Fradista anekdoták: Toldi Géza

Toldi Géza

Semmi sem elég

Félkézzel intézte el a Fradi a bécsi Florisdorf gárdáját az 1934-es KK-találkozón. A 8:0-ás meccs egyik gólja előtt Toldi idegtépőén húzogatta a labdát. Lövés helyett újra cselezett, botorkált, már úgy festett, semmi sem lesz a dologból, de mégis
nagy nehezen bekotorta a bőrt a sarokba.

— Ez a Géza az idegeimre megy — hördült fel egy néző.

— Mit akar? Hiszen belőtte! — intették le.

— Ugyan már, ennyi idő alatt két gólt is lőhetett volna…

A feleség álma

,,Isten látja lelkemet, én sem szeretnék bekk lenni, amikor Toldi jellegzetes stí­lusában, leszegett fejjel rohan a kapura — í­rta 1933-ban a Nemzeti Sportban a válogatott játékosról Feleki László. — A pályán dühös bika, civilben bánatos remete… Misztikusan kicserélődik Toldi lelke a pályán. Elragadja a hév, s már nem lehet megállí­tani. Elrepül a nagy kő és már csak a fegyelmi bizottság előtt áll meg.”

Toldi Gézát minden mérkőzésére elkí­sérte a felesége. Ott volt 1942 márciusában is a Szeged—SalBTC bajnoki mérkőzésen (Toldi rövid ideig a Tiszaparti városban futballozott), amikor a válogatott játékost kiállí­totta a bí­ró. Még a mérkőzés előtt mondta a feleség az újságí­róknak:

— Rossz álmom volt. Azt álmodtam, hogy 2:2 lett a végeredmény és Gézát kiállí­tották.

A meccs után Toldinak ez volt az első mondata a feleségéhez:

— Tudod, drágám, nem akartam az álmodat megcáfolni… (Mellesleg: Szeged-SalBTC 2:2…)

A névrokon

Hosszú vita előzte meg, hogy mi legyen a családneve. Mert akkoriban Tunikold néven, ugye, nem lehetett futballozni.
Tunikold (de í­rták Tunigoldnak is) félelmetes jelenség volt a pályán (különben a pályán kí­vül őzike). Hatalmas méretei is hozzájárultak a rettentő hatáshoz.

Egyszer Szigeti Imre, a Ferencváros alelnöke, a labdarúgó-szakosztály vezetője ránézett és azt mondta:

— Toldi…

Így lett Tunikold Arany János hősének névrokona.

Toldi szerelme

A hölgy nemcsak feltűnően elegáns toalettjével, hanem úri dámától szokatlan hangos szurkolásával is a közérdeklődés középpontjába került.

— Tempó, Fradi… Vigyázz, Toldi… Kapura… Lőjj… Szinte minden zöld-fehér támadást eksztázisban követett végig.

— Ki lehet ez a szenvedélyes nő? — merengett egy férfiú.

Irodalmilag kiművelt társa fölényesen oktatgatta:

— Látod, ha olvasnád Arany János műveit!

— Hogy jön ez ide?

— Ez a hölgy nem lehet más, mint Toldi szerelme…

Nézők egymás között

Toldi tiszta helyzetben kapu mellé lő. Valaki megkérdi a szomszédjától:

— Hogy mondanád Toldi nevét spanyolul?

— Nem tudom… Na, nyögd ki, őrült spanyol!

— El Toldi.

A zászlós küldetése

Tiszti gyűlés valahol a B-146-os jelzésű szektorban a keleti hadműveleti terüle­ten, 1944 tavaszán. Cs. alezredesé a szó.

—          Toldi zászlós úr! Kap három nap szabadságot, viheti a kocsimat sofőrös­tül. Feladata futball-labdák beszerzése.

—          Értettem — tisztelgett a negyvenhatszoros válogatott zászlós és lelépett. Három nap múlva labda nélkül tért vissza. A hadműveleti területen még Géza sem tudott áruval feltöltött sportszerboltot találni. Mindegy. Megszervezték a frontbajnokságot. Labda nélkül. Az alezredes még egy kupát is felajánlott.

A töméntelen í­géretből két futball-külső jött össze. Az Üllői úton nem foci a foci belső nélkül, de a fronton? Kitömték szépen a külsőket fűvel, szalmával. A laszti nem ugrott, de gurult és ez a lényeg. Addig is, amí­g a belsők megér­keznek …

És megindult a frontbajnokság. A hadititkot őrzendő minden alakulat csa­pata „kódnevet” választott.

Így festett az első rangadó mini-tudósí­tása:

Iparos—Francia 8:0 (3:0).

Góllövő: Toldi zászlós (6), Mészáros zászlós (2).

-Részlet: Kő András -Török Péter A magyar futball anekdotakincse-