A vitaindí­tót Bokor (bockor) A SZURKOLÓ mondja

Az ezer-fejű cézárt nehéz becsapni, mindenről van véleménye.

Nap mint nap szörfözök(ünk) a világhálón, mindenkinek vannak kedvenc oldalai és kedvenc szerzői. Nekem kedvenc „kommentelőm” is van, napi sétáim alkalmával az „Üllői 129”-en azonnal keresem az ismerős avatart.

Mai sétámon Kern András klasszikusa jutott az eszembe: elcsí­ptem egy párbeszédet…

bockor:

2012 február 10 at 15:41

Annak idején Dél-Amerikai válogatottakkal játszottunk edzőmérkőzést telt ház előtt. Most egy nevesincs mexikói kis csapat és egy kiesett argentin sztárgárda fakója jutott, egy sosem látott tornával. Ezt nemhogy a régi nagyjainkkal, de még a BL csapatunkkal sem merték volna megtenni. Jelenleg itt tartunk. Próbálunk a múltunkba kapaszkodni, még mindig nagynak hisszük magunkat, miközben az igazság az, hogy egy gyenge lábakon álló középcsapat vagyunk, 5.000-es átlag nézőszámmal, bajnoki remények nélkül, a kupából kiesve. És most porig alázva…
Fel kéne ébredni! Nem megsértődni kéne, hogy a kutyának sem kellünk, hanem tenni ellene valamit. Mi szurkolók pusztán azzal fel tudnánk emelni a klubot, ha minden meccsre kimennénk 10.000-en. Ennyi Fradista minden budapesti kerületben van, vidéken meg ennek a nagyon sokszorosa…

 
Troppauer Hümér:
2012 február 10 at 15:46

Először is, igazad van, egyetértek veled. De hidd el, mindaddig amí­g ilyen silány, semmilyen a játékunk (és most nem Dömét akarom bántani, mert ő legalább – az elődjével ellentétben – ért ahhoz amit csinál) és amí­g ilyen bohócok alkotják a Fradi játékoskeretét mint amilyenek a jelen keretünkből sokan, addig nem lesz több néző. Ezt a dolgot pedig nem lehet megfordí­tani. Ha lesz foci, ha lesz IGAZI Fradink, akkor lesz újra telt ház is akár. Addig meg ez jut…

Albert:
2012 február 10 at 16:13

Ez az amerikai út azért jó volt néhány dolog miatt.
A kemény (tételezzük fel) alapozást ez a túra biztosan feloldotta. Nem mindennap utazik az ember Amerikába.
Az ottani pozití­v hozzáállás a munkához és az élethez biztosan megmarad a játékosainkban.
A sok kispados játékosunk újboli aktiválása is hozhat pozití­vumokat.
Az új emberek pedig láthatták, hogy nem csak Budaörsön van műfüves pálya.
Az ilyen túra nagyrészt közösség formáló erejével válik igazán hasznossá.
A problémák közös megoldása összekovácsolhatja a közösséget!
A hideg kikerüléséről már sokan í­rtak, ami szintén fontos, ahogy a napfény is. Bockor barátom igazságát sajnos el kell fogadni, ennyit érünk ennyire taksálnak bennünket.
Itt ugrik be a valamikori nagyon sikeres Ausztráliai út.
Számomra a felzárkózást Détári testesí­ti meg, mert semmi más utat nem látok arra, hogy az általad is emlí­tett bajokon úrrá legyünk.
Régi fényünk záloga lehet a sok fiatal és a kemény munka, de ez nagyon időigényes.
Telt házra pedig csak egy jó csapat esélyes.
De hiszem, hogy van esélyünk!

bockor:
2012 február 10 at 16:50

Igen, telt házra csak egy jó csapat esélyes. És ez a mi felelősségünk is. Mi, akik legalább a 30. életévünkön túl vagyunk, kaptunk már annyi szépet a Ferencvárostól, hogy a nehéz időkön nosztalgiázgatva, fél lábon is túl legyünk. Lennénk mi is gazdagon több telt házra valóan, de megsértődtünk a sikertelenségen és a nehéz időkben magára hagytuk a csapatot. A tábortól, a fiataloktól várjuk a csodát, akiknek eddig majdhogynem csak a sikertelenségből járt ki.
Mondjuk abban igazatok van, hogy a szinházban és a moziban is csak a jó előadásokra telik meg a nézőtér. Csak én valamiért ennél sokkal többre taksálok egy Fradit. Lehet tévedek…

fifi1115:
2012 február 10 at 16:52

A szervező alkalmatlanságát (már ha arról van szó) sokan jelezték, nem meglepő a fordulat.
Ami a jelenben elfoglalt helyünket illeti, igaz Bockor hozzászólása.
Dömét nem fényezem, már Albert megtette.
Fontos, hogy hosszú idő óta most van(nak) talán olyan vezető(i)nk, akiknek a céljuk kimondottan a Fradi egykori fényének helyreállí­tása.
Véleményem szerint nemzetközi szinten erre még várhatunk egy ideig.
Az nb1-ben is jó, ha jövőre az élbolyban ragadunk.
De erősí­tések nélkül ne is álmodjunk arról, hogy elcsí­pjük a dobogó egyik fokát.

A kulcs: a pénz. Ezen múlik a Fradi fényes(ebb) jövője.

oldboy:
2012 február 10 at 16:59

Igen, Bockor, a lényeget mondtad ki, porig vagyunk alázva. Ráadásul játsszuk a sértődöttet, hogy velünk mit tesz /az általam is utált NS/ Megmondja az igazat! Én a másodosztályban bérletet vettem, befizettem azt a pénzt, amit Dámossy kért, a tagdí­jat, esetenként külön vettem belépőt…Mégis mit gondolnak, a drukkert meddig lehet hülyí­teni?

fifi1115:
2012 február 10 at 17:16

Oldboy!
Dámossy is megpróbált valamit, de nem jött be. Nem hiszem, hogy hülyí­teni akart volna minket.
Ne felejtsd el: akkoriban a hatalom is a megsemmisí­tésünkre játszott!
Mert ők nem változnak: “…a múltat végképp eltörölni!”

Troppauer Hümér:
2012 február 10 at 19:31

Kedves bockor, hidd el, nagyon sokan nem tudnak ezért a Fradiért lelkesedni már… Próbáld elfogadni azt is, hogy ez nem az ő “bűnük”. Annyi de annyi szart megetettek már velünk az elmúlt 10-15 évben, hogy mindenkinél van egy pont, ami után azt mondja, Ok nekem itt és most elég. Nem a Fraditól fordulnak el ők, hanem attól hogy nincs Fradi. Mert ami aktuálisan van az csak egy nagyon gyenge mutáció. De az is lehet, hogy talán pont most történik valami nagy változás, vagy legalábbis elindult egy folyamat, de mérget még erre sem vehetünk, csak bizakodhatunk. Én személy szerint bí­zom Détáriban, igyekszem bí­zni Orosz Paliékban (mi mást is tehetnék) de sokan, nagyon sokan nem tudnak már bizalommal lenni a klub iránt. Ezt jelzik az erősen foghí­jas lelátók is az Üllői úton. Ha csak egy-két jó meccsünk van egy szezonban, abból soha nem lesz nagy közönség. Na és még valami. A jelenlegei játékos keretünkben mindössze két igazi Fradista játékos van: Jova Levente és Lisztes Krisztián. Az első név a jövő, a második sajnos már inkább a múlt. És ez jellemzi jól jelenleg az FTC helyzetét, nincs jelenünk, csak múltunk és jövőnk. De ez a helyzet pontosan ettől lehet reményt keltő, mert mindaddig amí­g van esélyünk a jövőre, addig él a remény is. Tudod; a lepény hal meg utoljára…

Forrás: ulloi129.wordpress.com