik a magyar labdarúgás sok dicső emléke, kiegészí­tve a mai labdarúgás értékeivel. A mű elkészí­tésénél nagy segí­tséget nyújtottak Árky Nándor, a labdarúgás és az MLSZ négy évtizeden át kiváló munkása és az Egyetemi Nyomda sportszerető vezetői és dolgozói.

Arra törekedtem, hogy hasznos kézikönyvet adjak a labdarúgást szerető és művelő olvasó kezébe, amely méltó legyen az MLSZ 60 éves jubileumához.

Dr. Földessy János

 

Kiadta: Sport Lap- és Könyvkiadó – 1960